A következő napok, hetek jó hangulatban teltek. Felipe is hazalátogatott illetve tényleg megjelent a két brazil srác is. Rafa is sokat segített így kicsit ki tudtam kapcsolódni, de gondolkozni is volt bőven időm. Lewis egy hét elteltével naponta keresett telefonon, de nem vettem fel és az SMS-ekre se válaszoltam. Az egyik reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom automatikusan utána nyúltam a kijelzőre se pillantottam.
- Hallo – dünnyögtem a készülékbe.
- Szia Lili Bruno vagyok- az ő hangja vidám volt.
- Mit akarsz ilyen korán?- fordultam át a másik oldalamra.
- Elmentem futni és láttam pár érdekes újságot. Nicole volt benne.
- Nem kedvelem túlzottan Nicolet így nem érdekel- az órára pillantottam.
- Szakított vele Lewis- közölte boldogan.
- Micsoda?- ültem fel.
- Jól hallottad. Szóval hozzak azokból az újságokból?
- Igen, és köszi, hogy szóltál.
- Nincs mit. Fél óra és ott vagyok. Addig is kelj fel- tette le a telefont.
Szakított azzal a bestiával. Talán ezért keresett egész héten és én hülye nem vettem fel a telefont. Megígérte, hogy minél hamarabb megszabadul Nicoletól és be is tartotta az ígéretét. Vidáman ballagtam le a ház többi lakójához. Rafa épp a konyhában tevékenykedett, amíg a két Felipe a tv előtt foglalt helyet.
- Jó reggelt- léptem be mosolyogva Rafához.
- Neked is. Mi történt? Nagyon jó kedved van- fordult felém.
- Most hívott Bruno. Tele vannak az újságok Lewis és Nicole szakításával- közben elcsórtam egy palacsintát.
- Ez nagyszerű- örült Rafa is hírnek.
- Amúgy nem sokára megérkezik Bruno is. Vett pár újságot és áthozza.
Türelmetlenül járkáltam a lakásban pedig tudtam, hogy így nem érkezik meg hamarabb Bruno. Mikor csengettek rögtön az ajtóhoz siettem. Szinte kitéptem az újságokat a kezéből és az emelet felé rohantam. Rafa is jött utánam. Ledobtam a magazinokat az ágyamra és egy ideig csak ott álltam és néztem a címlapokat.
- Nem szeretnéd közelebbről is megtekinteni?- lépett mögém Rafaela.
- Dehogynem csak megvártalak- ültem le az ágyamra.
Kezembe vettem a különböző kiadványokat. Az összes bulvárlap címlapján ők voltak.
Nicole Scherzinger újra szingli! A PCD énekesnője kiborult miután világbajnok párja elhagyta! Nem csak a szóló karrierje, hanem a magán élete is romokban hever?! Vidáman olvasgattam végig a cikkeket. Amikben arról is beszámoltak, hogy az egész paddock területéről ki lett tiltva. Rafa is örült a hírnek, bár szerintem az én örömöm volt a legnagyobb. Miután magam maradtam a telefonom nézegettem. Ma még egyetlen egy hívás se érkezet Lewistól. Fel-alá járkáltam a kis készülékkel a kezemben. Összegyűjtöttem a gondolataimat és tárcsáztam. A lábammal dobogtam és szinte óráknak tűnt az a pár csengés.
- Szia Lewis remélem nem zavarlak- szólaltam meg kicsit bizonytalanul.
- Lili! De jó végre hallani a hangod. Te sosem zavarsz.
- Akkor jó. Csak bocsánatot szeretnék kérni. Amúgy láttam az újságokat.
- Bocsánatkérés elfogadva, de beszélnünk kell- váltott egy kicsit komolyabb hangnemre.
- Tudom. Mikor érkezel meg Monacóba?
- Ma délután már ott leszek. Áttudsz, jönni a szállodába vagy valahol máshol találkozzunk?
- Tökéletes a szálloda. Ha megérkeztél, akkor hívj fel. Szia
Bevallom nem ilyen fogadtatásra készültem, de hát nem várhattam túl sokat. Először a szeme láttára csaltam meg és most meg még a telefont is lusta voltam felvenni. A jó kedvem kicsit alább hagyott. Már nem olyan vidáman tértem vissza a többiekhez. Az egész délelőttöm azzal telt, hogy gondolkoztam a jövőn. Lehet, hogy nem is miattam dobta, hanem elege lett a nyávogásából. Most már nem voltam biztos benne, hogy tényleg szeret. Rafa szerencsére biztatott, hogy biztos csak a harag szólt belőle és szeret. Remélem, igaza van. Olyan 3 körül kaptam tőle egy sms-t amiben közölte a szobaszámát és a hotel nevét. Elbúcsúztam a vendéglátóimtól mivel mától én is oda költözök, ahol a csapat lakik. Az viszont még titok, hogy külön szobába vagy maradok Lewisnál. Fél óra múlva már a helyszínen voltam. Apa már foglalt nekem szobát és szerencsére pont a Lewis melletti szobát kaptam meg. Fellifteztem a másodikra majd miután lepakoltam és kicsit rendbe szedtem magam és átsétáltam a mellettem lévő szobába. Kopogás előtt vettem egy nagy levegőt és mindenre felkészültem legyen az jó vagy rossz.
- Szia- köszöntem kedvesen és próbáltam átölelni, de eltolt magától.
- Szia- köszönt semleges hangon.
- Mielőtt elmondanád, hogy köztünk mindennek vége igaz nem is volt sok minden, de ez most nem lényeg. Szóval előtte szeretném, hogy meghallgass.
- Okés- ült le az ágyára.
- Tudom, hogy tudsz rólam és Sebről. Sajnálom, ami történt és az se mentség, hogy részeg voltam. Ennek nem így kellet volna történnie. Csak tudod iszonyú rosszul esett, hogy azon a héten nem is hívtál egyszer se csak Nicole körül forgott a világ. Akkor úgy éreztem már nincs értelme ezt a kapcsolatot folytatni- a kapcsolat szó kiejtése után szomorúan felnevettem. El akartam egy kicsit menekülni ebből a világból és ott akkor nagyon jó döntésnek bizonyult Seb társasága. Másnap tudtam csak meg, hogy te mindent láttál. De ha tényleg szeretsz, akkor miért nem léptél közbe? Megakadályozhattad volna ezt az egészet. És az is nagyon fájt, hogy nem érdekeltelek teljesen a múlthétig. Minden nap azt vártam, hogy hívsz vagy csak egy nyamvadt sms-t küldesz. Kezdtem úgy érezni, hogy ez csak egy álom volt és most végre felébredtem. Én, szeretlek, Lewis isten tudja mióta. Mindeddig féltem bevallani az érzéseimet, de most úgy döntöttem akkor is elmondom, ha ezek után már nem akarsz. Csak egy kérdésre válaszolj! Szeretsz még?- sírva fordultam felé.
Nem válaszolt csak nézett maga elé én pedig csak ott álltam előtte és halkan szipogtam.
- Szeretsz még?- újra rákérdeztem, de most kicsit hangosabban.
Továbbra se kaptam választ. Ezt nemnek vettem és elhagyni készültem a szobát. Még utoljára visszanéztem és becsuktam az ajtót. Most örültem, hogy nem volt messze a szobám. Zokogva rohantam be a szobába és eldőltem az ágyamon. Gondolhattam volna, hogy így már nem akar. Ezt is te rontottad el Lili. Pedig most lehetett volna egy normális kapcsolatod. Némán sírtam tovább nem foglalkozva semmivel se. Kopogásra lettem figyelmes, és ahogy felnéztem rájöttem, hogy már este van. Monaco éjszakai fényekben csillogott. A kopogás csak nem szűnt így kelletlenül oda ballagtam és kinyitottam.
- Te mit keresel itt? A szemembe akarod mondani, hogy vége?
- Nem- megfogta a kezem és beljebb tolt az ajtót pedig becsukta.
- Akkor mit akarsz?- próbáltam menekülni a közeléből, de erősen tartott.
- Beszélni veled- húzott közelebb.
- Az előbb még nem akartál- suttogtam.
http://www.youtube.com/watch?v=t1UkyqaTvWs
Nem válaszolt a kérdésemre csak megcsókolt. Először lágyan majd egyre szenvedélyesebben.
- Szeretlek mindennél jobban- a nyakam csókolgatta.
- Én is szeretlek.
Felkapott és az ágyamhoz vitt. Fölém hajolt és újra csókban forrtak össze. A keze már a felsőm alatt kalandozott és én se tétlenkedtem lehúztam róla pólóját. Végig simítottam az izmos hasán. Az övét kapcsoltam volna ki, amikor megfogta a kezeimet és egy pillanatra eltávolodott.
- Most én akarok irányítani- mosolygott ám.
Csókokkal halmozta el az egész testem. Egyre jobban kívántam, de ő még húzta az időt.
Egy szenvedélyes és szerelemmel teli éjszakát töltöttünk együtt.
2010. július 27., kedd
2010. július 25., vasárnap
15. rész
Gyönyörű napsütésre keltem, de amikor körül néztem semmi sem emlékeztetett a szobámra. Az éjjeliszekrényen pihenő telefon se az enyém volt. Lassan lehúztam magamról a takarót, és ekkor szembesültem azzal, hogy meztelen vagyok. Úristen! Hogy kerültem én ide? És ki fekszik mellettem? Lili emlékezz! Mielőtt megfordultam volna a földön pihenő ruhadarabokból próbáltam kitalálni, ki is van mellettem.Na, ettől se lettem okosabb, tegnap mindenki farmert és pólót viselt. Jobb lenne megfordulni, de félek mi lesz, ha esetleg Karun az vagy valamelyik csapatfőnök? Az nem lehet. Kellett neked ennyire ki ütnöd magad!
! Még egy pár percig veszekedtem magammal, majd vettem egy nagylevegőt és megfordultam. A túl oldalon egy szép kék szemű srác feküdt és engem nézett vigyorogva.
- Te?- kiabáltam el magam.
- Igen én- mosolygott rám.
- Huhh… akkor megnyugodtam- fújtam ki a felgyülemlett levegőt.
- Nem emlékszel az estére ugye?- felült az ágyban, és a tekintettem a felsőtestére vándorolt- nagyot nyeltem.
- Forgalmam sincs, hogy kerültem ide- vallottam be.
- Elmeséljem?- kérdezte vidáman.
- Igen- bólintottam.
Belekezdett a mesélésbe és meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy tudok ilyen vad is lenni. Azt is megtudtam, hogy Lewis is látott mindent és eléggé féltékeny volt, de nem lépett közbe. Inkább tovább iszogatott pedig ő nem is szokott alkoholt fogyasztani. Most biztos haragszik rám. Viszont nem feledkezhetek meg arról, hogy az egész hétvégét Nicolelal töltötte. Nem is jutottam az eszébe. A gondolatmenetemből Sebi zökkentett ki.
- Hahó Lili!
- Mi?- ráztam meg a fejem.
- Csak már rég a végére értem a beszámolónak, te pedig csak bámulsz magad elé.
- Elgondolkoztam- néztem rá.
- Azt észrevettem.
- Most viszont fel szeretnék öltözni, így megkérlek, hogy fordulj el addig, míg elrohanok a fürdőbe.
- És miért nem mersz előttem? Úgy is láttam már mindent- kajánul vigyorgott rám.
- Sebastian Vettel! Most azonnal elfordulsz vagy… - semmi nem jutott az eszembe.
- Rendben, de, csak azért mert úriember vagyok.
Megpróbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. A fejem pedig épp szétrobbanni készült. Sebastian már felöltözve várt és egy aszpirint nyomott a kezembe. Hálásan mosolyogtam rá. Megbeszéltük, hogy erről nem fog tudni senki sem illetve mi is meg nem történtnek nyilvánítjuk.
Szerencsére otthon anyuval mindent meg tudtam beszélni. Ismét nem maradtam sokáig, mert kedd hajnalban indultam Monacoba. Monaco a csillogás és fényűzés hazája. Szerettem itt lenni, de csakis a barátok miatt. Az első utam egy baba boltba vezetett. Sokáig nézelődtem mire megtaláltam megfelelő ajándékot. Egy plüss kisautóra esett a választásom. Délkörül érkeztem meg Rafáékhoz.
- Áhh szia- üdvözölt kedvesem.
- Sziasztok- adtam egy puszit a csöppég fejére.
- Gyere beljebb és nyugodtan pakolj le a szobádba utána jöhetsz is ebédelni- utasított.
- Oké akkor jövök mindjárt.
Meglátszik, hogy Rafaela élete kicsit felfordult mindenhol játékokat találtam. Elővettem a táskámból az ajándékom és lementem.
- Felipe nézd mit hoztam neked- nyújtottam át a kis dobozkát.
Először nem értette, hogy mit akarok vele így földhöz vágta, de elég volt ennyi a kis dobozkának és máris kinyílt. Mikor meglátta a kis piros autót mosolygott.
- Köszönjük szépen- adott két puszit az anyuka.
- Igazán nincs mit. Úgy látom, örül neki- továbbra is a picurt figyeltem.
- A piros dolgokért oda van, de nem is csodálom. Az apját is állandóan pirosas cuccokban látja. Azon se csodálkoznék, ha az első szava az lenne, hogy piros- közben megindult a konyha felé.
- Amúgy ha már a pirosnál tartunk Felipe mikor jön haza?
- Nem tudom. Már megint Maranelloban van- szomorodott el Rafa.
- Sokat van távol?
- Alig van pár napot velünk, de legalább azt csinálja, amit szeret.
Miután megebédeltünk a nappaliban gyűltünk össze egy kis mesenézésre. Rafa célja az volt, hogy hátha elalszik a kis trónörökös így beszélgethetünk nyugodtan. Pár Thomas, a gőzmozdony rész után a kisherceg elszundított.
- Most már mesélhetsz- egy tábla epres Milkát tett le elém.
- Hosszú történet- mosolyogtam rá.
- Nem baj időnk, mint a tenger.
- Akkor hozzá kezdek. Bár az előzményeket már leírtam e-mailben. Jaime egy igazán aranyos és kedves srác, de nem voltam belé szerelmes és ő se belém. Aztán ott van, Lewis ő szeret, vagyis ezt állítja, de a hétvége teljesen elbizonytalanított. Pedig elmondtam neki, hogy én is hasonlóan érzek iránta.
- Mi történt a hétvégén?- kérdezte kedvesen, de előtte betakargatta a kisfiát.
- Nicole megjelent. Egész hétvégén vele volt, de még ezt meg is értem, hiszen nem jelentették be a szakítást. Csak az volt a fura, hogy egyszer sem hívott. Aztán én is elkövettem egy hibát- a végét már csak suttogtam.
- Mégis mit?
- Lefeküdtem Sebivel- kicsit elpirultam.
- Wáó a kis némettel- vigyorgott.
- Csak az a baj, hogy semmire se emlékszek, habár Seb elmondott mindent és így pár dolog dereng.
- És milyen volt vele?- csillogó szemekkel nézett rám.
- Hát nem is tudom.
- Nah mond már el. Olyan kíváncsi vagyok- kérlelt.
- Az nem zavar, hogy férjed van és egy kisfiad?- kérdeztem nevetve.
- Már hónapok óta csakis két pasi vesz körül szóval ennyi élvezet nekem is jár- nyújtotta rám a nyelvét.
- Értem. De legalább sose unatkozol.
- Ne tereld a témát. Először te mesélsz majd utána én.
- Mihez kellene viszonyítanom?
- Mondok szavakat és akkor te eldöntőd melyik illet rá- nem válaszoltam csak bólintottam.
- Isteni, nagyon jó, átlagos.
- Hmm… átlagosnak semmiképpen sem mondhatom, az isteni az meg megint túlzás maradjunk a nagyon jónál- vigyorogtam rá.
- Ezt nem néztem volna ki a kis szösziből- vigyorgott.
- Miért nem?
- Egyszerűen ő túl jó fiús szóval nem gondoltam ilyen jónak- gondolkodott el.
- Pedig nagyon is jó. Olyan bűntudatom van, nem kellett volna megtörténnie- pár könnycsepp jelent meg az arcomon.
- Szereted?- közelebb húzódott hozzám és megölelt.
- Igen- szipogtam.
- Nyugi biztos csak Nicole miatt volt ilyen. Én úgy gondolom, hogy rendes srác. Velem mindig kedves volt és szerintem nem fog becsapni. Csak idő kell neki is, amíg lerázza magáról azt hárpiát.
- Valószínű igazad van. Miért nem hív fel?
- Azt sajnos nem tudom, de hidd el biztos jelentkezni fog.
- Most pedig mesélj te! Vidíts fel!
- Mit szeretnél tudni?
- Hogy telnek a minden napjaid.
- Általában Felipe után pakolászok, minden érdekli. Akkor a lökött sógorom szinte egész nap itt van. Valamelyiknap épp laptopozni tanította. Jah és mellesleg a környéken lakó pilótáknak is én főzök.
- Tényleg?
- Ahan. Bruno és Lucas állandó vendégek így ne lepődj meg, ha ebédidőben vagy vacsoraidőben érkeznek.
- Okés. Tényleg Dudu ma nem jön?
- Biztosan jön. Talán hiányzik?
- Igen egy kicsit. Olyan rég láttam hiányzik a sok-sok hülyeség, amit csakis tőle hallhatok.
- Én minden nap élvezhetem a társaságát.
Nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert a fiatalúr felkelt. Végig néztem, ahogy Rafa próbálja megetetni. Nem tűnt könnyű feladatnak. Amíg átöltöztette a kis rosszaságot addig én tv-t bámultam. Egyszer csak nyílt az ajtó azt hittem, hogy az idősebb Felipe látogatott haza, de csak Dudu volt az.
- Dudu- kiáltottam fel.
- Lili?!
- Igen én vagyok- megöleltem.
- Ezer éve nem láttalak. Hogy hogy itt vagy?
- Rég jártam itt- vigyorogtam.
Az egész délutánt átbeszéltük, majd Dudu felvette, hogy mi lenne, ha elmennénk bulizni. Megígérte, hogy vigyázni fog rám és nem engedi, hogy rámásszak az idegen pasikra.
2010. július 22., csütörtök
2010. július 21., szerda
14. rész
Csak egy rövid látogatást tettünk otthon. Anyunak elmondtam mindent és szerinte is a szívemre kellene hallgatnom, vagyis bevallani az érzéseimet Lewisnak. Talán beszélek vele a hétvége folyamán. Szerda hajnalban már úton voltam. Egyedül kellett elutaznom mivel apa már kedd este Malajziába utazott. A repülőn felhívtam Lewist és közöltem vele, hogy beszélnünk kell. Miután elfoglaltam a szobám, kisétáltam az erkélyre, hogy egy kicsit is ráhangolódjak az itteni világra. Illetve még egyszer elismételtem a kis monológomat, amit el akarok mondani Lewisnak. Épp annál a résznél tartottam, amikor kimondom a varázsszót, de ezt a szomszéd szobából áthalló veszekedés zavarta meg. Tudom nem illik, de hallgatózni kezdtem. Az épp civakodó pár nem más volt, mint Nicole és Lewis.
- Miért nem hagysz békén? Megmondtam, hogy nem akarok tőled semmit se. Vége van Nicole- kiabálta Lewis.
- Azt hiszed, hogy egy ilyen kis ribanc, mint az a Lili visszatart? Te az enyém vagy és nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen- kacagott.
- Nem is tudom, hogy mit szerettem benned te egy álnok kígyó vagy, de abban biztos lehetsz, hogy ez volt az utolsó versenyhétvége ahová eljöttél. Nem fognak többet beengedni.
- Komolyan ki akarsz dobatni? Nem félsz attól, hogy beszélek Martinnal és véletlenül elkotyogom a kis viszonyotokat- fenyegetőzött.
- Ez nem tartozik Martinra csak Lilire és rám- bizonygatta a szerelmem.
- Most megyek, de még ma jövök és velem fogsz kimenni a pályára kézen fogva- kacagott fel ördögien Nicole.
Nem mozdultam nem akartam még bemenni. Hallottam, ahogy Lewis hangosan szidja Nicolet. Talán most kellene beszélnem vele. Elindultam a szomszéd szobába, az ajtó résnyire nyitva volt így halkan benyitottam és a következő látvány tárult elém. Lewis az egyik dekorációs tárgyat készül falhoz vágni. Gyorsan odasiettem hozzá és lefogtam a kezét, abban bízva, hogy valamennyire megnyugszik. Meglepődve fordult meg, de mikor meglátott, mintha minden düh elszállt volna belőle magához ölelt egyre szorosabban. Percekig álltunk így, de egyre engedett a szorításából és könnyebben jutottam lebegőhöz.
- Megnyugodtál?- suttogtam.
- Nagyjából- felelte.
- Beszélni akarok veled- távolodtam el tőle.
- Rendben. Viszont annyit el kell mondanom, hogy nem én hívtam Nicolet- megfogta a kezem.
- Tudom- simogattam meg az arcát- Úgy döntöttem, hogy megpróbálhatnánk együtt, de nem akarom elsietni a dolgokat.
- Ennek örülök- újra magához húzott.
- Apa még ne tudjon róla és lehetőleg senki más se- szögeztem le.
- Okés. Az lesz, amit akarsz- simogatta meg a karom.
- Köszönöm- még szorosabban hozzábújtam.
- Megcsókolhatlak?- félve nézett rám.
- Épp erre akartalak megkérni- mosolyogtam rá.
Megtörtént az első igazi csókunk. Sokkalta másabb volt Jaimeval. Lewis minden egyes érintése tűzként perzselt és éreztem most újra szerelmes vagyok. Daviddel való kapcsolatom alatt se éreztem ilyet, vagyis még az elején. Megbeszéltük Lewisszal, hogy úgy fogunk tenni, mintha semmi se történt volna köztünk. Nicole valószínű egész hétvégén, a nyakán fog lógni így esélyem se lesz a pályám megközelíteni.
Péntek reggel fáradtan érkeztem meg a pályára. A csapathoz nem akartam menni, mert fájt látni, ahogy Nicole játssza magát és ehhez Lewis is hozzájárul. Útra keltem, hogy felkeresem a rég nem látott barátokat. Az egyik távoli padnál Sebit pillantottam meg.
- Szia szépfiú- huppantam le mellé.
- Szia Lili- felelt unottan.
- Mi a baj?
- Semmi csak nincs kedvem semmihez se- a kinder csokiját bámulta.
- Ohh akkor szegény csokit se fogod megenni?- néztem rá.
- De muszáj, mert szükségem van rá.
- És én nem kapok belőle?- boci szemek.
- Nem- rázta meg a fejét.
- Gonosz vagy tudsz róla?
- Sajnálom, most ilyen vagyok- vonta meg a vállát.
- Hmm… akkor is megszerzem a csokid- dünnyögtem.
- Próbáld meg- fele csokit el is tüntette.
Felé hajoltam és egy apró puszit nyomtam az arcára közben kivettem a kezéből a csokit és megettem.
- Most miért vetted el tőlem?- állt fel.
- Azért mert én is szeretem és nem akartál adni - nyújtottam rá a nyelvem.
- Csak azért nem kaptál, mert nekem most nagy szükségem van rá- felelt durcásan.
- De, neked meg nem szabadna sok csokit enned, mert akkor megnő a formás feneked- mosolyogtam rá.
- Szóval tetszik a fenekem?- végre mosolygott.
- Hát…- rácsaptam a fenekére és döbbenten nézett rám.
- Köszi, most, ha ezt lekapta valamelyik fotós máris bomba hírként robban, hogy új barátnőm van- dühöngött.
- Nyugi kicsi német. Én nem akartam semmi rosszat csak játszani veled, de úgy látom most valamiért nagyon morcos vagy. Akkor inkább megyek. Szia - intettem majd úgy döntöttem visszamegyek, bár ne tettem volna.
Nicole és az én állítólagos barátom ott enyelegtek és nagyon úgy tűnt, hogy nem játsszák meg. Pár szerelő be is szólt nekik, hogy jobb lenne, ha szobára mennének. Sírva futottam vissza az előző helyszínre, abban bízva, hogy a durcás németet még ott találom, de sajnos nem így volt. Nagyon fájt ezt látni, nem akarom elveszíteni, de Nicolenak igaza van ő sokkalta szebb, mint én és vissza tudja szerezni. Kicsit nyugodtabban tárcsáztam az egyik legjobb barátnőmet.
- Hallo- szólt bele egy álmos hang.
- Szia Raffa bocsi, hogy felkeltettelek.
- Semmi baj, épp a kicsit altattam el és úgy tűnik én is elszundítottam
- Döntöttem elfogadom az ajánlatod elmegyek hozzátok. Valakinek rendbe kell raknia- szipogtam.
- Helyesen döntöttel kislány.
- Ha, kedd reggel indulok, az neked megfelel?
- Tökéletes. De, most mesélj mi történt már megint- érdeklődött kedvesen.
- Megbeszéltem mindent Lewisszal most pedig épp Nicolelal falják egymást- a könnyeimmel küszködtem.
- Pasik. Nem szabad emiatt szomorúnak lenned. Buliz egyet! Ha, tényleg szeret még ma meg fog keresni, Most viszont mennem kell megjött a lökött sógorom. Puszi- rakta le a telefont.
Igaza van, ha tényleg szeret, akkor még ma megkeres, ha meg nem akkor meg, elmegyek bulizni és mindent elfelejtek.
Nem jött át a következő napokban és fel se hívott. Eljött a vasárnap este így a Red Bull bulijára készülődtem. Meguntam, hogy folyton szomorkodok miatta, bár nagyon hiányzik. Talán ma este ő is ott lesz és egyedül, mert ma délután Nic haza utazott. Egy kisé kihívő virágos ruhára esett a választásom. 9 körül érkeztem meg a buli helyszínére. A két red bullos srác már enyhén italos állapotban üdvözölt. De, Seb nem engedett el egyenesen a táncparkettre húzott. Az első táncom után meglátogattam a bárpultot és pár vodka után már nagyon pörögtem. Sikerült minden rossz dolgot kivernem a fejemből. Csak egy dolog járt az eszemben. Meg kell szereznem azt a srácot. Párszor rám mosolygott, majd felém sétált igaz nem volt már olyan egyenes a járása, de azért oda talált. Nem tudom meddig vonaglottunk a táncparketten, csak arra lettem figyelmes, hogy amit már mi csinálunk az nem is tánc, hanem teljesen más. A nyakamat csókolgatta és combomat simogatta, amíg én az ingjével bajlódtam és mindezt a táncparkett közepén. Egyszer csak abba hagyta és magával húzott. Visszamentünk a hotelbe és a cél a szobája volt. Amikor bezárult az ajtó szinte másodpercek alatt értek földet a ruháink. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt.
Szimpatikus Blogger Díj!
Kaptam egy Szimpatikus Blogger Díjat Alofun-tól és Füli-től
5 dolgot kell írnod magadról, és 5 embernek kell továbbküldened!
1. Imádom Sebastian Vettelt!
2. A kedvenc csapatom még mindig a McLaren és egyszer szeretném Sebit is ot látni.
3. Szeretek olvasni...bár elég válogatós vagyok a könyvek terén.
4. Imádom az epres Milka csokit.. bármol bármikor bármennyit meg tudok enni belőle :P
5. Szeretnék elmenni egyszer a Magyar Nagydíjra... jövőre ha minden igaz mehetek! :)
Akik megérdemlik ezt a díjat!
Noncsi
Alofun
Füligszáj
Henii
Gooffy
Szabus
Carlie
Icu
Adrih
5 dolgot kell írnod magadról, és 5 embernek kell továbbküldened!
1. Imádom Sebastian Vettelt!
2. A kedvenc csapatom még mindig a McLaren és egyszer szeretném Sebit is ot látni.
3. Szeretek olvasni...bár elég válogatós vagyok a könyvek terén.
4. Imádom az epres Milka csokit.. bármol bármikor bármennyit meg tudok enni belőle :P
5. Szeretnék elmenni egyszer a Magyar Nagydíjra... jövőre ha minden igaz mehetek! :)
Akik megérdemlik ezt a díjat!
Noncsi
Alofun
Füligszáj
Henii
Gooffy
Szabus
Carlie
Icu
Adrih
2010. július 18., vasárnap
13. rész
- Megölöm- mérgesen tekintett rám.
- Ne csinálj semmi hülyeséget - lefogtam a kezét és maradásra bírtam.
- De, mi az, hogy megcsókolt és veled aludt? Lili én ezt nem hiszem el- kirántotta a kezét a kezeim közül.
- Figyelj ez egy kicsit bonyolult. Igazából azt is bevallotta, hogy szeret- hajtottam le a fejem.
- Egyre jobb – dühöngött.
- Nyugodj meg- megsimogattam az arcát.
- Akkor is megölöm és szólok Fernandonak hogy segítsen- morgott.
- Fer tud róla- suttogtam.
- Esetleg a sajtónak még nem jelentétek be?- hördült fel.
- Nem. Kérlek, beszéljük meg- néztem a szemeibe, ami dühtől csillogott.
- Rendben. Igazából én is el akarok mondani valamit- nézett rám.
- Hallgatlak.
- Igazából én… - ekkor intett a mérnöke, hogy jobb lenne, ha menne.
- 7 kor a szobámban- kiabáltam utána- nem válaszolt csak bólintott.
Visszamentem a csapathoz, de csak a szerelők és a vendégek voltak már bent. Hátra sétáltam és a kivetítőt néztem. Sikerült elbújnom a többiek elől így Jess se vett észre. Nicole pedig legelöl nevetgélt a szerelőkkel. Elindult a verseny. A tekintetemet a tv-re szegeztem és meredtem bámultam azt. Nem érdekelt, hogy ki hol van csupán 2 srácra figyeltem. Sebastian kiállni kényszerült ugyanis úgy tűnt irányíthatatlanná vált az autója. Jenson megszerezte az első helyet és az egész csapat egy emberként ünnepelt. Igaz Lewis csak a 6. helyen tudta befejezni a versenyt, de ennek is örültek. Ezt sikerült kihasználnom és visszamehettem a szállodába. A hatalmas épület teljesen kihalt volt. A folyósok üresek és csendesek voltak pedig már lassan 5 órát mutatott az óra. A szobámba felérve írtam egy aprócska levelet Lewisnak és lesétáltam a recepciós csajnak adtam. Mivel csak reggel ettem így a következő utam az étterembe vezetett. Vacsora után gyorsan felsiettem a szobámba és egy gyors zuhany után vártam Jaime érkezését. 7 előtt pár perccel kopogtatást hallottam.
- Szia- üdvözöltem.
- Szia
Beinvitáltam és miután mindketten leültünk csak néztük a másikat. Mintha nem mernénk kimondani azt, amit igazából érzünk. Jaime a poharára apró köröket írt le, amíg én a karján lévő tetoválást tanulmányoztam.
- Valamit mondani akartál reggel- törtem meg a csendet.
- Tudom. Igazából csak annyit akartam mondani, hogy én se vagyok ártatlan. Tegnap este, amikor felhívtalak, hogy találkozzunk akkor nagyon csalódott voltam. Nem igazán volt kedvem semmihez se. Ám ekkor kopogtak és vidáman nyitottam ajtót abban reménykedve, hogy te állsz ott. De a volt barátnőm volt az. Meglepett, hogy utánam jött, de beengedtem. Átbeszéltünk mindent és be kell vallanom nagyon hiányzott már, így lefeküdtem vele. Ki akart velem békülni, de én megmondtam neki, hogy nem mert itt vagy te. De, ma mikor elmondtad mi is történt tegnap rájöttem, hogy még mindig Maria az a lány, akibe szerelmes vagyok. Bocsánat – szomorúan nézett rám, de amikor a barátnőjéről beszélt látszott, hogy boldogsággal tölti el, már ha csak rá gondol.
- Nem haragszok- mosolyogtam rá.
- De, ez így mégis olyan kínos- bukott ki belőle.
- Figyelj Jaime! Teljesen megértem, hogy inkább a barátnődet választod, hisz én is ezt tenném. Most, hogy így belegondolok egyetlen egyszer se mondtuk egymásnak, hogy szeretlek és még nem is feküdtünk le egymással és most itt nem a szexen van a hangsúly, hanem azon, hogy csupán vigaszt nyújtottunk a másiknak. Két megsebzett szív egymásra talált. Mi erőltettük ezt az egészet és valljuk be nem ment. Élveztem veled minden pillanatot, de ez nem szerelem csak szeretett.
- Igazad van- helyeselt. Akkor most mi lesz?- félve tekintett rám.
- Te visszamész a barátnődhöz, akit még mindig szeretsz én pedig…
- Megpróbálod Lewisszal – fejezte be a mondatott.
- Nem hiszem, hogy ez lenne a leghelyesebb dolog- ingattam a fejem.
- Miért nem?
- Ő szeret, én meg teljesen össze vagyok, zavarodva fogalmam sincs arról, hogy mit akarok- az ablak felé emeltem a tekintettem.
- Értem. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Örülök, hogy meg tudtuk beszélni. Mindig számíthatsz rám Lili- megölelt.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára és ekkor lépet Lewis.
- Bocsánat már megyek is csak ledobom a cuccom- indult meg az ajtó irányába.
- Nem kell elmenned már végeztünk- mosolygott rá Jaime.
- Akkor oké- kicsit félve nézett vissza ránk.
- Nyugi már nem akarlak megverni. Mindent megbeszéltünk. Sziasztok!- fogott kezet a két férfi, de Jaime még valamit súgott Lewis fülébe.
- Nagyon vigyázz rá. Ő is szeret csak fél beismerni! Nagyszerű lány
Jaime távozása után nem igazán volt kedvem semmihez se. Csak ültem az ágyon és a tv-t bámultam. Lewis mögém ült és magához húzott. A csuklómon lévő seben simított végig. Felszisszentem az érintéstől és rögtön ránéztem a kezemre, ami már szépen be is kékült.
- Sajnálom. Vigyázni fogok rád. Nem engedem, hogy Nicole hozzád érjen- suttogta.
- Ez rendes tőled- motyogtam és az ujjainkat összekulcsoltam.
- Szeretlek Lili.
Nem tudtam mit válaszolni, mert még nem vagyok biztos az érzelmeimben így inkább megfordultam az ölelésében és mellkasának döntöttem a fejem. Ő is érezte, hogy nem fogok mondani semmit így lassan eldőlt az ágyon magával húzva. Tovább pihentem a mellkasán és apró köröket rajzolgattam a hasára. Az idő nagyon gyorsan telt. Talán egy- két óra is eltelhetett az óta amióta így vagyunk, de én biztonságban éreztem magam.
- Jobb lenne, ha lezuhanyoznánk, és utána ágyba bújnánk, reggel korán indul a gépünk.
- Igazad van- keltem fel és megindultam a fürdő felé.
Kicsit meglepődött a látványom, és ennek örültem. Meg akartam lepni és egyúttal próbára is akartam tenni. Vajon kibírja-e úgy az estét, hogy ne próbálkozzon be.
- Wáó nagyon jól nézel ki- egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét.
- Köszönöm- mosolyogtam rá és megindultam a táskám felé.
- Jobb lesz, ha veszek egy hideg zuhanyt- indult meg a fürdő felé.
Amíg ő a fürdőben múlatta az időt én a naplómat kerestem elő, illetve írtam egy e-mailt Jessicának. Mire visszatért Lewis már az erkélyen ültem. Nem volt hideg, így nem vettem fel semmit se a kis rövid ruhácskámra. Sötét is volt, csupán a csillagok világították be a Melbourne-i éjszakát.
- Gyere be, mert meg fogsz fázni- hallottam Lewis hangját a hátam mögül.
- Nincs hideg és még különben is írni akarok a naplómba- emeltem fel a kis könyvet.
- Nem lenne jobb, ha bent írnád meg? Esküszöm, nem fogok bele olvasni- átölelt.
- Itt jobban össze tudom szedni a gondolataimat. Te nyugodtan menj és aludj- megfordultam és adtam egy puszit az ajkaira.
- Nélküled nem fog menni- durcizott.
- Akkor várj még félórát – mosolyogtam rá, majd betereltem a szobába.
Drága Naplóm!
Újra eltelt egy hétvége a száguldó cirkusz világában. Az előző bejegyzésem is arról szólt, hogy megváltozott az életem. Mostanra még jobban. Itt volt/van Jaime. Ő egy nagyszerű srác, de nem volt meg köztünk az a bizonyos vonzalom csak úgy elvoltuk egymással. Vége lett. Aztán itt van Lewis, most is jelenleg bent tv-zik és rám vár. Szerelmet vallott. Ezer éve erre vártam, mert nagyon bele voltam zúgva. Titkon mindig azt reméltem, hogy egyszer az én barátom lesz. Mennyit szidtam régebben, hogy észre se vett, mint lány csupán a barátot látta bennem. Aztán jött, azaz éjszaka, amikor először megcsókolt. A fellegek közt jártam habár tudtam csak a pia hatására tette mindezt. Most pedig itt van és engem akar. Boldognak kellene lennem, de félek belevágni. Lehet apa is ellenezné ezt a kapcsolatot és vele pedig nem akarok összeveszni. Úgy érzem, hogy szeretem és most is arra vágyok, hogy megcsókoljon, de mint mindig én vagyok a hülye, hogy visszatartom. Jó lenne úgy mutatkozni mellette, mint a barátnője, de ez nem egyszerű. Ott van Nicole a szilikon boszorkány. Félek egy kicsit tőle, úgy érzem, bármire képes lenne, hogy visszaszerezze azt a férfit, akit szeret. De, hogy tényleg szereti, abban nem vagyok biztos. Szerinted mit kellene tennem?
Elutasítani Lewist és egyedül boldogulni, vagy valljam be neki az érzelmeimet? Utálok dönteni és nem is tudok. Talán az lenne a legjobb, ha egy ideig nem találkoznék vele. Felhívom Rafaelát hát ha ő tud segíteniVisszamentem a szobába, kicsit tovább tartott, mint félóra mivel egy párszor elsírtam magam és újra kellett kezdenem az egész bejegyzést. Az ágyhoz sétáltam és próbáltam csendes lenni, mivel Lewis már aludt. Épp elhelyezkedtem, amikor a mellettem fekvő angol átölelt.
- Te még nem alszol?
- Meg mondtam, hogy nélküled nem tudok aludni- mormogta.
Reggel kicsit nyúzottan érkeztünk meg a repülőtérre. Apa nem is vette észre, hogy együtt jöttünk úgy látszik túlzottan lefoglalja a munkája. Együtt indultunk Angliába. Jess és Jenson szokás szerint elválaszthatatlan volt. A repülőn a srácok hamar elaludtak így Jessica és én a laptoppal szórakoztunk. Megnéztem pár hírt a hétvégéről amikor Jessica felkiáltott.
- Kaptam tőled e-mailt! De izgi- vigyorgott.
- Olvasd el- fáradtan mosolyogtam rá.
Mire a végér ért lefagyott a mosoly az arcáról és az utolsó kérdésemre csak bólintott így teljesen nyugodtan aludhattam én is.
2010. július 17., szombat
12. rész
Egész éjjel forgolódtam, de mégis sikerült úgy helyezkednem, hogy Lewis ölelésében maradjak. Hajnal körül már feladtam az alvási kísérletet. Újra felidéztem az elmúlt napok eseményeit. Jaime csókjai, randik, együtt töltött esték és a tegnapi nap Lewisszal. El kell mondanom Jaimenak az egészet. Az is lehet, hogy szakítani fog, de talán megbocsát. Nem tudom. Ilyen kis idő alatt mennyit változott az életem. Sose kellett még ilyen hamar ilyen fontos döntéseket meghoznom. Amíg gondolkoztam Lewis kezét cirógattam. Szerencsére nem kelt fel rá csak közelebb húzott magához. Úgy érzem, erősebb érzelem köt a mellettem fekvő férfihez, mint ahogy gondoltam. Teltek múltak az órák és én még mindig az életemről és pár fontos döntésről gondolkodtam. Meghoztam a döntést, remélem nem fogom megbánni. Az órára pillantottam, ami 7:17 percet mutatott. Óvatosan kiszabadultam Lewis öleléséből és a fürdőbe siettem. Miután végeztem lementem egy kis reggeliért. A folyosó kihalt volt, valószínű még mindenki alszik. Lent se botlottam egyetlen egy ismerősbe se így nyugodtan pakoltam két személyre minden finomságot a tálcámra. Megkértem az egyik pincért, hogy hozza utánam, mert elég ügyetlen vagyok. Lewis még aludt így lepakoltam a konyhába és kisétáltam az erkélyre. Kicsit hűvös volt. Az erkély korlátjának dőltem és úgy néztem az ébredező várost. A távolban feltűnt egy kis pékség ahol egy kedvesnek tűnő öreg bácsi a járó kellő hölgyeket kínálja a frissen sült termékekkel. Még egy pár percig néztem, ahogy az emberek örömmel térnek be a bácsi boltjába. Az órámra tévedt a tekintettem és jobbnak láttam, ha szólok, Lewisnak nehogy miattam késsen el. Akkor biztos lebuknánk, és apa nagyon kiakadna. Oda léptem mellé és az arcát simogattam hátha fel kell, de ez nem volt elegendő, tovább aludt.
- Jó reggelt!- súgtam.
- Nem akarok még felkelni- nyöszörgött.
- 10 perc múlva futam- közöltem nevetve, de nem kellett volna, mert erre rögtön felugrott és szerencsésen lefejelt.
- Au- szólaltam meg a padlón ülve.
- Bocsánat- húzott fel.
- Semmi baj. Most már legalább tudom, hogy hogyan nem szabad felébreszteni- a fejem simogattam.
- Tényleg nem akartam- közel húzott magához, az ajkai közeledtek felém, de én eltoltam.
- Ezt most ne- néztem rá.
- Rendben- elindult a fürdőbe.
Reggeli után elindultunk a pályára. Nem nagyon szóltunk egymáshoz. Kínos csend uralkodott az autóban.
- Elmondok mindent Jaimenak- törtem meg a csendet.
- Nem akarom, hogy miattam szakítsatok- épp egy piroshoz értünk és felém fordult.
- El kell mondanom neki. Ha komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, akkor nem szabad hazudnom neki- elkaptam a tekintettem.
- Okés.
A parkolóban összefutottunk Ferrel.
- Fernando!- szólalt meg Lewis.
- Igen- fordult hátra az érintett.
- A tegnap estét kérlek, ne mond el senkinek sem- lépett egyre közelebb a brit.
- Nem fogom nyugi- mosolygott rá.
- Köszönöm- hálásan tekintett rá.
Külön érkeztünk meg a csapathoz. Apával akartam beszélni amikor Nicole megragadta a karom és maga után vonszolt. Az egész bokszutca látta a jelenetet, de senki se szólt, mert Nicole közölte, hogy csak mutatni akar nekem valamit. A bokszutca végénél elengedte a karom és a falnak lökött.
- Na, ide figyelj! Nem érdekel, hogy ki vagy és az se, hogy az apád Lewis főnöke. Azonnal verd ki a fejedből őt. Soha senki nem veheti el tőlem- sziszegte.
- Nem én vettem el tőled. Ő jött oda hozzám- néztem a szemébe, ami égett a dühtől.
- Persze. Úgy se hiszem el! Biztos ott ráztad magad előtte és sikerült arra kényszerítened, hogy megcsókoljon- egyre közelebb lépett.
- Hogy lehetsz ilyen hülye? Nem érted, hogy már nem szeret- már nem tudtam hátrább lépni ott volt a fal.
- Te engem ne nevezz hülyének te kis ribanc- megragadta a csuklóm és újabb mélyedéseket ejtett a műkörmeivel. Felszisszentem a fájdalomtól.
- Engedd el!- egy férfihang szólalt meg Nicole mögül.
Hátra fordult majd elrohant mérgesen. Én a földre zuhantam és zokogtam.
- Jól vagy?- guggolt le hozzám Bruno.
- Azt hiszem igen- a csuklómra tekintettem, ami itt-ott vérzett.
- Mi történt?- egy zsepit nyomott a kezembe.
- Ezt nem itt akarom elmondani- felálltam- Ha, van, egy kis szabadidőd akkor elmondom- néztem rá- nem szólt csak bólintott.
Leültünk az egyik padra és elmeséltem neki mindent. Pedig megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek sem, de muszáj kiöntenem valakinek a szívem.
- Akkor most Lewis beléd van zúgva, amíg te Jaime barátnője vagy- összegezte a hallottakat Bruno.
- Pontosan- szipogtam.
- Melyik srácot szereted szerelemmel?
- Nem tudom. Épp ez a gond. Ha, elmondom az egészet Jaimenak akkor lehet, ő szakít velem, viszont akkor nem akarom Lewis karjai közzé vetni magam.
- Teljesen megértelek. Nicole pedig egy őrült. Ne járkálj egyedül! Most is mit csinált veled- mutatott a sebes csuklómra.
- Pedig még nem is tudja, hogy Lewis akkor is ott hagyja, ha nem jövök vele össze-vallottam be.
- Akkor még több őrültséget fog elkövetni. Jobb lenne, ha mindig velünk lennél. Sosincs semmi dolgom és Karunak se sok. Így tudnák rád vigyázni- mosolygott rám.
- Köszönöm- megöleltem.
Visszamentem apáékhoz. A kis kígyó épp Lewist ölelgette, aki pedig engem nézett. Nem akartam látni, ahogy enyelegnek így felkerestem a spanyolomat. Először nem akartak beengedni. Hiába győzködtem az őröket, hogy nem kémkedni akarok csak beszélni az egyik pilótájukkal folyamatosan arrébb toltak. Nagy nehezen bejutottam. Jaime épp zenét hallgatott, amikor oda értem hozzá. Adtam neki egy puszit, majd megfogtam a kezét és kihúztam a bokszból. Mikor a biztonsági őrhöz értem kinyújtottam rá a nyelvem.
- Beszélni akarok veled- néztem a gyönyörű szemeibe.
- Mondjad- végig simított a karomon.
- Megcsókolt Lewis és nálam töltötte az estét, de nem történt semmi- felnéztem rá, de egyszerűen semmit se tudtam kiolvasni a szeméből.
- Jó reggelt!- súgtam.
- Nem akarok még felkelni- nyöszörgött.
- 10 perc múlva futam- közöltem nevetve, de nem kellett volna, mert erre rögtön felugrott és szerencsésen lefejelt.
- Au- szólaltam meg a padlón ülve.
- Bocsánat- húzott fel.
- Semmi baj. Most már legalább tudom, hogy hogyan nem szabad felébreszteni- a fejem simogattam.
- Tényleg nem akartam- közel húzott magához, az ajkai közeledtek felém, de én eltoltam.
- Ezt most ne- néztem rá.
- Rendben- elindult a fürdőbe.
Reggeli után elindultunk a pályára. Nem nagyon szóltunk egymáshoz. Kínos csend uralkodott az autóban.
- Elmondok mindent Jaimenak- törtem meg a csendet.
- Nem akarom, hogy miattam szakítsatok- épp egy piroshoz értünk és felém fordult.
- El kell mondanom neki. Ha komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, akkor nem szabad hazudnom neki- elkaptam a tekintettem.
- Okés.
A parkolóban összefutottunk Ferrel.
- Fernando!- szólalt meg Lewis.
- Igen- fordult hátra az érintett.
- A tegnap estét kérlek, ne mond el senkinek sem- lépett egyre közelebb a brit.
- Nem fogom nyugi- mosolygott rá.
- Köszönöm- hálásan tekintett rá.
Külön érkeztünk meg a csapathoz. Apával akartam beszélni amikor Nicole megragadta a karom és maga után vonszolt. Az egész bokszutca látta a jelenetet, de senki se szólt, mert Nicole közölte, hogy csak mutatni akar nekem valamit. A bokszutca végénél elengedte a karom és a falnak lökött.
- Na, ide figyelj! Nem érdekel, hogy ki vagy és az se, hogy az apád Lewis főnöke. Azonnal verd ki a fejedből őt. Soha senki nem veheti el tőlem- sziszegte.
- Nem én vettem el tőled. Ő jött oda hozzám- néztem a szemébe, ami égett a dühtől.
- Persze. Úgy se hiszem el! Biztos ott ráztad magad előtte és sikerült arra kényszerítened, hogy megcsókoljon- egyre közelebb lépett.
- Hogy lehetsz ilyen hülye? Nem érted, hogy már nem szeret- már nem tudtam hátrább lépni ott volt a fal.
- Te engem ne nevezz hülyének te kis ribanc- megragadta a csuklóm és újabb mélyedéseket ejtett a műkörmeivel. Felszisszentem a fájdalomtól.
- Engedd el!- egy férfihang szólalt meg Nicole mögül.
Hátra fordult majd elrohant mérgesen. Én a földre zuhantam és zokogtam.
- Jól vagy?- guggolt le hozzám Bruno.
- Azt hiszem igen- a csuklómra tekintettem, ami itt-ott vérzett.
- Mi történt?- egy zsepit nyomott a kezembe.
- Ezt nem itt akarom elmondani- felálltam- Ha, van, egy kis szabadidőd akkor elmondom- néztem rá- nem szólt csak bólintott.
Leültünk az egyik padra és elmeséltem neki mindent. Pedig megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek sem, de muszáj kiöntenem valakinek a szívem.
- Akkor most Lewis beléd van zúgva, amíg te Jaime barátnője vagy- összegezte a hallottakat Bruno.
- Pontosan- szipogtam.
- Melyik srácot szereted szerelemmel?
- Nem tudom. Épp ez a gond. Ha, elmondom az egészet Jaimenak akkor lehet, ő szakít velem, viszont akkor nem akarom Lewis karjai közzé vetni magam.
- Teljesen megértelek. Nicole pedig egy őrült. Ne járkálj egyedül! Most is mit csinált veled- mutatott a sebes csuklómra.
- Pedig még nem is tudja, hogy Lewis akkor is ott hagyja, ha nem jövök vele össze-vallottam be.
- Akkor még több őrültséget fog elkövetni. Jobb lenne, ha mindig velünk lennél. Sosincs semmi dolgom és Karunak se sok. Így tudnák rád vigyázni- mosolygott rám.
- Köszönöm- megöleltem.
Visszamentem apáékhoz. A kis kígyó épp Lewist ölelgette, aki pedig engem nézett. Nem akartam látni, ahogy enyelegnek így felkerestem a spanyolomat. Először nem akartak beengedni. Hiába győzködtem az őröket, hogy nem kémkedni akarok csak beszélni az egyik pilótájukkal folyamatosan arrébb toltak. Nagy nehezen bejutottam. Jaime épp zenét hallgatott, amikor oda értem hozzá. Adtam neki egy puszit, majd megfogtam a kezét és kihúztam a bokszból. Mikor a biztonsági őrhöz értem kinyújtottam rá a nyelvem.
- Beszélni akarok veled- néztem a gyönyörű szemeibe.
- Mondjad- végig simított a karomon.
- Megcsókolt Lewis és nálam töltötte az estét, de nem történt semmi- felnéztem rá, de egyszerűen semmit se tudtam kiolvasni a szeméből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)