10. rész

Sziasztok! 
 Kicsit hosszabb szünet után itt a folyti. Most a komment határ 8 lesz. 
Illetve szeretnék veletek két dolgot is megosztani. Barátnőm végre létrehozott egy saját blogot, annak a sztorinak, aminek pár részét nálam is olvashattátok. Szerintem érdemes végig olvasni, mert egyszerűen szuper. Itt a cím : http://riya-f1.blogspot.com/ 
A másik dolog pedig az, hogy írtam egy Robert Kubicás novellát, ha van rá igény akkor felrakom. A chatben jelezzétek, ha olvasni szeretnétek. De most már tényleg itt a folyti! 
Puszi 

Kimiről körülbelül félóráig semmit sem tudtunk. Én addig fel-alá járkáltam a nappaliban közben szidtam magam, hogy hogyan lehetettem ilyen hülye. A kis német a kanapén ült és figyelte, ahogy épp a nappaliban folyó maratont teljesítem. Amikor kijött csak egy röpke pillanatra nézett rám, majd felviharzott a szobájába.

- Ugye nem szúrtam el végleg? – lerogytam mellé és két tenyerem közé hajtottam a fejem.

- Nem hiszem, de kérdezd meg tőle – közelebb ült hozzám.

- Ezt most nem mondod komolyan. Láttad nem, hogy milyen arccal jött ki? – fordultam felé.

- Láttam, de ebből nem azt kell rögtön leszűrnöd, hogy vége – átölelte a vállam én pedig automatikusan a vállára hajtottam fejem.

- Ha ki is békültek rám egyértelműen haragszik. Te nem ismered az igazán sértett Kimit.

- Miért akkor milyen? – hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

- Olyan, mint egy óvodás. Emlékszem még kicsik voltunk és épp náluk töltöttem a nyári szünetet, mint szinte mindig. Kint játszottunk az udvaron, azt hiszem talán épp fociztunk, vagy valamilyen labdajátékot játszottunk az biztos. Nos, akkor egyedüli lányként elvertem őt is meg Ramit is. Persze mindketten megsértődtek – nevettem fel – bosszút forraltak, de rosszul sült el, mert időközben Rami átállt az én oldalamra és Kimi egyedül maradt. Akkor napokig nem szólt hozzánk csak az anyukáján keresztül kommunikált velünk – ez az emlék mosolyt csalt az arcomra. Mindig örömmel gondolok vissza azokra a nyarakra, amiket Finnországban töltöttem.

- Szívesen megnéztem volna, ahogy durcizik – nevetett fel kárörvendően Seb.

- De ne mond el neki, hogy ezt elmeséltem rendben? – felemeltem a fejem, hogy szemébe tudjak nézni és még csak most vettem észre, hogy milyen szép szemei is vannak.

- Egy szót se szólók – bólintott.

- Miről nem szólsz? – jelent meg Kimi.

- Semmiről.

- Persze, de most ez nem érdekel. Beszélhetnék veled kettesben Lahja? – fordult felém.

- Igen.

- Akkor menjünk fel – mutatott a lépcső felé. Sose szokott ilyen hangnemben beszélni velem. Teljesen olyan, mint az apám, amikor haragszik rám. Szótlanul sétáltunk fel és féltem, hogy valami olyasmit fog mondani, aminek nagyon nem fogok örülni.  Ahogy becsukódott az ajtó rögtön megszólaltam.

- Annyira sajnálom, nem akartam, ha tudom, hogy ő az a lány, akkor nem mondok ilyet… – folytattam volna még, de a számra tette a kezét és lassan az ágy felé tolt, és leültetett.

- Nem haragszok. És még mielőtt megkérdeznéd, nem szakítottunk és nem kellett sokat magyarázkodnom miattad. De most elmondok valamit, aminek örülnék, hogy ha a jövőben észben tartanád. Noncsi, sok mindenben különbözik a többi lánytól, sokkalta visszahúzódóbb és talán ez is vonz annyira. Nem szeretném megbántani, mert nem érdemli meg. Nagyon sok mindenen keresztülment már és nem igazán bízik az emberekben. Rengeteg időbe telt, amíg meggyőztem arról, hogy nem csak egy újabb kaland lesz számomra. Szeretném megvédeni és szeretnék neki egy boldog életet biztosítani. Tudom, hogy még most sem bízik meg bennem 100%-osan és meg is értem, hiszen ha csak egy kicsikét is utána olvasott az életemnek, akkor rájött, hogy nem a hűség mintaképe voltam. Igazából, ha azt nézzük, most se vagyok az, mert még mindig Jenni a feleségem, de már csak papíron. Úgy érzem szeretem, és nem akarom elveszíteni.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze – mosolygott rám kedvesen.

- Ha már Noncsit szereted, akkor miért vagy még mindig Jenni férje? – már évek óta foglalkoztat ez a kérdés, mert én úgy gondolom, hogy ennek semmi értelme sincs, amit most ők csinálnak.

- Ez bonyolult, nagyon is bonyolult – sóhajtott egyet – majd elmesélem, de nem most – megsimogatta a kezem és elhagyni készült a szobát, amikor utána szóltam.

- Jó lenne végre látni a vidám Jegesmacit is – mosolyodtam el.

Már bánom, hogy szóba hoztam a Jennis témát, mert a gyűlölet és talán rémület, ami kiült az arcára megrémisztett. Valami nagyon nincs rendben és fél elmondani. Mit tett ez a boszorkány? Az lesz a legjobb, ha a saját kezembe veszem ez ügyet, mert Kims úgy se fogja elmondani, akárhogy győzködöm. Ezt annyira utálom benne. Eldőltem az ágyon, és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám Jenniből kiszedni a dolgokat, közben a kezembe vettem Debyt a kedvenc plüss majmomat. Ő mindig segít nekem, de most nem súgott semmit sem. Az órára pillantottam, már rég elmúlt tíz óra így úgy döntöttem, hogy elmegyek fürödni egyet. Miután mindennel végeztem bevettem a gyógyszereket, amiket az orvos írt fel és bebújtam a jó meleg ágyikóba. Álmatlanul forgolódtam egyszerűen, nem tudtam aludni, és mint mindig most is felfedeztem valamit. A szobámhoz tartozó fürdőszobából zajok hallatszódtak először csak lépteket hallottam, majd valaki megnyitotta a csapot is. Lassan odabotorkáltam és halkan benyitottam. A látványtól először megfagytam egy pillanatra, majd azt vettem észre, hogy az előttem zuhanyzó férfi testét tanulmányozom. Nem vett észre mivel háttal állt nekem. Inkább visszamentem a szobámba, mert ha túl sokáig állok ott, akkor előbb vagy utóbb, de lebukok. A fejemet rázva másztam vissza az ágyamba. Ma már másodjára gondolok úgy Sebastianra, mint pasira. Először lent a nappaliban, a szemeiben merültem el, most pedig percekig bámultam, ahogy zuhanyozik. Nem lesz ez így jó. Bekapcsoltam a tv-t, de ez sem terelte el a figyelmem Sebről. Az egyik zene csatornán hagytam és figyeltem a klipeket. A zene címét nem tudnám felidézni, de volt benne egy szőke srác, aki nagyon hasonlított Sebre. Ahj, már megint ő.

- Lahja térj magadhoz – mondogattam magamnak.

Halk kopogás hallatszódott, majd egy szöszi buksi jelent meg az ajtó mögött.

- Bejöhetek?

- Persze – vontam vállat.

- Te sem tudsz aludni? – mosolyodott el, egy rövidnadrágot és egy pólót viselt.

- Nem igazán – leültem az ágyam közepére. Követte a példámat, de ahogy leült felkiáltottam.

- Deby!

- Tessék? – nézett rám zavartan.

- Ráültél Debyre – felállt és a kissé lapos majmomat a kezembe adta.

- Bocsánat, de nem láttam.

Megsimogattam szegénykémet, majd lefektettem magam mellé és be is takargattam.

- Ilyet utoljára talán az óvodában láttam – nevetett fel.

- Milyet? – kérdeztem vissza meglepetten, nem nagyon értettem ezt a kijelentését.

- Akkor volt a lányok szokása az, hogy a plüssöket ilyen óvón betakargatják – mutatott Debyre.

- Ja, tudod nekem ő a legjobb barátom és nagyon vigyázok rá – nem mertem ránézni.

- Azt nem hiszem el, hogy egy ilyen lánynak mint neked nincsenek barátai.

- Pedig így van – vontam vállat.

- Elmondod, hogy miért?

- Most inkább nem, majd máskor – lefeküdtem a legjobb barátom mellé.

- Szavadon foglak – ő is követte a példámat, és ahogy lefeküdt egy kicsit kilátszódott a hasa. Nagyon nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy ne másszak rá. Jelen pillanatban az sem érdekelne, ha felesége lenne. Még mielőtt bármit is tettem volna lehunytam a szemeimet és próbáltam nem rá gondolni. Seb valamit mesélt, de egy kis idő után már csak motyogást hallottam, ami szép lassan megszűnt. Reggel arra ébredtem fel, hogy egy kéz pihen a hasamon.

                                                                                                    

9. rész

Sziasztok! 
Köszönöm a kommenteket mindenkinek. Hétvégéik nem lesz rész, talán szombaton hozok egyet. Most nem szeretnék komment határt megszabni, de azért reménykedek benne, hogy írni fogtok. 
Szeretném megköszöni Carlie-nak a díjat, holnap kifogom rakni. Köszönöm még egyszer csajszim (L)

Felsétáltam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Igazából nem tudom, hogy miért vagyok ilyen Sebbel, mert nem ártott nekem semmit sem, sőt még ismerni sem ismerem. De valami különös van benne, csak nem tudom, hogy mi. Nem akartam ezen tovább gondolkodni, így inkább bekapcsoltam a tv-t és arra próbáltam koncentrálni. A hasam hamarosan jelzett, hogy tényleg ideje lenne egy kis ételt magamhoz venni. Fáradtan és éhesen botorkáltam le a konyhába. Leérve a földszintre teljes csend fogadott. A nappaliban, a konyhában és még Kimi dolgozószobájában is csend honolt. Fogalmam sincs hová tűntek a fiúk. Konyhában, mint mindig katonás rend volt. Először a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy kis süteményt. Nem épp ez a legjobb vacsora, de mivel mást nem találtam, ami gyorsan tudná csillapítani az éhségemet, ezért most a süti is megteszi. Miután megettem az egészet neki láttam a vacsora elkészítésének. A levest felkésztetem, a húsokat bepácoltam és a köretet is előkészítettem. Többször is szédülni kezdtem ilyenkor meg-megálltam egy pillanatra. A reggel beadott gyógyszer hatása kezdett megszűnni. Bekapcsoltam a rádiót és halk zene belengte az egész konyhát. Épp az egyik kedvenc Shakira számomat adták és egyszerűen nem bírtam ki, táncolni kezdtem. Az asztal felé hátráltam és az egyik csípőmozgást utánoztam, amit a klipből lestem el, amikor valakinek neki ütköztem. Az illető a csípőmre csúsztatta a kezét és közel húzott magához, majd ő is mozogni kezdett. Ahogy elhallgatott a zene úgy tértem vissza a valóságba. Riadtan ugrottam arrébb és amikor megfordultam meglepődve néztem arra a személyre, aki az előbb közel került hozzám.

- Te… mit keresel itt? – habogtam.

- Most értem vissza és megláttalak – felelte mosolyogva.

- Kimi merre van? – hátráltam.

- Még elment elintézni néhány dolgot – vont vállat – miért menekülsz?

- Menekülök? Ne képzelődj kis herceg – az étel felé fordultam.

- Miért vagy ilyen? – a konyhapultnak dőlt - Nem is ismerjük egymást, de te már rögtön bunkózol. Én hülye meg próbálok kedves lenni hozzád. Ha megbántottalak, akkor bocsánatot kérek még egyszer. Most is undorral néztél rám, amikor megtudtad, hogy én táncolok veled. Mit ártottam neked?

- Semmit – motyogtam magam elé. – nem lehetne ezt a beszélgetést felfüggeszteni?

- De, miért ne lehetne – morcosan sétált ki a konyhából.

Dühösen pakolgattam tovább a konyhában, de nem rá haragudtam, hanem magamra. Valóban semmit sem tett, sőt mindig próbál kedves lenni velem, de én folyamatosan durva szavakkal és tettekkel elutasítom. Nem szándékosan, egy hang azt súgja, hogy tartsam magam távol tőle. Teríteni készültem, amikor megcsörrent a telefon. Egy kicsit vártam hátha valaki felveszi, de miután az 5. csörgésnél se vették fel így odaléptem és a kezembe vettem a ki készüléket.

- Halló – szóltam bele.

- Szia, Jenni te vagy az? – egy bizonytalan női hangot fedeztem fel a túloldalon.

- Nem, én Lahja vagyok. Miben segíthetek?

- Értem – komorult el – Kimivel szeretnék beszélni?

- Sajnos őt most nem tudom adni, reggel óta nem láttam. Bár lehet, hogy ez óta már valamelyik lány ágyában fekszik – nevettem fel – üzensz neki valamit?

- Csak annyit mondj meg neki, hogy Noncsi kereste – bontotta a vonalat.

Felfirkantottam egy lapra a nevet és a hűtőre ragasztottam. Lassan elkészült a sült hús is, és mivel untam magam kimerészkedtem a nappaliba, ahol Sebastian tv-zet. Nem nézett rám, a tekintette végig a képernyőn pihent. Amikor kezdett már kínossá válni a helyzet, akkor toppant be Kimi.

- Sziasztok. Mi ez a kripta hangulat fiatalok? – fordult felénk mosolyogva.

- Semmi – vágtuk rá egyszerre.

- Ez aztán az egyetértés – nevetett tovább – nagyon finom illatok szállnak a konyha felől – indult meg az említett helyiség felé.

Pár percen belül már az asztal körül ültünk és vidáman fogyasztottuk el a vacsorát. A fiúk szinte az összes kaját eltüntették. A tányérokat szedtem le, amikor megszólított Kimi.

- Nem keresett senki sem?

- Egy lány, de leráztam azzal, hogy biztosan egy másik csajjal vagy – vigyorogtam rá – várj, megkeresem a nevét, mert felírtam.

- Ügyes kislány – nevetett fel.

Bevittem a konyhába a mosatlanokat, majd visszafelé lekaptam a hűtőről a papírt és Kimi orra alá dugtam.

- Tessék, ő kereset – leültem.

Először csak szótlanul és rezzenés mentes arccal nézte lapot, majd lassan rám emelte a tekintetét.

- Mit is mondtál neki?

- Azt, hogy valószínű egy másik lánnyal vagy – vontam vállat.

- Lahja, Noncsi az a lány, akiről beszéltem – felugrott és a dolgozószobája felé sietett.

- Ezt jól elcsesztem – ingattam meg a fejem.

- Nyugi, nem lesz semmi baj – mosolygott rám Seb és megfogta a kezem.

8. rész

Sziasztok! 
Örülök, hogy összejött ez a 10 komment és köszönöm mindenkinek, aki írt. Mivel eddig a 8 volt az a szám, amikor egész hamar összegyűltek a kommik ezért most is 8 lesz a határ, de ha több lesz az se baj, sőt örülnék neki. 

Hideg van. A takarómat még jobban magamra húzom, de még így is majd meg fagyok. Tapogatózni kezdtem, hátha találok még valamit, amit magamra teríthetnék, de a kezem félúton beleütközött valamibe, vagyis inkább valakibe.     Résnyire kinyitottam a szemeimet és Kimit pillantottam meg, aki békésen szunyókált. Szorosan mellé bújtam és próbáltam átölelni az egyik karommal, hátha így egy kis meleghez jutok.

- Hagyjál már Jenni – mordult fel.

- Nem Jenni vagyok – motyogtam a vállába.

- Lahja?  - a másik kezével próbálta megsimogatni az arcomat.

- Igen én vagyok az, nagyon fázok – suttogtam elhaló hangon.

Arra ébredtem fel, hogy az eddig meleget szolgáló férfi eltűnt mellőlem. A takarómat magamra húzva ültem fel.

- Jól vagy? – leült az ágy szélére.

- Szédülök és fázok – még szorosabbra húztam magamon a plédet.

- Nem vagy te véletlenül lázas? – odaült elém, és a homlokomra csúsztatta a kezét – te forró vagy – döbbent meg – hozok valami gyógyszert.

- Ne menj el – suttogtam – vagy adj valami meleget.

- Tessék itt a felsőm – levette a pólóját és rám adta, majd jó szorosan betakargatott.

- Itt van az én kedves férjem – robbant be az ajtón Jenni.

- Mit szeretnél? – fordult felé Kimi.

- Most már semmit, eddig csak sejtettem, hogy van valami köztettek, de most már tudom – méregetett bosszúsan Jenni.

- Lahja az unokatestvérem – jelentette ki nyugodtan Kimi.

- És? Az téged mióta akadályoz meg. Ha iszol, akkor az első nővel lefekszel, aki csak szétrakja a lábát és az akár lehet a te hőn szeretett unokahúgod is – felelt gúnyosan a drága barátnőm.

- Te ittál?

- Nem, csak van szemem és látok. Te pedig ne tettesd itt a nagy beteget – fordult felém.

- Tűnj el a szobából – kiabált rá Kimi.

- Megyek már, nem akarom megzavarni a kis gerlepárt – mosolyogva kisétált.

Pár percen belül visszatért Kims is a kezében gyógyszerrel és vízzel. A szemhéjaim elnehezedtek és megszűnt létezni a külvilág. Az a nyavalyás telefon csörgés rángatott vissza a valóságba. Hiába kerestem a szememmel a zaj forrását, semmit sem találtam.

- Hát te mit keresel ilyen bőszen? – érdeklődött kedvesen az én kedvenc unokatesóm.

- Egy telefont mát másodjára hallom, vagy csak én képzelődök?

- Nem, az valóban egy telefon, az én telefonom. Nem igazán szoktam használni, csak az elmúlt hónapokban vettem újra elő.

- De miért? – néztem rá értelmetlenül.

- Elmondok neked most valamit, amit ne mondj el senkinek sem. Megismertem a télen egy lányt, csodálatos teremtés. Mindenben különbözik Jennitől és az eddigi lányoktól, akikkel dolgom volt. Titokban találkozgatunk és minden egyes együtt töltött perc, megerősít abban, hogy nem szabad veszni hagynom. Szeretném, hogy ha majd egyszer te is megismernéd. Most is ő hívott és akkor éjjel is a szállodában.

- Rég nem láttalak már ennyire boldognak – simogattam meg az arcát a válasza csak egy mosoly volt.

- De most ne erről beszélünk, hívtam egy orvost, mert nagyon nem tetszel nekem – ingatta meg a fejét.

- Muszáj volt? Tudod, hogy félek tőlük.

- Túl éled.

Egy kedves őszes úr volt az orvos. Sikeresen megfáztam és mivel a lázam még mindig túl magas volt ezért adott egy injekciót. Kimivel még beszélgettünk egy kicsit erről a lányról, aki elcsavarta a fejét, majd én bealudtam. Valamikor délután keltem fel, elmentem zuhanyozni s mire végeztem a hasam jelezte, hogy ideje lenne valami ételt is magamhoz venni. Vidáman sétáltam le a nappaliba, de amikor megláttam azt a valakit elment a kedvem az egésztől.

- Szia, Sebastian Vettel vagyok – nyújtott kezet mosolyogva.

- Hali, Lahja Raikkönen – fogadtam el a gesztust.

- Azt hiszem az első találkozásunk nem sikerült túl jóra – próbált beszélgetésbe elegyedni.

- Konkrétan lekurváztál, de semmi gond –legyintettem.

- Nem, azt egy szóval se mondtam – védekezett.

- Ne fárassz a magyarázkodásoddal én most beteg vagyok ehhez – elsétáltam mellette és lefeküdtem a kanapéra.

- Kimi, ha szépen megkérlek, csinálsz nekem teát?

- Persze – a konyha felé indult.

A kis herceg pedig csak ott állt és furcsán méregetett, majd elszánta magát és oda sétált hozzám.

- Leülhetek?

- Nem, van még több ülőhely is én most pihenek – feleltem csukott szemmel.

- De én ide szeretnék – felemelte a lábamat és lehuppant az említett testrészem pedig az ölébe hullott. Először szótlanul ültünk illetve feküdtünk egymás mellett, majd lassan elkezdte a talpam masszírozni.

- Te mit csinálsz? – ijedtem emeltem fel a lábam.

- Szerinted?

Kimi nevetve hozta be nekem a kért italt.

- Olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár – a kezembe adta a gőzölgő nedűt.

- Ez jó vicc. Ha neki kellene a feleségének lennem én már nem élnék – felálltam és szobám felém indultam.

- Csak, hogy tud Seb itt tölt pár napot – szólt utánam Kimi.

- Repesek az örömtől – szóltam vissza gúnyosan és ekkor még nem sejtettem, hogy miket tartogat még ez a pár nap.

7. rész

Sziasztok! 
Köszönöm az előző részhez a kommenteket. Meghoztam a következő részt és most 10 komment lesz a határ. Mindenkinek jó nyári szünetet! 
Puszii 

Miután végig hallgattam Kimi atyáskodó intéseit, miszerint ne flörtöljek a pilótatársaival, hisz nagy részüknek családja van és stb. Amíg vissza nem értünk a szállodába körülbelül ezerszer, elmondta ezeket a szabályokat, amiket be kell tartanom. Én pedig bőszen bólogattam, noha nem igazán figyeltem rá.

- Remélem most már mindent értesz – kinyitotta a szobánk ajtaját.

- Igen és jó kislány leszek, ígérem – leültem az ágyamra, majd el is dőltem.

- Fáradt vagy?

- Kicsit, nem igazán vagyok hozzászokva az utazáshoz és a hideghez sem, illetve sok-sok új dolgot megtapasztaltam ma és ez teljes mértékben kimerített.

- Értem – mosolygott – hozatok fel vacsit, de nekem még utána el kell mennem egy rövid időre, ha nem gond.

- Menjél csak, de azt ne kérd tőlem, hogy várjalak meg, mert mindjárt elalszok – feltornáztam magam ülő helyzetbe, és pizsamám után kutakodtam.

- Azt látom – nevetett rajtam és hozzám dobott egy párnát.

- Ezt még visszakapod csak nem most – fenyegettem meg a fürdőszoba ajtóban állva.

Annyira jól esett a forró víz, ami az egész testem kényeztette. Igazából akár az egész éjszakát is eltöltöttem volna itt, de azért állva aludni még se a legjobb. Bő húsz perc múlva rászántam magam és elhagytam a zuhanyt. A hajamat egy törölköző segítségével a fejem tetejére tekertem, de még így is vízcseppek jelentek meg a homlokom.

Az asztalon már finomabbnál finomabb ételek sorakoztak és kis papír társaságában. Kimi hagyta itt nekem, mert már nem tudott tovább várni rám. Bemásztam az ágyba a vacsorámmal együtt, és tv-t kezdtem kapcsolgatni. Az egyik filmcsatornán az egyik kedvenc filmemet adták igaz svédül, de sikerült rá felíratott varázsolnom, így máris élvezhetőbb volt. A fáradtság egyre nagyobb erőt vett rajtam, míg végül elaludtam. Egész éjszaka egy telefon csörgését hallgattam, de nem tudtam eldönteni, hogy ez most csak az álmomban létezik vagy a valóságban is, így inkább megpróbáltam kizárni a fejemből. Reggel arra ébredtem, hogy a hatalmas szobát fény tölti meg. Álmosan ültem fel és próbáltam megbarátkozni a fénnyel.

- Jó reggelt! – hallottam a távolból Kimi hangját.

- Neked is. – nyöszörögtem.

- Ki jössz velem a pályára?

- Azt hiszem igen, bár most jelenleg azt se tudom, hogy hol vagyok –néztem körül.

- Svédország, rémlik?

- Aha, egyébként egész éjszaka csörgött a telefonod, vagy csak álmodtam?- végre sikerült felállnom és oda sétáltam hozzá, miután adtam neki egy puszit elindultam a fürdőszobába.

- Ööö tényleg? – zavartan kezdett el kapkodni.

Sajnos a készülődésem miatt már nem volt idő arra, hogy reggelizünk ezért már csak a pályán tudtunk magunkhoz venni néhány falatot. Kimit egész nap nem láttam és a szerelők is elég elfoglaltak voltak, így még Patrick is csak fél-fél percekre tudott oda jönni hozzám így elmondhatom, hogy egész nap unatkoztam. De szerencsére a következő napok már nagyon jó hangulatban teltek. Patrick nagyon aranyos és kedves, végig mellettem volt. Az utolsó nap, utolsó szakaszát követtük figyelemmel kivetítőn, amikor Kimi egy pillanatra megcsúszott, én pedig a jó szokásomhoz híven lesújtottam legközelebb lévő dologra, ami most nem más volt, mint Patrick combja.

- Aúúú- jajdul fel.

- Bocsi, nem akartam – fordultam felé.

- Semmi baj, csak legközelebb szólj, hogy üljek távolabb tőled – még mindig a sérült lábát simogatta.

Még mielőtt bárki mást bántani tudtam volna, ráültem a kezeimre, de szerencsére egyetlen egyszer sem kellett használnom őket, mert Kimi a kis hiba ellenére is a 8. helyen ért be és ezzel összetettben is megmaradt a 8. A csapatnál nagy öröm volt, hisz azért ez egyáltalán nem rossz teljesítmény egy most debütáló csapattól.

- Lahja közveszélyes – ezzel fogadta Patrick Kimit.

- Miért mit csinált?

- Megütött – nyújtotta rám a nyelvét.

- Jah, hogy csak az. Szokj hozzá – vállon veregette, majd ott hagyta és odajött hozzám és szorosan magához ölelt.

Az este további részében kitalálták a srácok, hogy menjünk ki hógolyózni. Én először kicsit visszakoztam, mert nem igazán vagyok oda a hóért. De miután Kimi és Patrick is megígérte, hogy vigyáznak rám, belementem. Egész jó védők voltak a fiúk, mert szinte az összes hólabdácskát kivédték. Boldogan tapsikoltam, amikor egyszer csak eltűnt alólam a talaj és a földön találtam magam, majd a következő pillanatban már két srác volt rajtam. Hiába kapálóztam már nem értem vele sokat, mindenemet hóborította.

- Reméljük most már sikerült elvennünk a szüzességed - mosolygott rám a két srác immáron állva.

- Teljes mértékben. - kacagtam fel a hóban fekve.

- Akkor örülünk, és mi most már megyünk is – intettek majd távoztak.

- Úgy látom sikerült megbabonáznod a két srácot –húzott fel a földről Kimi.

- Lehetséges, de ezért még kapni fog Mikko, mert biztos vagyok benne, hogy ő találta ki, Jari-Matti csak segített neki elkövetni ezt a bűntettet.

Ezek után már nem foglalkoztam a hóval beszálltam a fiúkhoz és hajnalig játszottunk kint.

6. rész

Sziasztok! 
Kicsit szomorú vagyok, mert amikor komment határt szabok, akkor jönnek a kommik de ha nem akkor meg alig akar összegyűlni :( Nem szeretek ilyen lenni, de most akkor ismételten 8 komment lesz a határ! 

Már lassan eltelt egy hét amióta megkaptam azt a levelet anyától, de én még mindig ezen gondolkodom. Nem akarom, hogy újra megjelenjen, nem, erre nem vagyok felkészülve. Minden jól alakult, vagyis majdnem minden, és végre anyáék is rendbe jöttek, erre fogja magát, és mindent felkavar. A lakás többi lakóinak is feltűnt, hogy túl hallgataggá váltam. Jennit túlzottan nem izgatta, de Kimi naponta legalább 10-szer megkérdezte, hogy mi a baj én pedig mindig valamilyen mondva csinált üggyel leráztam. A tv-t néztem, amikor Kims lehuppant mellém és kivette a kezemből a távirányított, majd ki is kapcsolta azt.

- Most pedig beszélgetünk – fordított maga felé – nem nézem tovább, hogy itt szomorkodsz.

- Miről beszéljünk? – bánatosan felsóhajtottam.

- Tudod te azt nagyon jól, azóta vagy ilyen, amióta megtudtad, hogy Emily visszatért.

- Ahj Kimi, annyi mindent nem tudsz – megráztam a fejem, majd a térdemre hajtottam.

- Akkor meséld el – kisimított egy hajtincset az arcomból.

- Arról tudsz, hogy miket tett Emily, de az előzményeket nem ismered. Kis koromban mindig is felnéztem rá, ő volt az én nagy és okos nővérkém, aki megvéd mindentől. Az így is volt mindaddig, amíg el nem került gimnáziumba. Kettőnk közül ő bizonyult az okosabbnak, Barcelona legjobb iskolájába került, anyuék minden megtettek azért, hogy oda járhasson. A rám irányuló figyelem egyre kevesebb lett. Úgy éreztem, hogy én már nem is tartozok ehhez a családhoz, az összes naplóbejegyzésem arról szólt, hogy talán jobb lenne, ha meghalnék, úgyse hiányoznék senkinek sem. Emily megkapott minden csini rucit, számtalan barátnője volt, akik nap, mint nap jöttek hozzánk, elfoglalva ezzel a közös szobánkat. Mindig kiszorultam a nappaliba és itt kellett tanulnom, ha valamit nem tudtam és segítséget kértem, mindig azt a választ kaptam, hogy hagyjam őket, úgyse vagyok olyan okos, akkor minek erőlködök. Majd megjelent Carlos, aki teljes mértékben elvette Emily eszét. Állandóan lógott a suliból, a jegyei kezdtek romlani, sőt később már meg se jelent az órákon. Éjszakákként részegen tért haza, én, pedig mint rendes hugica falaztam neki. Kezdett egyre eldurvulni a helyzet, mert tűszúrások jelentek meg a karján és egyre több pirulát vett be, amire azt mondta, hogy csak fájdalomcsillapító Ezt először még el is hittem, majd mikor majdhogynem óránként vett be egyet, leesett, hogy drogozik. Megmondtam neki, hogy tudom, hogy mit csinál és elmondom anyuéknak, de megfenyegetett, és be kell vallanom féltem tőle. Egyik éjjel zokogva ért haza, egy halom bogyó után vallotta be, hogy terhes és, hogy erről végképp nem szabad megtudnia anyuéknak. De nem hagyhattam, hogy bántsa a babát azzal a sok piával és droggal így elmondtam anyuéknak. Amikor hazaért hatalmas veszekedésbe torkollott ez az egész. A szobánkban ültem és vártam. Még mindig itt van előttem az a kép, amikor felrohant az emeletre és a hajamnál fogva kiráncigált a szobából, majd ordítozott velem és lelökött a lépcsőn – megborzongtam, és végig húztam az ujjamat a karomon lévő sebhelyen, ami azóta is erre a napra emlékeztet.

- Te jó ég, én csak annyit tudtam, hogy lelökött a lépcsőn, de az is baleset volt – hitetlenkedve nézett maga elé.

- Tudom, mert mindenkinek azt mondták anyáék.  Pár hét kóma után magamhoz tértem, de még évekig jártam pszichológushoz. Amíg én kórházban voltam anyuék megpróbáltak Emilyt beutaltatni egy elvonóra, de megszökött Carloshoz. Az volt az utolsó mondata, hogy gyűlöl minket, és nem tekinti többet anyuékat a szüleinek, számára meghaltak és nekem pedig azt üzente, hogy reméli, találkozunk, mert még nem végzett velem – mire a végére értem már minden tagom remegett.

- Ez… ez szörnyű – magához húzott és ringatni kezdett – itt vagyok veled és megvédelek egy percre sem tévesztelek szem elől. Köszönöm, hogy elmondtad nekem ezt az egészet – egy puszit nyomott a homlokomra.  Egy ideig így ültünk, és hagytam, hogy Kimi megvigasztaljon. Mindenki Jégembere nem is olyan jeges, egy csodálatos ember, aki minden hülyeségben benne van, de ha kell, akkor teljes mértékben ki áll a családja és barátai mellett, egy kincs ez az ember.

- Mit szólnál, ha készítenék neked egy forró teát? – szólalt meg végül ő.

- Azt megköszönném, de biztosan el tudod készíteni?- egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

- Igen, ez még megy – mosolyodott el Kimi is.

Követtem a konyhába, mert szemmel szerettem volna tartani, hisz sose lehet tudni, hogy mikor gyújtja fel a lakást.

- Tessék – elém tolt egy nagy bögre gőzölgő epres teát.

- Köszönöm.

Észre se vettem, hogy hogy telik az idő. Már több mint egy hónapja elköltöztem otthonról, de sajnos még munkát most se találtam. A bőröndöm felett tanácstalanul álltam, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene elrakom.

- Kimi – kiáltottam fel, aminek az lett a következménye, hogy pár percen belül már itt állt a szobámban – szerinted milyen ruhákat pakoljak? – fordultam felé.

- Lévén, hogy február van, és Svédországba megyünk, meleget – ingatta meg a fejét.

- Jól van, na, nem szoktam annyit utazni – vontam meg a vállam.

- Ha nem kérdeznél meg ilyeneket, akkor nem is Lahja lennél – oda sétált hozzám és adott egy puszit a homlokomra.

Nagy nehezen kiválasztottam azokat a ruhákat, amire szükségem lesz.  Tudom, hogy ez az egész nem rólam szól, de akkor is szeretnék jól kinézni.

- Hány hétre pakoltál? - furcsán méregette a bőröndjeimet – nem lesz ez egy kicsit sok?

- Szerintem nem, de ha szeretnéd, akkor kipakolhatok – az emelet felé indultam, amikor megszólalt.

- Inkább ne, mert akkor sose indulunk el.

Jenni nem vitte túlzásba a búcsúzkodást csak annyit mondott, hogy vigyázzatok magatokra és már ment is vissza a manikűröséhez.  Kimi magán gépével mentünk, de nem csak ketten utaztunk, hanem a csapatával. Egész jó fej kis társaság, szerencsére ők nem feltételezték azt rögtön, hogy Kimi barátnője vagyok, látszik, hogy nekik több eszük van, mint annak a kis németnek.

- Nah, és Lahja voltál már ralin? – fordult felém Patrick

- Nem, és mielőtt megkérdeznéd még tv-ben sem láttam, de azért pár videót már meglestem a neten – kacsintottam rá. Az egész utastér hangos nevetésben tört ki, majd miután Patrick visszanyerte az eredeti állapotát folytatta tovább a vallatást.

- Akkor még mondhatni rali szűz vagy – állapította meg nagy komolyan, de nem bírta sokáig, mert újabb nevetéshullám lett úrrá rajta.

- Igen teljes mértékben – kacagtam velük én is.

Nagyon jó hangulatban telt el az a pár óra, amíg Svédországba utaztunk. A tájat hó borította, és kint repkedtek a mínuszok. A kabátomat még szorosabban összehúztam magamon. A repülőtér előtt várt ránk egy autó, ami rögtön a szállodába vitt minket. Közös szobát kaptam Kimivel, de külön ágyunk volt.

- Én megyek is – összeszedet pár papírt és rohant az ajtó felé.

- Rendben, de én hogy jutok majd ki?

- Az autó, amivel ide jöttünk az bármikor a szolgálatodra áll, de szerintem elég lesz ha csak délután jössz ki, nem kell kint fagyoskodnod. Majd hívlak – intett és kilépett a szobából.

Kipakoltam a ruháimat a bőröndből és közben figyeltem a tv-t, hisz élőben közvetítették a kint történő dolgokat. Innen nézve sokkalta nyugisabb, mint az F1, bár azt se ismerem olyan jól, mert csak egy-két futamon voltam kint, de az a világ sokkalta másabb. Az ebédet felhozattam a szobánkba, majd miután megettem a hatalmas adag cézár salátámat vettem egy forró fürdőt, majd összeszedtem magam és elindultam a pályára. Amikor kitett a sofőr a bejáratnál ijedten néztem körül, mert egy ismerős arcot se láttam. Úgy döntöttem, hogy felhívom Kimit.

- Szia, megérkeztem, de fogalmam sincs, hogy hova kellene mennem – hadartam el gyorsan, közben elindultam előre a tömeggel.

- Keresd meg a csapat sátrát, ott leszek én is.

- Jó, jó akkor nem soká találkozunk – bontottam a vonalat.

Akkora tömeg volt, hogy alig lehetett haladni előre, ráadásul a sátrak előtt kifeszített kordonok miatt még lassabban mentek az emberek, hiszen nagyon sokan megálltak a kedvenc csapataik előtt. Amikor megpillantottam az  Ice 1 Racing felíratott meggyorsítottam a lépteimet. Pár nagydarab fickón kellett átfurakodnom mire oda értem.

- Sziasztok – köszöntem vidáman.

- Szia Lahja – jött oda mosolyogva Patrick – Kiminek el kellett mennie autogramosztásra így rám lettél bízva.

- Te vagy a gyámom?

- Igen – egy lakókocsiba terelt be.

- Ez egészen otthonos – néztem körül.

- Igyekszünk úgy kialakítani – vont vállat.

Egész jól elbeszélgetünk, nagyon rendes srác és még helyes is, de azért nem szeretnék vele kikezdeni.

- Megjöttem – lépet be mosolyogva Kimi.

- Ideje volt már – néztem az órámra.

- Elkéstem? – Patrickhez fordult.

- Nem, csak Lahja nem bír nyugton maradni – ingatta a fejét.

- Áruló – morcosan néztem rá.

- Nah, jó ezt fejezzétek be. Hova szeretnél menni? – fordult felém Kimi.

- Nem tudom, szét akarok nézni – vontam vállat.

- Akkor menjünk.

Már nem voltak olyan sokan inkább a média képviselői járták a csapatokat egy-egy interjú miatt. Kimi sorra mutatta be a csapatokat és az ott dolgozó embereket, akiknek nem tudtam megjegyezni a nevüket. Két vidám srác jött velünk szembe és mindkettő arcán levakarhatatlan mosoly volt ránéztem az unokatesómra, aki arcán szintén egy nagy mosoly jelent meg, Odasétáltak hozzánk és miután lepacsiztak eljött az idő, hogy engem is bemutassanak.

- Ő itt az unokatesóm Lahja – mutatott be a két srácnak.

- Örvendek, én Mikko Hirvonen vagyok – nyújtott kezet, majd a barátjára mutatott – ő pedig Jari-Matti Latvala.

- Ha jól gondolom ti is finnek vagytok – hangosan gondolkodtam.

- Igen, de azt hittem, hogy ezt tudtad, hisz láttál már versenyt nem? – csodálkozva nézett rám Mikko.

- Ohh nem, én még rali szűz vagyok – kacsintottam rájuk, mire mindkét srác arcán megjelent egy hatalmas mosoly.

- Értjük, remélem, hamar elveszted a szüzességed - mért végig Jari- Matti.

- Szerintem menjünk – szólalt meg Kimi – Sziasztok – arrébb húzott a srácoktól.

- Lahja csak egyszer tudnád befogni – sóhajtott fel.