Sziasztok!
Köszönöm az előző részhez a kommenteket, remélem ehhez is kapok párat :) Jó olvasást!
Puszi, Nikii
Köszönöm az előző részhez a kommenteket, remélem ehhez is kapok párat :) Jó olvasást!
Puszi, Nikii
A hétvége a legeslegjobban
alakult a csapat szempontjából, Seb behúzta az újabb győzelmet. Ráadásul egy
ilyen legendás és csodálatos pályán sikerült neki. Az ünneplésen mindenki a
medencében landolt és ez alól én sem voltam kivétel. Először csak pár szerelő
belelökött a vízbe, ami kicsit bosszantott, de nem tudtam rájuk sokáig dühös
lenni, hiszen mindenki nevetett, énekelt egyszóval itt nem volt helye haragnak.
Miután a BBC elhagyta a buli helyszínét Seb oda jött hozzám.
- Gyere – megfogta a kezem és a
medence felé húzott.
- Inkább maradnék – tiltakoztam.
- Csak egyszer – pislogott rám
olyan kisfiús tekintettel, amitől nem tudtam neki nemet mondani.
- Na jó – egyeztem bele.
Azt hittem, hogy csak beleakar
ugrani, de helyette a karjaiba kapott és velem együtt ugrott a vízbe. Kicsit
olyan volt ez a jelenet, mintha több lenne közöttünk barátságnál, de ez most
egyáltalán nem zavart minket, jól éreztük magunkat és kész.
Vasárnap este visszatértem Kimi
yachtjára és mosolyogva tapasztaltam, hogy a srácok már abba hagyták a bulit és
mindenki alvásra adta a fejét. Nekem még nem volt kedvem aludni, inkább a
naplementét figyeltem. Egyszerűen gyönyörű látványt nyújtott, minden olyan
meseszép volt, talán ekkor a legszebb Monaco. A laptopom társaságában kiültem
és az internetet böngésztem, megnéztem az e-mailjeimet, felnéztem a közösségi
oldalakra és ott láttam meg legelőször azt a képet, amin Seb átölel a győzelme
után. A kép alatt rengeteg komment volt és mind arról szólt, hogy valószínű a
barátnője lehetek és egyes fanatikus rajongók azt is kiderítették rólam, hogy
Kimi unokatestvére vagyok. A kommentek között találtam különböző képeket a
rallys hétvégékről. Imádkoztam azon, hogy ezeket a képeket és kombinálásokat ne
lássa meg a párom, de ez szerintem elkerülhetetlen lesz. Miután válaszoltam jó
pár levélre kikapcsoltam a gépet és pihenni szerettem volna, amikor is rezegni
kezdet a telefonom, a képernyőn Patrick neve és képe villogott.
- Szia drágám – vettem fel
vidáman.
- Szia – nem volt túl kedves a
hangja – remélem jól érzed magad a bajnokkal?
- Patrick… kérlek ezt fejezd be
amúgy is itt vagyok Kimiékkel.
- Miért fejezzem be? Már vagy 2
órája folyamatosan kapom a híreket az ismerőseimtől, hogy a kis szőkeséggel
enyelegsz – dühös volt.
- Inkább nekik hiszel, mint
nekem?
- A képek nem hazudnak, láttam,
hogy mennyire boldog voltál – továbbra is a düh szűrődött ki a hangjából.
- Holnap ha hazaértem
megbeszéljünk, rendben? – nem válaszolt csupán kinyomta a telefont. Dühösön
vágtam a hajó padlójára a telefonomat és zokogva ültem le a telefonom mellé.
Semmit sem aludtam az éjjel, csak
zokogtam és gondolkodtam. Ezt az egyet szerettem volna elkerülni, hogy
megbántsam. Nem kellett volna az első sorban állnom, nem kellett volna a
nyakába ugranom, nem szabadott volna ennyire közel engednem magamhoz. Hajnalban
a hajó kapitánya elindult én pedig könnyes szemmel néztem a távolodó kikötőt. Kimi
lassan ébredezni kezdet mellettem és hagytam, hogy hozzám bújjon. Ő legalább
szeret még akkor is, hogyha hülyeségeket csinálok.
- Jó reggelt! – morogta úgy 15
perc elteltével.
- Neked is! – suttogtam.
- Mi a baj? – felkönyökölt és
látta a kisírt szemeimet.
- Veszekedtem Patrickkel.
- Mi történt?
- Idióta voltam és most azt
hiszi, hogy megcsaltam.
- De?
- De nem csaltam meg, szeretem –
mosolyodtam el és egy könnycsepp legördült az arcomon.
Kimi megpróbált jobb kedvre
deríteni és életerőt önteni belém, de nem sok sikerrel járt. Most az egyszer nem
szerettem volna haza menni, féltem ettől a találkozótól egy belső hang azt
súgta, hogy mindennek vége lesz. Patrick már otthon várt engem, hiszen neki is
van kulcsa a lakáshoz.
- Szia – köszöntem halkan és a bőröndömet
a falhoz támasztottam.
- Szia – felállt és odasétált
hozzám, de nem csókolt meg, nem ölelt meg semmi.
- Hiányoztál – néztem a csodaszép
barna szemekbe, amik most egyáltalán nem csillogtak,
- Láttam mennyire.
- Patrick, ne legyél már hülye!
Nem történt semmi sem, csupán megölelt! Én téged szeretlek és szeretni is
foglak! – megfogtam a kezét, de elhúzta.
- Lahja, tudod jól, hogy hogyan
érzek irántad, de mostanában rengeteget változtál és ez nekem sok. Fogalmam
sincs, hogy hova lett az a lány, akit megismertem, akibe beleszerettem. Te nem
ő vagy, ő nem viselkedne így. Időre van szükségem – megsimogatta az arcom és
adott egy puszit a homlokomra, majd elsétált.
Rengeteg igazság volt abban, amit
mondott. Tényleg nem ilyen voltam, amikor összejöttünk, az utóbbi hónapokban
kezdtem el titkolózni és távol tartani magamtól. Zokogva rogytam a kanapéra és
egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy elment. Tudom, hogy nem végleg, hiszen még
visszaszerezhetem és vissza is akarom. Eddig kételkedtem benne, hogy ő kell
nekem, de most már tudom. Most nyert igazán értelmet az a mondás, hogy akkor
elviselhetetlen valakinek a hiánya, amikor melletted ül és nem lehet a tied.