Köszönöm a kommenteket az előző részhez és a díjakat is, amiket kaptam. Lenne egy kis bejelenteni valóm, mivel holnaptól újra elkezdődik az iskola ezért nekem is sokkalta kevesebb időm lesz írni. Ráadásul ez az utolsó évem, így muszáj lesz sokat tanulnom. Megpróbálok minden héten hozni minimum egy részt :) Mindenkinek jó iskola kezdést és eredményes tanévet kívánok! Puszi
Én keltem fel elsőnek, Patrick mögöttem feküdt és a keze a hasamon pihent. Óvatosan megfordultam az ölelésében és figyeltem, ahogy alszik. Olyan kisfiús, de mégis férfias. Végig simítottam az arcán és adtam egy puszit az orrára. A kezét felcsúsztatta a nyakamra és közelebb húzott magához.
- Jó reggelt – megpuszilta a homlokom.
- Neked is.
- Mióta vagy már fent? – a hajammal játszadozott.
- Csak pár perce keltem, és nem akartalak téged is felkelteni, de nem tudtam neked ellenállni – újra megsimogattam az arcát, majd megpusziltam, de nem engedett el, így csók lett belőle.
- Örülök, hogy itt vagy – nézett a szemeimbe.
- Én is örülök, hogy itt lehetek – mosolyogtam rá – nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újra szerelmes leszek.
- Miért?
- Az előző kapcsolatom nem volt épp a legjobb és az önbecsülésemet teljesen lerombolta.
- Hogy – hogy?
- Nem egy csaj miatt dobott, hanem egy pasi miatt – vontam meg a vállam – azt hitte, hogy mellettem sikerül kivernie a fejéből azt, hogy a pasikat szereti, de rájött, hogy ez esélytelen, így egyiknap, amikor mentem haza ott találtam az évfolyamtársával a nappaliba és nem beszélgettek.
- Fúj, nem akarom elképzelni, hogy hogyan érezhetted magad. De biztosíthatlak róla, hogy én nem vagyok meleg – egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Bizonyítsd be – súgtam a fülébe.
- Örömmel – szenvedélyesen megcsókolt.
A reggelünk is csodálatosan indult, miután kilustálkodtuk magunkat közösen készítettünk reggelit. Délelőtt elmentünk sétálni és beültünk egy hangulatos kis étteremben.
- Gondolkoztam – jelentettem ki.
- És mire jutottál? – a villájára szúrt egy falat csokitortát és az asztalon átnyúlva a számba helyezte.
- Veszek egy házat – mosolyogtam rá – persze nem messze Kimitől, mert tudod mennyire félt.
- Helyes döntés, önálló, felnőtt nő vagy – megfogta a kezem.
- Éltem már egyedül otthon Spanyolországban – vontam meg a vállam – és így legalább többet lehetünk együtt.
- Pontosan, lassan mennünk kellene, mert jönnek nővéremék- az órájára pillantott.
- Rendben.
Kéz a kézben sétáltunk vissza a házához. Összeszedtem a cuccaimat és visszamentünk Kimihez.
- Mikor láthatlak újra?- húzott közel magához.
- Nem tudom, most egy kicsit dolgoznom kell, már biztos megkaptam a visszaigazoló leveleket a csapattól, szóval az elkövetkezendő két napban a laptopom mellett élem majd az életem – szomorodtam el.
- Azért, ha lesz pár perced, hívj, vagy írj sms-t – megcirógatta az arcom.
- Rendben – megcsókoltam.
- Szeretlek – suttogta, amikor elváltak az ajkaink. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, kicsit váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kimondja. – neked még nem muszáj kimondani – mosolygott rám kedvesen.
- Én is szeretlek – mosolyogtam rá, és megcsókoltam.
Hosszú percekig búcsúzkodtunk, majd megcsörrent a telefonja és menni-e kellett. Vidáman nyitottam be a lakásba.
- Megjöttem – kiáltottam el magam, mire megjelent Kimi mosolyogva.
- Szia – lépett közelebb és megölelt.
- Hiányoztam?
- Egy kicsit – az a tipikus Kimis mosoly jelent meg az arcán.
- Tudtam – a konyha felé indultam, mert nagyon megszomjaztam.
- Te még mindig itt élsz? – fordult felém Jenni, mire a férjétől egy mérges pillantást kapott.
- Nyugi már nem sokáig – vetettem oda.
- Ennek örülök – mosolygott negédesen.
- Állj, ezt én most nem értem – ragadta meg a karom az unokatesóm. – összeköltözöl Patrickkel?
- Nem azért ennyire hülye nem vagyok, csak úgy döntöttem, hogy veszek egy lakást - öntöttem magamnak egy pohár narancslevet.
- Ideje volt már – szólalt meg Jenni.
- Téged senki nem kérdezett, ez a ház különben is az enyém- nézett rá Kimi dühösen – miért akarsz elköltözni?- fordult hozzám, de már sokkal kedvesebben kérdezte.
- Nem akarok a terhedre lenni, és önálló életet kell élnem – közöltem vele nyugodtan – de még nem tudom, hogy merre kellene nézelődnöm, mert azért olyan messzire nem akarok menni – hajtottam le a fejem.
- Oké. Segítek a keresésben.
- Köszönöm – öleltem meg. – Én most megyek és dolgozok egy kicsit – felkaptam egy almát és a szobámba indultam. Egész éjjel a gép előtt ültem, valamikor hajnalban viszont már nem bírtam tovább és elaludtam.
Szabályok:
1) Tedd ki a logót a blogodra!
2) Köszönd meg a díjat akitől kaptad!
3) Írj magadról hét dolgot!
4) Küldd tovább hét embernek!
5) Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!
1. Imádom a Forma-1, de azt hiszem ez nem újdonság.
2. Kedvenc focicsapatom a FC Barcelona, azon belül pedig a kedvenc játékosaim: Gerard Pique, David Villa, Victor Valdes :)
3. A nyáron megszerettem a WSR-t :D
4. Úgy érzem most a nyáron fejlődött a német tudásom, most már egyre több mindent megértek. Köszönöm Sebastian Vettel, ha te nem lennél nem érdekelne ennyire a német.
5. Jövőre most már muszáj kijutnom a Magyar Nagydíjra.
6. Parázok az érettségtől.
7, Utálom az olyan embereket, akik úgy érzik, hogy ha mindenki nekik nyal, akkor ők a nagy királyok, és csak úgy tudják megvalósítani az álmaikat, ha mindenkinél benyalják magukat. A saját véleményüket pedig nem merik elmondani.
Köszönöm a kommenteket, itt az új rész :) Ismételten 6 komment lesz a határ.
Puszii
Az első dolgom az volt, hogy megszabaduljak a magassarkúmtól. Csendben indultam fel az emeltre.
- Milyen volt a randi?- a sötétségben egy alak rajzolódott ki.
- Megijesztettél – fordultam vele szembe.
- Bocsi – vonta meg a vállát és kisétált a folyosóra. – nos, mesélsz?
- Ha adsz 20 percet, hogy átöltözzek és egy kicsit rendbe szedjem magam, akkor igen.
- Várlak – mutatott a szobájára.
Ahogy beléptem a saját kis birodalmamba azonnal ledobtam magamról a ruhámat. Felkaptam az ágyamról az alvós pólómat és a fürdőszobába indultam. Visszaérve írtam egy sms-t Sebnek, hogy majd holnap felhívom. Miután elküldte a telefonomat az ágyra dobtam és elindultam Kimihez.
- Ugye nem alszol még? – nyitottam be.
- Nem – ült fel. - gyere ide – ütögette meg maga mellett az ágyat. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd belekezdtem a mesélésbe.
- Örülök, hogy jól érezted magad- mosolyodott el.
- Én is. Remélem nem baj, hogy a holnapi, vagyis a mai – az órára pillantottam – éjszakát Patricknél töltöm.
- Dehogy baj. Nem vagyok az apád, csak a nagy és okos bátyád.
- Okos? – nevettem fel. – Inkább dilis.
- Én is szeretlek – fordult a másik oldalára.
- Ne sértődj már meg mindenen – átöleltem hátulról. De egy váratlan pillanatban megfordult így az egész testével rám nehezedett – oké, nem piszkállak többet, csak szállj le rólam, megfulladok.
- Ajánlom is – teljesítette a kérésemet.
- Itt alszok – fordultam a másik irányba – jó éjt.
- Neked is.
Dél körül keltem fel. Átcsoszogtam a szobámba és emberi külsőt varázsoltam magamnak. Ezzel végezve a konyhába indultam, mert a hasam hangos korgással adta tudtomra, hogy nem ártana valamit enni.
- Jó reggelt – intett Kimi a laptopja mögül.
- Neked is – odasétáltam és adtam neki egy puszit – mi jót csinálsz?
- Noncsinak írok egy e-mailt.
- Akkor én nem is zavarok tovább – most már komolyan a konyhát céloztam meg. Csináltam egy szendvicset és egy adag forró teát. Reggeli után megnéztem az e-maileimet és, ami nagyon fontos volt arra válaszoltam, illetve dolgoztam is egy kicsit. Patrick azt ígérte, hogy 6 órára jön értem, de én még 4 órakor is a munkámmal foglalkoztam. Az utolsó dokumentumot fél 5 kor küldtem el a főnöknek. Kikapcsoltam a gépet és neki kezdtem a készülődésnek. Ez lesz az első közös esténk, ahol csak ketten leszünk. Már nagyon várom. Egyre jobban megszerettem a srácot, pedig úgy jöttem ide, hogy nekem nem kell pasi úgy is az összes átver, de Patrick más. A mosolya, a szemei mind annyira hívogatóak. A telefonomat akartam a zsebembe csúsztatni, amikor rájöttem, hogy elfelejtettem felhívni Sebet. Gyorsan kikerestem a számát és tárcsáztam csak a sokadik csörgésre vettem fel.
- Igen – szólt bele álmos hangon.
- Felébresztettelek?- kérdeztem félve.
- Igen, tudod itt már hajnali fél 1 is elmúlt.
- Elfelejtettem, hogy nem vagy itthon. Bocsi, akkor nem is zavarlak.
- Most már mindegy. Na, milyen volt a tegnap este? – sokkalta lelkesebb volt, mint az előbb.
- Szuper – közöltem vigyorogva, bár ezt úgyse láthatta.
- Ennek örülök, de ugye nem mászott rád?
- Nem – nevettem fel – tudod ő egy igazi úriember.
- Ajánlom is neki, hogy az legyen, mert különben elkapjuk Kimivel – újságolta büszkén.
- Nem is tudtam, hogy van egy saját testőrségem.
- Akkor most már tudod - ásított.
- Inkább hagylak aludni, majd hívj te, mert én megint éjszaka foglak keresni.
- Rendben. Szia – bontotta a vonalat.
Addig, amíg vártam bekapcsoltam a tv-t, de nem találtam semmi értelmes műsort. Amikor meghallottam a csengőt, azonnal lerohantam és szinte feltéptem az ajtót. Iszonyat jól nézett ki egyszerűen nem tudtam betelni vele. Fehér inget és fekete farmert viselt, a haja pedig fel volt zselézve.
- Szia – megcsókoltam és jó szorosan hozzábújtam.
- Szia – suttogta az ajkaim közzé és a kezeit a csípőmre csúsztatta.
- Könyörgöm, menjetek szobára – szólalt meg Kimi, mire szétrebbentünk.
- Azt hiszem jobb lesz, ha megyünk – motyogtam magam elé – Szia – léptem ki a házból.
Kb. egy órát autóztunk Patrick házához. Nagyon meglepődtem, hiszen egy igazi legénylakást vártam, de helyette egy ízlésesen berendezett otthonnal találtam szemben magam.
- Ez nagyon szép – tekintettem körbe.
- Örülök, hogy tetszik – ölelt át hátulról és a nyakamat kezdte el csókolgatni – megmutatom a hálószobát is – húzott maga után. Amint beléptünk felkapott és az ágyig vitt, óvatosan lefektetett és megcsókolt. Egyik kezét a pólóm alá csúsztatta, és a hasamat simogatta. Az ajkaimról áttért a nyakamra, megemelt egy kicsit, de csak annyira, hogy le tudja venni a felsőmet. Szép lassan haladt lejjebb, minden egyes érintése égette a bőrömet. Rajta még mindig túl sok ruha volt, ezért elkezdtem kigombolni az ingét, lecsúsztattam róla és végre feltárult előttem a felsőteste. Fordult a kocka és immáron én voltam felül. Végig húztam a kezem a kockás hasán, majd apró puszikkal borítottam be azt. Amikor megszabadítottam a nadrágjától újra én kerültem alulra, és ő is eltüntette rólam az előbb említett ruhadarabot. A combomat simogatta miközben megcsókolt. Égtem a vágytól minél hamarabb érezni akartam.
- Akarlak – nyögtem fel, amikor a női test legérzékenyebb pontjához ért.
- Én is – suttogta, de mire ezt kimondta, éreztem, hogy finoman belém hatol. Lassan kezdett el mozogni már-már őrjítően lassan. Nem tudtam vele betelni, még többre volt szükségem. A csókunk közben megharaptam az alsó ajkát, mire gyorsabb tempóra váltott. Sóhajaink, nyögéseink betöltötték a szobát. A gyönyör mindkettőnk egyszerre ért el. Hosszú percekig pihegtünk egymás karjaiban.
Sziasztok! Köszönöm a 7 kommentet és már itt is van az új rész. Most is a megszokott 6 komment lesz a határ :$ Puszii
Egyikőnk sem szólalt meg csak ültünk csendben a gondolatinkba merülve. Kimi a tv-t kezdte el szuggerálni, de látszott rajta, hogy valahol teljesen máshol jár. Biztos vagyok benne, hogy ezt még senkinek sem mondta el. Csak ő, Jenni és én tudok róla. Hiába van számtalan barátja egyikben, sem bízik meg annyira, hogy ezeket elmondja. Az egyetlen ember, akinek mindent elmondott az az apukája volt, amióta elment Kimi is megváltozott. Sokkalta visszahúzódóbb lett, még ha ezt a média felé nem is mutatta, de mi családtagok észrevettük.
Felálltam, egy pillanatra rám nézett, majd folytatta a bambulást. Megsimogattam a kezét és felsétáltam a szobámba. Az órára pillantottam és pánik lett rajtam úrrá, amikor megtudtam, hogy mindössze 3 órám van elkészülni a randira. Kapkodva siettem a szekrényemhez és minden ruhát kidobáltam az ágyra. Egyik se volt megfelelő. Már kezdtem feladni, amikor megláttam az egyik narancssárga rövid ruhámat. Miután mindent kikészítettem az ágyamra a fürdőbe rohantam. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. A telefonom csörögni kezdett én pedig magamra kaptam egy törülközőt és úgy futottam be a szobába. Meglepődtem, amikor a kijelzőre pillantottam.
- Szia – vettem fel vidáman, közben visszasétáltam a fürdőszobába.
- Szia, hogy vagy?
- Köszönöm jól épp készülődök. És te?
- Én is jól vagyok főleg, hogy az első nagydíjat én nyertem – hallatszódott a hangján, hogy mosolyog.
- Gratulálok. Sajnos még nem volt időm visszanézni, de így nem is lesz érdekes, ha lelövöd a poént – játszottam a durcás kislányt.
- Bocsánat, akkor hazudtam nem én nyertem. Egyébként hová mész?
- Randim lesz – megtöröltem a hajam és megpróbáltam kifésülni, de fél kézzel elég nehéz feladatnak tűnt.
- Patrickel? – érdeklődött vidáman.
- Igen, de honnan tudsz te erről?
- Kimi mondta.
- Még hogy a pasik nem pletykásak – morogtam. A válasza csak egy nevetés volt.
- Várj egy kicsit kihangosítalak, mert felszeretnék öltözni – az ágyhoz sétáltam és letettem a kis készüléket – kész is.
- Hmm… szívesen végig nézném, ahogy öltözöl – búgta kajánul a telefonba.
- Azt elhiszem – nevettem fel.
- Ha kész leszel, küldhetnél egy képet.
- Mégis minek?
- Csak le akarom ellenőrizni, hogy megfelelő-e a ruha a randihoz.
- Nem tudtam, hogy az apukám vagy – a tükörhöz sétáltam és megigazítottam a ruhámat.
- Akkor most már tudod és vigyázz, mert ha rossz kislány leszel, elfenekellek – nevetett.
- Vicces vagy, de most térjünk át egy komolyabb témára. Hannaval beszéltél azóta?
- Igen, hogy mikor jön érte a cuccaiért – váltott komolyabb hangnemre.
- Nem értelek, olyan rendes lánynak tűnik. Rád kerestem és megtaláltam a tavalyi képeket, amik a nyaralásotokon készültek. Le sem tagadhattátok volna, hogy szerelmesek vagytok.
- Az akkor volt – válaszolt flegmán. – kérlek te ne tarts szent beszédet, mert azt már megkaptam anyuéktól – hirtelen nagyon bunkó lett.
- Rendben, nekem most mennem kell. Szia – meg sem vártam, amíg elköszön, inkább kinyomtam azonnal.
Ahogy szóba kerül a Hannas téma úgy lesz belőle egy idióta. A telefonomat beledobtam a táskámba, és még utoljára megnéztem magam a tükörben, majd elindultam.
- Hova-hova? – a nappali bejáratánál találkoztam Kimivel.
- Túl rövid, meg fogsz fázni – jelentette ki – szerintem vegyél fel egy farmert és egy nem túl kivágott felsőt.
- Egy elegáns étterembe megyünk ott nem szokás a farmer-póló összeállítás.
- Akkor pedig vegyél fel valami hosszabbat. Higgy nekem, ha így meglát rád fog mászni. Ő is pasiból van – vont vállát.
- Köszönöm a jó tanácsot, de inkább így maradok – a végszóra megszólalt a csengő és mosolyogva sétáltam ajtót nyitni.
- Szia, gyönyörű vagy – mért végig, majd megcsókolt.
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.
Kb. 15 percet autóztunk az étteremig.Az egyik eldugott kis asztalnál foglaltunk helyet és csak figyeltük a másikat.
- Még sohasem láttalak ilyen szépnek – megfogta a kezem.
- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok – lehajtottam a fejem.
- Ez csak az igazság – áthajolt az asztalon és egy érzéki csókot adott az ajkaimra.
Nagyon jó hangulatban telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
- Van kedved sétálni? – kiléptünk az étteremből és azonnal megfogta a kezem.
- Persze – mosolyogtam rá.
Az egyik közeli park felé sétáltunk, napközben már jártam erre, de így este talán még gyönyörűbb. A padok mellett végig fáklyák voltak elhelyezve.
- Fázol?
- Kicsit – összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.
- Tessék – rám terítette a kabátját.
- Köszönöm – adtam neki egy puszit.
Nem túl sokáig sétáltunk mivel a levegő eléggé lehűlt és én már a lenge ruhámnak köszönhetően a fagyhalál állapotában voltam. A kocsiban szerencsére felolvadtak a végtagjaim így már rögtön visszatért az életkedvem is. Hosszú búcsúzkodás után váltunk el. Épp hogy beléptem a lakásba megszólalt a telefonom.
Köszönöm a kommenteket. Meghoztam az új részt, amiben most már ki derül Kimi titka. Örülnék, ha összejönne 6 komment :$ Puszi
Levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Megsimogatta az arcom és közelebb húzott magához. A mellkasára csúsztattam a kezem és apró köröket rajzoltam rá, amíg ő a hajamat simogatta.
- Lassan mennem kellene – sóhajtottam fel.
- Muszáj?
- Igen, nem kellene reggel elkésnem és neked sem – felemeltem a fejem a válláról és adtam neki egy puszit.
- Holnap mikor látlak?
- Délután vagy este még nem tudom, hogy mennyi dolgom lesz – húztam el a szám.
- Olyan soká? – simogatta meg a karom.
- Ha gondolod azért napközben pár percre, meglátogathatlak – apró puszikkal borítottam be az arcát.
- Annak nagyon örülnék – megcsókolt.
Hosszú búcsúzkodás után elváltak az útjaink. Mosolyogva sétáltam vissza a szobámba. Még pár papírt előkészíttettem holnapra, majd bedőltem az ágyamba és azonnal el is aludtam. A telefonom ébresztett fel, sms-t kaptam. Álmosan a készülék után nyúltam és rögtön mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam ki a feladó. Patrick küldött egy rövidke üzentet. Már nem tudtam visszaaludni, illetve arra a 15 percre már kár lett volna. Miután minden reggeli feladatommal végeztem elindultam a pályára. 7 órára már kint kellett lennem, mert fél 8 után pár perccel már el is indult a mai első szakasz. Elfoglaltam a szokásos helyem és neki láttam a reggelimnek. Egyre jobb időt mentek a srácok és végül az adott szakasz győztesének a helyét Mikko foglalhatta el. Utána a második helyen Jari-Matti végzett. Örült mindenki, hiszen így Jari-Matti feljött az összetettben a harmadik helyre. Kimi pedig maradt a nyolcadik helyen, innen sem, előre sem hátra nem mozdult nagyon megtetszett neki ez a hely. A következő szakaszon már nem állt mellénk a szerencse, Jari-Matti a harmadik helyet csípte el, míg Mikko csak a tizediket. Ezután egy kisebb szünet következett addig a pilóták is adtak pár interjút, illetve megebédeltek. A szervizparkban sétálgattam először csak céltalanul, majd amikor megláttam Patricket, ahogy épp magyaráz az egyik munkatársának azonnal gyorsabban dobogott a szívem. Távolról figyeltem őket és csak akkor mentem közelebb, amikor már egyedül volt a barátom.
- Szia – ugrottam a nyakába.
- Szia kicsim – megcsókolt.
- Jó újra látni – hozzábújtam.
- Te is hiányoztál.
- Hol hagytad Anna-t? – simogattam meg a karját.
- Bent van a kamionban az egyik lányra bíztam, de most szerintem épp az unokatesódat nyúzza. Reggel vett neki csokit és az óta le sem száll róla – nevettet.
- Kiminél jó kezekben van, szereti a gyerekeket – néztem a szemeibe, és csak most vettem észre, hogy milyen szépek is.
- Remélem is.
5 perccel a harmadik szakasz megkezdése előtt értem vissza a csapatomhoz. Mindenki feszült figyelemmel követe végig az elkövetkezendő két szakaszt. Végül hiába kezdtük jól a hétvégét csak egy dobogós helyet szereztünk Jari-Matti jóvoltából. Este hat óra után hagytuk el a pályát. Az utolsó egy órás sajtótájékoztató volt a legfárasztóbb már azt hittem sosem lesz vége. A csapatok már szinte teljesen össze voltak pakolva, amikor kigördültem a parkolóból. Küldtem egy sms-t Patricknek, hogy végeztem, és ha gondolja, akkor este ismét átmegyek hozzá. Még le sem tettem a telefonom, amikor jelzet, hogy megérkezett a válasz.
„Várlak és sok-sok csók”
Lezuhanyoztam és felvettem egy kényelmesebb ruhát, így indultam le vacsorázni, ahol már várt rám Kimi.
- Szia kislány – magához ölelt.
- Szia – adtam neki két puszit.
- Veled meg mi történt? – kíváncsian fürkészte az arcom.
- Semmi – ráztam meg mosolyogva a fejem.
- Persze, 10 centivel a föld felett jársz – bökött felém a villájával.
- Azt hiszem újra szerelmes, vagyok – az asztalt néztem.
- Ki a pasi? Hány éves? Hol dolgozik? Ismerem? – csak úgy záporoztak felém a kérdések.
- Patrick Dunne, 26 éves és a szerelőd ezért gondolom, ismered – motyogtam alig hallhatóan.
- Végre – mosolyodott el.
- Tessék? – néztem rá értetlenül.
- Látszott rajtatok, hogy odáig vagytok egymásért, ideje volt már – vont vállat.
- Azt hittem leordítod majd a fejem, hogy az egyik alkalmazottaddal vagyok együtt.
- Ugyan miért? Patrick rendes srác és az unokahúga is aranyos.
- Igen tudom, láttalak ma titeket, utánatok érkeztem meg és épp akkor adtad át Patricknek a csöppséget. Úgy néztetek ki, mint egy meleg páros – nevettem fel.
- Köszönöm, a kedvességed most is határtalan.
A kellemes vacsora után átmentem Patrickhez. Anna már aludt így csak egymással foglalkoztunk. Hajnalban mentem vissza a szobámba, hogy össze tudjak pakolni.
Pár óra múlva már otthon voltunk és meglepődve tapasztaltuk, hogy Jenni is a házban tartózkodott. A férjével talán beszélt 5 mondatot és utána el is tűnt. Kimi a nappaliban a tv előtt ült.
- Zavarhatlak?
- Nem zavarsz – ütögette meg a kanapét így leültem mellé.
- Szeretnék valamit kérdezni, és kérlek őszintén, válaszolj – néztem rá komolyan.
- Rendben – sóhajtott fel – gondoltam, hogy előbb utóbb meg akarod kérdezni. Azt akarod megtudni, hogy miért nem válok el Jennitől ugye? – csak bólintottam. – Az én hülyeségem miatt, tudod jól, hogy régebben elég bulizós életet éltem és igazából mindenkivel megcsaltam Jennit, de az elmúlt más fél évben azért már valamennyivel kevesebbet járok el bulizni és kevesebbet is, iszok. Tavaly július végén volt az egyik haverom születésnapja, és nem keveset ittam. Ott volt egy lány, akivel lefeküdtem. Augusztusban felkeresett, hogy terhes. Meg sem tudtam szólalni, egyrészt azért, mert nem hittem el másrészt meg tudod jól, hogy minden vágyam egy gyerek és most ez valóra válni látszódott. El kellett mondanom Jenninek nem titkolhattam el előtte, és abban egyeztünk meg, hogy ha megszületik a kicsi, akkor elvégezzük az apasági vizsgálatot, ha tényleg enyém a gyermek, akkor magunkhoz vesszük és felneveljük, ha viszont nem, akkor elválunk, mert ennek a kapcsolatnak már semmi jövője sincs. Két hét múlva megszületik a kislány, és akkor minden kiderül – a tenyerei közzé temette az arcát.
Nagyon meglepett, ezt azért nem gondoltam volna és most már értem, hogy miért olyan zaklatott, ha felhozzuk neki ezt a témát. Jenni kijelentette, hogy ő sohasem fog szülni, Kimi pedig már lassan beletörődött, noha mindig is egy gyermekről álmodott. Most pedig itt van előtte karnyújtásira az esély, hogy valóra váljon az álma.
- Abban reménykedsz, hogy tied a baba – ez nem is kérdés volt igazából, hanem kijelentés.
- Igen – suttogta.
- Noncsi tudja az igazat? – kérdeztem meg óvatosan.
- Nem, még nem. Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Nem akarom megbántani, ahhoz túlságosan is fontos – nem nézett rám.
- Pedig jobb lenne, ha elmondanád neki, mert ha tényleg tied a kicsi, akkor Jennivel maradsz ugye?
- Ezt terveztük, és akkor felneveljük együtt, mintha a saját gyerekünk lenne.
- És akkor mi lesz Noncsival? A szeretőd lesz? Ő ennél többet érdemel – megemeltem a hangom. – Ne légy hülye Kimi, nem lenne jobb, ha Noncsi nevelné veled a kicsit?
- Sokkal jobb lenne, csak nem merem neki elmondani – kezébe vett egy díszpárnát és azt nézegette.
- Akkor pedig szedd össze magad és mond el neki, hidd el jobb lesz, ha minél hamarabb megtudja az igazat. Most pedig gyere ide – nyújtottam felé a karjaimat.
Szorosan öleltük egymást, igaz én az ő hatalmas karjaiban szinte elvesztem, de imádom az én nagyra nőt, Jegesmedvémet.
Tudom, hogy nem jött össze a 8 komment, de itt van az új rész. A következő nem tudom mikor fog érkezni, de igyekszek. Most nem lesz komment határ, de azért örülnék pár véleménynek. A részhez van egy videó is, amit a pilótákról készítettem, így jobban megismerhetitek őket :) Jó olvasást! Puszi
A hang egyre erősödött és egyre tisztábban hallottam, egy pillanat alatt sikerült beazonosítanom Jenni volt az. Nem szoktam hallgatózni, de ezt úgy is kristálytisztán lehetett hallani, ha az ember nem kíváncsi rá.
- Szuper, most már nőcskéket is hozol fel magunkhoz? Épp jönnék be, amikor megállít a szomszéd, hogy közölje ma este egy elég csinos lány távozott innen. Még házas, vagy ha nem zavar, bár ez téged sosem zavart azt tudom. Alig várom, hogy megérkezzenek azok a papírok, és végre kiderüljön az igazság.
Hosszú csend következett, majd egy ajtócsapódás és pár másodperc múlva már nyílt az ajtóm.
- Bejöhetek? – Kimi volt az. Az ajtónak támaszkodott és szomorúan nézett rám.
- Persze.
- Gondolom hallottál mindent? – az ágyhoz sétált és lefeküdt mellém.
- Igen, és sok mindent nem értek. Milyen papírokról beszélt?
- Nem fontos – az oldalára fordult – aludjunk.
Ezzel le is zárta a beszélgetésünket. Biztos vagyok benne, hogy azoknak a papíroknak közük van ahhoz, hogy miért nem válhatnak el és az is biztos, hogy ez Kimit érzékenyen érinti.
Mire felébredtem már dél is elmúlt. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, hiszen ma már pakolnom kell, mert holnap kora reggel indulunk Kicsit izgatott vagyok, hiszen végre dolgozhatok, habár nem a szakmámban, hanem egy teljesen már terülten, de ezzel is megfogok birkózni vagyis azon leszek. A legfontosabb iratokat rendezgettem, amikor el kezdett csörögni a telefonom. Nagyot nyeltem, ahogy rápillantottam a kijelzőre Patrick hív.
- Igen? – szóltam bele kicsit félénken.
- Szia, kérlek, ne tedd le a telefont – könyörgött. Nem tudom, hogy honnan tudta, hogy az ujjam a piros gombon pihent.
- Mit szeretnél?
- Először is beszélni veled, mert már lassan egy hónapja semmit sem tudok rólad. Képtelenség elérni, viszont most nem a kettőnk közti dologról szeretnék beszélni, hanem valami teljesen másról. Meghallgatsz?
- Igen – mindent elpakoltam így már indulásra készen voltam.
- Meséltem, hogy ideköltözött a nővérem és a kislánya. Nos az óta szinte én nevelem Lara-t a nővérem minden, este elmegy valahova, és most sincs itthon. Küldött egy sms-t, hogy csak jövő hét elején jön haza addig a barátnőjénél alszik. Állítólag szüksége van egy kis szabadságra. Ezt meg is értem, de nekem holnaptól dolgoznom kell. Anyuékra nem tudom rábízni, mivel ők már meghaltak – egy pillanatra elhallgatott – segítségre lenne szükségem.
- Miben tudnék segíteni?
- Arra gondoltam, hogy talán te napközben tudnál vigyázni a leányzóra.
- Sajnos ez nem fog menni.
- Nincs sok baj vele, nagyon jó kislány – próbált meggyőzni.
- Elhiszem és nem ezért utasítom vissza csupán dolgozni fogok egész héten. Munkát kaptam a Ford csapatnál.
- Értem, akkor én is kevesebbet foglak látni.
- Valószínű. Beszéltél már Kimivel ő biztosan, megértené, és otthon maradhatnál a héten.
- Beszéltem vele és azt mondta jó lenne, ha esetleg szombat- vasárnap ott lennék. Mindegy akkor megoldom valahogy. Szia – meg se várta, hogy elbúcsúzzak, letette.
Bunkó voltam nem is kicsit, de most a munka a legfontosabb. Az első hétvégémet nem úgy kellene kezdenem, hogy egy kislányt viszek magammal mindenhova. Az pedig, hogy beszélni akar velem, megrémiszt. Tudom, hogy ideje beszélnünk arról a csókról, de én még nem akarok, azt pedig, hogy meddig akarom húzni az időt én magam sem tudom.
Másnap reggel kellő idegességgel indultam el. Egész úton a telefonomat nyomkodtam és Mikkoval beszéltem, vagy ő vagy Jari- Matti fog rám várni a csapat bejáratánál. Kimi kb. 10 percenkét, nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj sem.
A rally helyszínére együtt mentünk ki, majd búcsúzkodás után elindultam. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a hatalmas Ford logó szinte szembejött velem. A csapat már neki kezdett a kipakolásnak. Megálltam a bejáratnál és integettem a túl oldalon lévő Mikkonak.
- Örülök, hogy itt vagy – megérkezett hozzám és adott két puszit.
- Én is örülök, csak kicsit félek – vallottam be.
- Nem kell, Malcolm nem eszik embert – kikerültük a sátort, és a csapat kamionja felé vettük az irányt. Egy hatalmas kétszintes kamion mellett álltunk meg.
- Ez óriási – nyögtem ki.
- Ugye? És te oda fel fogsz menni – mutatott a második emeleti bejáratra.
- Felkísérsz? – néztem rá segélykérően.
- Persze.
Nem gondoltam volna, hogy egy kamion lehet ennyire tágas. Amikor beléptem egy pillanatra olyannak tűnt, mintha egy épületben lennénk. Mikko kedvesen egy ajtóhoz vezetett.
- Sok szerencsét- intett és eltűnt.
Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Miután meghallottam az engedélyt, beléptem. Egy kedves 50-es éveiben járó férfivel találtam szemben magam.
- Jó napot, Lahja Raikkönen vagyok – nyújtottam kezet.
- Nagyon örvendek, Malcolm Wilson – viszonozta az előbbi gesztust. – foglaljon helyet – mutatott a székekre.
- Köszönöm és azt is, hogy alkalmaz. Összeállítottam a heti programot – átnyújtottam neki a mappát.
- Mindjárt megnézem, de először nézzük át és írja alá a szerződést – tolt elém egy vaskos papírkupacot. Miután mindent rendben találtam oda firkáltam a nevemet.
- Ez egész jó, csupán egy probléma van. A szerdán lévő Shakedown után egy hosszabb interjú vár a fiúkra, de erről még nem tudhatott.
- Rendben akkor mindjárt átírom, illetve az utána lévő interjúkat töröljem?
- Igen – bólogatott.
Szinte teljesen átírtuk a szerdai napot, ezért még 3 lappal hagytam el az irodát. A csapat vendéglátó helyiségébe mentem és egy jó nagy adag kávé mellett neki kezdtem a program összeállításához. Mire felnéztem a papír kötegből már besötétedett. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem kereset –e valaki. Kimitől volt 3 nem fogadott hívás. A legutolsó alig 3 perce. Próbáltam volna visszahívni, de foglaltat jelzett, visszacsúsztattam a telefont a táskámba, majd összeszedtem az összes papírt és indulásra készen voltam. Kint még pár ember dolgozott az autón. Már az ajtóban álltam, amikor szembe jött velem a két pilóta.
- Sziasztok – öleltem meg őket.
- Szia
- Hova mész? – tért rá a lényegre Jari – Matti.
- Vissza a szállodába, meg tudnátok mondani, hogy hol találok itt taxit?
- Az meg minek? – kerekedtek ki Mikko szemei.
- Talán azért, mert el szeretném hagyni a pályát?!
- De hát ott van az autó, amit a csapat biztosít számodra, akkor minek a taxi? – kisétáltunk a szerelők közzé.
- Van autóm? – meglepődtem nem is kicsit. Erről nem mondott semmit sem Malcolm.
- Persze, hogy van. Mindjárt meg is mutatjuk – hátrafelé tereltek.
- Tessék ez lenne az – megálltunk egy csodaszép kék autó előtt.
- Ez gyönyörű – végig simítottam a motorháztetőn.
- Örülünk, hogy tetszik – a kezembe adta Mikko a kulcsot.
Álom vezetni ezt az autót csak úgy suhan az utakon. Még nekem is örömet okoz, pedig nem igazán szeretek vezetni és nem is tudok olyan jól. A szállodába érve beköszöntem Kiminek aztán már mentem is a szobámba, mert úgy éreztem, hogy menten összesek. Egy gyors zuhany után már az ágyban voltam és pillanatok alatt elaludtam.
Másnap Kimiékkel reggeliztem, majd külön váltunk és ki ki ment a saját helyére. A srácoknak ma volt 2 interjújuk illetve egy autogramosztás is volt. A szerdai nap sem, történt semmi extra, csak csütörtöktől indul be a hét.
Már mindenki lázasan készülődött az első szakaszhoz. Én is elfoglaltam a helyem a srácok között és figyeltem a pályán zajló eseményeket. Az első szakaszt Mikko nyerte, Jari- Matti az 5 lett Kimi pedig a 7. helyre elegendő időt autózta. Csütörtökre csak egy szakasz volt, pénteken már 6 teljes szakaszt kellett teljesíteniük a fiúknak. A nap végén a csapatom két pilótája állt az első két helyen, Kimi az összesítettben a 8. helyen állt. Ez a nap engem is megviselt, hiszen, amíg a srácok kint dolgoztak addig én különböző tv stábokkal tárgyaltam és szervezkedtem.
Már csak két napot kell kibírnom, és utána pihenhetek egy kicsit. Szombat reggel elhagyni készültem a szállodát, amikor szembe jött velem Patrick. Elég nyúzott volt.
- Szia – köszönt halkan.
- Sziasztok – kerültem a tekintetét.
- Örülök, hogy végre láthatlak – közelebb lépet és végig simított az arcomon.
- Kérlek ne – megfogtam a kezét és eltoltam.
- Csak tudnám, hogy miért haragszol rám ennyire – sóhajtott fel.
- Nem haragszom, de most mennem kell – távoztam, de a könnyeim szép lassan potyogtak.
Beültem az autómba, és csak néztem magam elé. Hülye vagyok. Itt van egy édes, helyes pasi, aki szívesen lenne, velem én meg ellököm, de hogy miért azt magam sem tudom. Letöröltem a könnyeimet és elindultam. Egész idő alatt Patrick járt a fejemben, néhányszor láttam, amikor elsétáltam előttük, de megpróbáltam úgy kezelni, mintha csak egy idegen lenne a számomra. A versenyt ismét a fiúkkal néztem, de nem kötött le. Az interjúk során is máshol jártam, sokszor szóltak rám, hogy lejárt az idő és mehetünk vagy, hogy már vár minket egy másik újságíró. Továbbra is a Ford csapat vendéglátójában ültem és olvasgattam egy könyvet, de nem tudnám elmondani, hogy miről volt szó az előző 40 oldalban.
- Elég volt ebből – eltűnt a szemem elől a könyv és két szőke finnel találtam szemben magam.
- Miből? – vontam fel a szemöldököm.
- Ebből a letargiából – válaszolt Jari- Matti miközben leült velem szembe.
- Egész nap olyan voltál, mint akinek meghalt valakije, mi a baj? – faggatózott tovább a honfitársa.
- Semmi – vontam meg a vállam - csak rossz napom van.
- Ahan persze, ezt nem vesszük be. Gyere velünk – a kezem után nyúlt Mikko.
- Hova megyünk?- érdeklődtem, miközben kiléptünk a levegőre.
- Fel hozzánk – mutattak a kamionra.
- Ezt most inkább kihagynám, dolgom van – megfordultam és elrohantam.
Tudtam, hogy mit kell tennem. Egyenesen a hotelbe mentem és az első dolgom az volt, hogy megkérdeztem Patrick szobájának a számát. Sokáig gondolkodtam, hogy bekopogjak-e vagy sem, de végül erőt vettem magamon és halkan bekopogtattam. Pár perc múlva nyílt az ajtó.
- Szia - köszöntem alig halhatóan.
- Szia - az ajtónak dőlt, de látszott rajta, hogy nagyon fáradt.
- Beszélhetnénk?
- Igen, gyere be – kitárta előttem az ajtót – ő itt Anna az unokahúgom – az ágyon ült és játszott.
- Nagyon szép kislány- mosolyogtam rá.
- Csak sajnos nem bírok vele – leültünk a kanapéra.
- Hogy – hogy?
- Otthon hagytam a mesekönyvet, és nem akar elaludni.
- Megpróbálhatok valamit?
- Persze.
Odasétáltam a kislányhoz és leültem mellé. Az egyik babáját ölelte magához és kíváncsian nézett rám. Halkan énekelni kezdtem egy dalt, amit még anya tanított nekem. http://www.youtube.com/watch?v=pxlcMlnFapA Pár pillanatig mosolyogva nézett rám, majd lehunyta a szemeit és mire a végére értem el is aludt.
- Köszönöm – lépett mögém Patrick.
- Nagyon szívesen.
- Elmondod, miért jöttél?- átsétáltunk a kanapéhoz.
- Bocsánatot szeretnék kérni, hülye voltam. Én is többet érzek irántad, mint barátság és megijedtem. Nem olyan rég ért véget egy komoly kapcsolatom és féltem, hogy újra megtörténik ugyanaz. Szinte első látásra szerelem utána pedig a nagy pofára esés – letöröltem pár könnycseppet. – Eddig menekültem, mert nem tudtam magamban tisztázni az érzéseimet, de ma reggel, amikor megláttalak titeket minden kitisztult és rájöttem, hogy meg akarom veled próbálni. Sajná... – nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Nem olyan szenvedélyesen, mint először sokkalta óvatosabb volt és csak akkor mélyítette el a csókunkat, amikor a karjaimat a nyaka köré fontam.
