2013. május 30., csütörtök

9. fejezet: Másnaposak

Sziasztok! 
Ne haragudjatok, hogy ilyen soká hoztam az új részt, de be kell vallanom, hogy sem időm sem ihletem nem volt. Teljesen más dolgok kötötték le a gondolataimat.  A következő rész nem tudom mikor fog jönni, megpróbálom hamar hozni, mint ezt. 
Puszi: Nikii

Meg sem tudtam szólalni csak álltam ott, mint egy szobor. Az agyam zakatolt és próbáltam elhinni azt, amit látok. Mit keres ő itt? Ki engedte be, és mit akar?
- Tami én most megyek pihenj le! – sétált be a szobába Dan, de amint meglátta, hogy nem vagyok egyedül az ő arcáról is leolvadt a mosoly. – Jobb lesz, ha én lépek – adott egy puszit az arcomra és kisétált.
- Mit szeretnél? – leültem a kanapéra, de iszonyatosan szédültem, így inkább lefeküdtem, de így sem volt a legjobb.
- Csak beszélni szerettem volna veled – léptek hangját hallottam, majd nem sokkal később leült mellém és a kezembe nyomott egy pohár hideg vizet.
- Köszönöm – motyogtam – miután kiittam a pohár tartalmát visszadőltem.
- A kérdésedre válaszolva, erre jártam és úgy gondoltam meglátogatlak. Hiába hívtalak nem vetted fel, üzenetet is hagytam, de arra sem jött válasz. A portás, pedig elég jól értesült volt és, amikor meglátott rögtön a kezembe nyomta a kulcsot.
- Ühüm ez remek – álmosság lett rajtam úrrá ezt a pár szót is alig bírtam kinyögni.
- Jobb lesz, ha alszol egy kicsit – a karjaiba vett és a hálószobámba vitt. Még azt érzékeltem, hogy letett az ágyra, de utána megszűnt a világ.
A beszűrődő fénysugarak bántották a szememet, így kénytelen voltam kinyitni, de még rosszabb lett. A fejem iszonyatosan fájt, még mindig szédültem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem az ágyamba. Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam, ami bűzlött az alkoholtól és a cigarettafüsttől. Amilyen gyorsan csak tudtam megszabadultam tőle, magamra kaptam a köntösöm és elindultam a konyha felé ugyanis szükségem volt egy jó erős kávéra. Amikor kiértem a nappaliba azt hittem, hogy szellemet láttok és ijedtemben még fel is kiáltottam.
- Mi a baj? – azonnal előttem termet Vitaly.
- Te. Mit keresel itt, mikor jöttél, hogyan jutottál be? – soroltam a kérdéseket.
- Szóval nem emlékszel semmire sem – nevetettet fel.
- Nem vicces – duzzogva indultam el a konyha felé.
- De az. – tovább vigyorgott.
- Bármi történhetett volna velem, ébredhettem volna egy idióta ágyában is vagy valamelyik kórházban is – soroltam az elképzeléseimet.
- Ez igaz, de a barátod hazahozott, én pedig ágyba dugtalak – nézett rám – nyugi nem úgy – a szemeit forgatta.
- Dan? – végre elkészült a kávém, neki is öntöttem.
- Gondolom. – vonta meg a vállát.
- Le kellene zuhanyoznom, bűzlök – fintorogtam.
- Támogatom az ötletet.
- Annyira kedves vagy már így korán reggel a menyasszonyoddal – amint kimondtam ezt a szót meg is borzongtam.
- Inkább menj, ne beszélj annyit.
20 perccel később már tisztábban tértem vissza, de a hajamat lusta voltam megszárítani így az még nedvesen omlott a vállamra. Az első utam a gyógyszeres dobozhoz vezetett, szükségem volt egy fájdalomcsillapítóra, mert a fejem iszonyatosan lüktetet.
- Ma nem kell dolgoznod? – a nappaliban ültünk és beszélgettünk.
- Nem szerencsére – sóhajtottam fel.
- Remélem nem gond, hogy hozzád jöttem, nem volt kedvem újra szállodába menni.
- Dehogy, legalább nem vagyok egyedül.
- Nem akartam csak úgy rád törni, de ha már a portás ide adta a kulcsot gondoltam bejövök és kényelembe helyezzem magam, de nyugi semmihez sem nyúltam.
- Remélem is, nem szeretném, hogy megtaláld a titkos kincseimet. – a fejemet a combjára hajtottam és így figyeltem az arcát.
- Van ennek az eljegyzésnek egy jó oldala is – a hajammal játszadozott.
- Mégpedig?
- Hogy, újra összehozott minket.
- Ez igaz, de valahogy meg kell oldanunk ezt az egészet. Szeretlek, de csak, mint egy barátot, mint a legjobb barátomat, de nem akarok hozzád menni feleségül ez senkinek sem lenne jó, talán csak a szüleinknek.
- Tudom. Hidd, el nem akarlak feleségül venni, nem mintha nem lennél csodás lány, de nem vagyok beléd szerelmes. Azon dolgozunk, hogy találjunk egy másik támogatott vagy esetlegesen év végén átmegyek egy másik kisebb csapathoz, ahová nem kell ilyen szintű segítség, ha ez sem jön össze, akkor egy kis időt kihagyok. – vonta meg a vállát, mintha csak valami buta témáról beszéltünk volna, de itt most a jövője, az élete, a gyermekkori álma volt porondon.
- Nem szeretném, hogy miattam add fel a karrieredet, ezt nem kérhetem tőled, ennyire nem lehetek önző.
- Így is többet teszel meg értem, mint az egy baráttól elvárható.
- Ne beszéljünk most erről, inkább bulizunk - felugrottam és egy CD-t kezdtem el keresni.
- Nincs még kicsit korán a bulizáshoz? Meg te épp tegnap ütötted ki magad.
- Alkohol nélküli buli, csak táncolunk – vigyorogtam rá, és már ki is választottam a tökéletes lemezt.
- Még mindig nem tudok táncolni – próbálta túl kiabálni a zenét.
- Az engem nem zavar.

Először ugyan kicsit esetlenül kezdett el mozogni, de utána már átadta magát a zenének és egyre bátrabb volt. (http://www.youtube.com/watch?v=YWDCDJeVq0o )  Az egyik kedvenc számom csendült fel, amitől teljesen beindultam és átadtam magam a ritmusnak és csak ösztönösen mozogtam. Közelebb jött hozzám és egyszerre mozogtunk lekövette szinte az összes lépést. Forró, erotikus táncot lejtettünk. A szám végén zihálva vettük a levegőt, elvesztem a tekintetében és csak egy dologra tudtam gondolni, meg kell csókolnom, és hiába próbáltam meggyőzni magam, hogy ez rossz ötlet már késő volt.