Iszonyú fejfájással keltem fel. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobába és egy aszpirint magamhoz vettem. Ahogy az órámra pillantottam rájöttem, hogy késésben vagyok. Gyorsan felöltöztem és rohantam le a többiekhez. Jobbnak láttam, hogyha nem eszek, mert az akkor hamarosan visszaköszönt volna. Egy hatalmas napszemüveg mögé bújtam és próbáltam úgy viselkedni, mint akinek semmi baja sincs. Szerencsére a csapat férfi tagjainak nem tűnt fel semmi, de Jess észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Jól vagy?- súgta oda.
- Majd elmondok mindent a pályán egy hatalmas adag kávé kíséretében.
- Okés- majd a párjához fordult és egy apró csókot lopott tőle.
Miután leráztuk a férfiakat és kikértem az éltető nedűt leültünk egy távolabbi asztalhoz s mesélni kezdetem.
- Tegnap este kicsit elegem volt mindenből és lementem iszogatni, utána összebarátkoztam két sráccal, Brunoval és Karunnal, de az ital mennyisége egyre nőt valamikor hajnalban értem vissza a szobámba- közben a fejemet támasztottam.
- Akkor jó estéd volt, bár a miénk se volt rossz-pirult el- Amúgy ők rendes srácok, lehet lesz itt barátságból még valami más is- mosolyodott el.
- Nem hiszem. Én egyelőre nem akarok új párkapcsolatot.
- Biztos jön majd egy olyan srác, aki megváltoztatja az álláspontod.
- Úgy gondolod?- az ablak előtt elvonuló szerelő gárdát figyeltem.
- Ebben biztos vagyok. Egy ilyen szép és okos lány nem maradhat egyedül.
- És, ha egyedül akarok maradni?- közben mindketten rendeltünk még egy pohár narancslevet.
- Most még úgy érzed, hogy jobb egyedül, de idővel úgy is vágyni fogsz egy férfira, akivel megoszthatod a mindennapjaidat.
- De, így nem fog menni, hogy mindig úton vagyunk- ráztam meg a fejemet.
- Miért ne menne? Néz körül mennyi jó pasi vesz minket körül. Talán jobb lenne, ha az itt dolgozó emberekre is úgy tekintenél, mint lehetséges férfi jelöltek. Még azt se tartom kizártnak, hogy valamelyik pilóta srác dobogtatja meg a szíved.
- Nem tudom Jessica. Most összezavartál. Igazából arra vágyok, hogy újra David mellett legyek….
- Nem szabad rá gondolnod. Fel kell fognod, hogy vége. Ezért ma este eljössz velünk a Red Bull bulijára.
- Hogy hova?- értetlenkedtem.
- A Red Bull bulijára, minden verseny után tartanak, egy kisebb bulit ahova az összes pilóta elmehet, és mi megyünk így te is jössz – jelentette ki.
- Hmm… Oké, de nincs semmi ruhám.
- Azon segíthetünk. Nekem rengeteg van, majd ha, visszamentünk válogathatsz nyugodtan- nevetett fel.
- Köszi- a mai napon először mosolyogtam úgy, hogy nem fájt a fejem.
Az egész futamot átbeszéltük. Sebastian az autó hibájából visszaesett a negyedik helyre így Fernando és Felipe megelőzte és a mi csapatunk egyik srácának is sikerül felkapaszkodnia a dobogó legalsó fokára név szerint Lewisnak. Jessicával visszamentünk a szállodába, úgy is sokat kellett volna várni a hímegyedekre. Egész úton győzködött, hogy nagyon jó buli lesz, és majd ott bepasizhatok. Még mindig nem sok kedvem volt menni, de nem akartam megbántani így mosolyogva hallgattam tovább a meséjét. Először azt hittem, hogy viccel a ruhákkal kapcsolatban, de három bőrönd volt tele szebbnél szebb ruhákkal. Rengeteget felpróbáltam mire megtaláltam az igazit. Egy fekete rövid ruhára esett a választásom. A barátnőm szerint remekül állt nekem, és ha ettől nem fog az összes pasi a lábaim előtt heverni, akkor nem is igazi férfiak. A gyors divatbemutató után visszamentem a szobámba és próbáltam minél hamarabb elkészülni, ugyanis két órám maradt mindenre. A hajamat megmostam majd oldalra feltűztem és egy egyszerű sminket dobtam fel az arcomra. 8 előtt 10 perccel már kész is voltam. Jessicáék a recepciónál vártak rám.
- Wáó gyönyörű vagy- bókolt Jenson.
- Köszönöm- pirultam el.
- Indulhatunk?- érdeklődött Jess.
- Persze- vágtuk rá egyszerre.
A buli helyszíne szerencsére nem volt messze a szállodánktól. Belépve rengeteg ismeretlen embert pillantottam meg. Vissza akartam fordulni, de egy kéz megragadott és behúzott.
http://www.youtube.com/watch?v=AaRaPoKTtt8&feature=related
- Félsz a tömegtől?- érdeklődött Bruno miután az egyik asztalhoz leültünk.
- Nem csak itt senkit se ismerek- néztem körül.
- Köszi, ez jól esett. Szóval akkor engem se ismersz- játszotta a durcás kisfiút.
- De téged ismerlek, te lökött- nevettem rajta.
- Nem vagyok lökött- nyújtotta rám a nyelvét.
Rendeltünk pár számomra még ismeretlen koktélt, amitől kicsit jobban feloldottam. Nem bírtam sokáig magammal a táncparkettet vettem célba és az egyre jobb zenékre kezdtem el táncolni. http://www.youtube.com/watch?v=4gH-qFeRa7E Nem sokáig táncoltam egyedül, mert akadt társaságom még meg egy egész helyes és még táncolni is tudó srác személyében. A zene ütemére mozogtunk a külvilágot kizárva csak ő volt és én. A táncunk végével se távolodtunk el egymástól. A gyönyörű kék szemek rabul ejtettek. Álltunk egymással szemben, de a távolság egyre csökkent kettőnk között. A következő szám kezdetekkor még közelebb húzott magához. http://www.youtube.com/watch?v=gCadlN8fexk Teljesen hozzásimultam és szinte egy testként mozogtunk tovább a zenére. Halkan énekelni kezdtem a dalt, mire még közelebb húzott magához. A fejemet a vállára hajtottam és élveztem tovább a táncot. A zene lassan elhallgatott, de én még mindig szorosan hozzásimulva álltam a táncparkett közepén. Felnéztem az arcára és a szemeiben elvesztem. Az ajkai egyre közeledtek az enyémhez, és egy érzéki csókban forrtak össze.
2010. június 30., szerda
2010. június 27., vasárnap
5. rész
Reggel hamar köszöntött rám. Kialvatlanul mentem le a csapathoz. Apa persze rögtön észrevette.
- Jól vagy?- aggódva húzott félre a többiektől.
- Igen csak nem aludtam túl sokat- nyugtattam meg.
- David miatt igaz? Tudok mindenről- dühösen felelte.
- Igen- lehajtottam a fejem.
- Én tudtam, hogy le fog egyszer lépni, és hogy ne bízz benne, de te nem hallgattál rám. Már miért is hallgatnál? Sose csináltad azt, amit mondtam- kicsit hangosabban mondta a kelleténél így a minden tekintet ránk szegeződött.
- Apa… ne- könnyes szemmel néztem fel rá.
- Sajnálom megint túlreagáltam. Bocsánat- magához húzott és megölelt.
Most már úgy látszik, mindenki tudja mi történt velem. Nagyon jó.
Ma van az időmérő napja és az emberek oda-vissza rohangáltak. Apa is gyorsan elbúcsúzott tőlem, mert újabb megbeszélés várt rá. Nem akartam útba lenni így újra a csapat büféjébe menekültem. Annyira sokan nem voltak csak pár szerelő, akik a reggeli kávéjukat fogyasztották épp. Én is ki kértem a saját adagom. Pár perc múlva Jessica is csatlakozott hozzám.
- Sajnálom Lili- szólalt meg.
- Nem kell sajnálnod ennek így kellett történnie. Gondolhattam volna, hogy a távkapcsolat úgyse fog menni. Főleg így, hogy ő is elutazik- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Itt rengeteg helyes srác van, és nem kell aggódnod, akad bőven olyan is, akinek nincs barátnője- próbált vigasztalni Jess.
- Köszi. Mondanál egy ilyen srácot?
- Igen. Például ott van Sebastian Buemi neki nincs, barátnője úgy tudom illetve Adrian Sutil neki sincs, és még biztosan van valaki más is- gondolkodott el.
- Jobb pasik esetleg?- nevettem fel.
- Miért? Ők aranyosak igaz nem álompasik de aranyosak.
- Kösz, de inkább passzolnám.
Kb. még egy óráig beszélgettünk, majd Jessica elrohant ugyanis a párjának kell segítenie, felkészülni az időmérőre. Én továbbra is a büfében ücsörögtem. Ha jól tudom, akkor már a Q2-nek is vége volt mire visszatértem a csapathoz. Az egyik sarokban meghúzódtam és onnan figyeltem az eseményeket. Végül az első helyet Sebastian szerezte meg és második és harmadik helyen pedig a két Ferrari állt. A mi fiúink a 4. és a 8. rajtkockát szerezték meg. Úgy láttam, hogy apa nem volt elragadtatva az eredményektől, így jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá. Visszamentem a szállodába, de miután rájöttem itt se tudok sok mindent csinálni úrrá lett rajtam az unalom. Úgy döntöttem meglátogatom a szálloda bárját.
A pulthoz sétáltam nem is foglalkozva az ott lévő srácokkal.
- Egy Jack Danielst – fordultam a pultos fiúhoz.
- Nem lesz az neked egy kicsit erős- szólított meg az egyik ott lévő srác.
- Nem. Különben sincs hozzá semmi közöd- lekezelően válaszoltam neki.
- Látom, veled se lehet beszélgetni- szólalt meg a másik.
- Nincs kedvem beszélgetni és idegenekkel amúgy se állok szóba- vontam meg a vállam.
- Akkor bemutatkoznánk. Ő itt Karun Chandhok én pedig Bruno Senna vagyok- fordult felém.
- Lili Whitmarsh.
- Az apukád Martin Whitmarsh?- nagy szemekkel nézett rám Karun- nem válaszoltam csak bólogattam.
- Akkor kiszedhetünk a csajsziból pár titkot, hogy miként lehetnénk gyorsabbak- nevetett fel Bruno.
- Abban én nem lennék olyan biztos. Ugyanis én nem értek ehhez az egészhez, de próbálkozhattok- közben rendeltem még egy pohár italt.
Egész jól elbeszélgettem a srácokkal, de az ötödik pohár alkohol után már nem éreztem olyan jól magam így visszaindultam a szobámba. A lifttel egész jól elszórakoztam, összevissza nyomkodtam a gombokat. Végül 10-15 perc elteltével meguntam a játékot és ténylegesen a szobámat vettem célba. Kicsit nehezen jutottam be a szobámba, és a ruhám levétele is okozott egy kis gondot. De pár perc szenvedés után inkább ruhástól bedőltem az ágyba.
- Jól vagy?- aggódva húzott félre a többiektől.
- Igen csak nem aludtam túl sokat- nyugtattam meg.
- David miatt igaz? Tudok mindenről- dühösen felelte.
- Igen- lehajtottam a fejem.
- Én tudtam, hogy le fog egyszer lépni, és hogy ne bízz benne, de te nem hallgattál rám. Már miért is hallgatnál? Sose csináltad azt, amit mondtam- kicsit hangosabban mondta a kelleténél így a minden tekintet ránk szegeződött.
- Apa… ne- könnyes szemmel néztem fel rá.
- Sajnálom megint túlreagáltam. Bocsánat- magához húzott és megölelt.
Most már úgy látszik, mindenki tudja mi történt velem. Nagyon jó.
Ma van az időmérő napja és az emberek oda-vissza rohangáltak. Apa is gyorsan elbúcsúzott tőlem, mert újabb megbeszélés várt rá. Nem akartam útba lenni így újra a csapat büféjébe menekültem. Annyira sokan nem voltak csak pár szerelő, akik a reggeli kávéjukat fogyasztották épp. Én is ki kértem a saját adagom. Pár perc múlva Jessica is csatlakozott hozzám.
- Sajnálom Lili- szólalt meg.
- Nem kell sajnálnod ennek így kellett történnie. Gondolhattam volna, hogy a távkapcsolat úgyse fog menni. Főleg így, hogy ő is elutazik- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Itt rengeteg helyes srác van, és nem kell aggódnod, akad bőven olyan is, akinek nincs barátnője- próbált vigasztalni Jess.
- Köszi. Mondanál egy ilyen srácot?
- Igen. Például ott van Sebastian Buemi neki nincs, barátnője úgy tudom illetve Adrian Sutil neki sincs, és még biztosan van valaki más is- gondolkodott el.
- Jobb pasik esetleg?- nevettem fel.
- Miért? Ők aranyosak igaz nem álompasik de aranyosak.
- Kösz, de inkább passzolnám.
Kb. még egy óráig beszélgettünk, majd Jessica elrohant ugyanis a párjának kell segítenie, felkészülni az időmérőre. Én továbbra is a büfében ücsörögtem. Ha jól tudom, akkor már a Q2-nek is vége volt mire visszatértem a csapathoz. Az egyik sarokban meghúzódtam és onnan figyeltem az eseményeket. Végül az első helyet Sebastian szerezte meg és második és harmadik helyen pedig a két Ferrari állt. A mi fiúink a 4. és a 8. rajtkockát szerezték meg. Úgy láttam, hogy apa nem volt elragadtatva az eredményektől, így jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá. Visszamentem a szállodába, de miután rájöttem itt se tudok sok mindent csinálni úrrá lett rajtam az unalom. Úgy döntöttem meglátogatom a szálloda bárját.
A pulthoz sétáltam nem is foglalkozva az ott lévő srácokkal.
- Egy Jack Danielst – fordultam a pultos fiúhoz.
- Nem lesz az neked egy kicsit erős- szólított meg az egyik ott lévő srác.
- Nem. Különben sincs hozzá semmi közöd- lekezelően válaszoltam neki.
- Látom, veled se lehet beszélgetni- szólalt meg a másik.
- Nincs kedvem beszélgetni és idegenekkel amúgy se állok szóba- vontam meg a vállam.
- Akkor bemutatkoznánk. Ő itt Karun Chandhok én pedig Bruno Senna vagyok- fordult felém.
- Lili Whitmarsh.
- Az apukád Martin Whitmarsh?- nagy szemekkel nézett rám Karun- nem válaszoltam csak bólogattam.
- Akkor kiszedhetünk a csajsziból pár titkot, hogy miként lehetnénk gyorsabbak- nevetett fel Bruno.
- Abban én nem lennék olyan biztos. Ugyanis én nem értek ehhez az egészhez, de próbálkozhattok- közben rendeltem még egy pohár italt.
Egész jól elbeszélgettem a srácokkal, de az ötödik pohár alkohol után már nem éreztem olyan jól magam így visszaindultam a szobámba. A lifttel egész jól elszórakoztam, összevissza nyomkodtam a gombokat. Végül 10-15 perc elteltével meguntam a játékot és ténylegesen a szobámat vettem célba. Kicsit nehezen jutottam be a szobámba, és a ruhám levétele is okozott egy kis gondot. De pár perc szenvedés után inkább ruhástól bedőltem az ágyba.
4. rész
Nem haragszok rá, mert végre sikerül megvalósítani az álmát. De, nagyon fáj. Ő volt az első olyan férfi az életemben, akinek mindenestől oda adtam magam. 3 évet töltöttem vele és most vége. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de inkább visszatartottam. A könnyeimnek viszont már nem tudtam megálljt parancsolni. Szép lassan felvették az arcom vonalát majd a kézfejemre hullottak. Egy zsebkendőt lebegtetett előttem a szél én pedig megragadtam.
- Köszönöm- suttogtam.
- Nincs mit- az illető leült mellém és némán figyelt.
- Mi a baj?- egy kis idő elteltével kérdezte.
- Semmi különös- a tekintettem az ég felé emeltem és próbáltam nem sírni.
- Akkor miért sírtál? Milyen bunkó vagyok be se mutatkoztam Sebastian vagyok – nyújtott kezet.
- Lili- viszonoztam.
- Elmondod, hogy mi történt Lili? Persze ha nem akarod elmondani egy idegennek megértem.
- Most nem szeretném elmondani, de nagyon kedves tőled, hogy érdeklődsz. Ha, megbocsátasz, akkor most mennék- ugrottam fel a helyemről.
- Oké. Remélem, még találkozunk.
- Ebben biztos vagyok- nyugtattam meg.
Visszamentem apáékhoz, már nagy volt a sürgés-forgás. Útközben próbáltam eltüntetni a sírás nyomait. Szerencsére nem vették észre, hogy valami nagyon is nyomaszt. Beadtam nekik, hogy rosszul vagyok ezért megkaptam a szabadedzés idejére Lewis pihenőjét. Ahogy, beléptem a kis szobába a könnyeim újra a felszínre törtek, és úrrá lett rajtam a magány, a keserűség és a mérhetetlen szomorúság. Oda sétáltam Lewis ágyához és lerogytam rá. Nagyon fáj, hogy elhagyott, de ennek így kellett lenni. Nem állhatok az útjába, hisz most valóra válhat az álma. Nem, ezt nem tehetem. Nem tudom mennyi idő telt el, de én még mindig itt fekszek. Két kéz érintése hoz vissza a valóságba. Lassan megfordulok, hogy szembesüljek, a kéz gazdájával nem szólok egy szót se inkább szorosan hozzábújok.
Lewis a hátam simogatja, próbál nyugtatgatni. Kis idő elteltével már csak szipogok, és könnyes arccal felnézek rá. Az ölelésében teljesen megnyugodtam.
- Mi a baj Lili?- halkan kérdezte.
- David a baj, szakítottunk- hajtottam le a fejem.
- Sajnálom. Akkor ezért voltál már délután is olyan fura.
- Hogy-hogy délután? Még most is délután van- ráztam meg a fejem.
- Hát nem egészen. Már 7 óra is elmúlt- nevettet rajtam.
- Komolyan? Nagyon elrepült az idő. Apa nem keresett?
- De, csak azt mondtuk neki, hogy biztosan alszol majd én, visszaviszlek- egy hajtincset simított ki az arcomból.
- Köszönöm- megöleltem.
- Igazán nincs mit- összeszedte a cuccait én pedig az ajtóhoz sétáltam.
Az autóban nem szóltunk egymáshoz. És ez most pont így volt jó. A mellettünk elsuhanó járműveket figyeltem, de feltűnt valami. Nem a hotel felé vettük ez irányt.
- Hova megyünk?- a fejemet az ablaküveghez hajtottam.
- Megígértem reggel, hogy elviszlek sütizni és ezt be is tartom- mosolygott rám Lewis.
- Tényleg. Én már el is felejtettem.
Egy eldugott cukrászdába vitt Lewis, de egész hangulatos volt. Itt nem támadták le a rajongók, nyugodtan tudtunk beszélgetni. Elmondtam neki mindent szóról szóra, hogy teljesen érthető legyen a sztori. Elég későn értünk vissza a többiekhez, apa egy kicsit kiakadt, de megnyugtattam, hogy jól vagyok nincs semmi bajom. Alig vártam már, hogy végre a szobámban legyek. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat és vettem egy nyugtató fürdőt. Bár most ez se segített. Előkerestem az MP3 lejátszómat és max hangerőn hallgatva énekeltem Thaliával
http://www.youtube.com/watch?v=CQRCyRKWlJ8 Valamikor hajnalban elaludtam.
- Köszönöm- suttogtam.
- Nincs mit- az illető leült mellém és némán figyelt.
- Mi a baj?- egy kis idő elteltével kérdezte.
- Semmi különös- a tekintettem az ég felé emeltem és próbáltam nem sírni.
- Akkor miért sírtál? Milyen bunkó vagyok be se mutatkoztam Sebastian vagyok – nyújtott kezet.
- Lili- viszonoztam.
- Elmondod, hogy mi történt Lili? Persze ha nem akarod elmondani egy idegennek megértem.
- Most nem szeretném elmondani, de nagyon kedves tőled, hogy érdeklődsz. Ha, megbocsátasz, akkor most mennék- ugrottam fel a helyemről.
- Oké. Remélem, még találkozunk.
- Ebben biztos vagyok- nyugtattam meg.
Visszamentem apáékhoz, már nagy volt a sürgés-forgás. Útközben próbáltam eltüntetni a sírás nyomait. Szerencsére nem vették észre, hogy valami nagyon is nyomaszt. Beadtam nekik, hogy rosszul vagyok ezért megkaptam a szabadedzés idejére Lewis pihenőjét. Ahogy, beléptem a kis szobába a könnyeim újra a felszínre törtek, és úrrá lett rajtam a magány, a keserűség és a mérhetetlen szomorúság. Oda sétáltam Lewis ágyához és lerogytam rá. Nagyon fáj, hogy elhagyott, de ennek így kellett lenni. Nem állhatok az útjába, hisz most valóra válhat az álma. Nem, ezt nem tehetem. Nem tudom mennyi idő telt el, de én még mindig itt fekszek. Két kéz érintése hoz vissza a valóságba. Lassan megfordulok, hogy szembesüljek, a kéz gazdájával nem szólok egy szót se inkább szorosan hozzábújok.
Lewis a hátam simogatja, próbál nyugtatgatni. Kis idő elteltével már csak szipogok, és könnyes arccal felnézek rá. Az ölelésében teljesen megnyugodtam.
- Mi a baj Lili?- halkan kérdezte.
- David a baj, szakítottunk- hajtottam le a fejem.
- Sajnálom. Akkor ezért voltál már délután is olyan fura.
- Hogy-hogy délután? Még most is délután van- ráztam meg a fejem.
- Hát nem egészen. Már 7 óra is elmúlt- nevettet rajtam.
- Komolyan? Nagyon elrepült az idő. Apa nem keresett?
- De, csak azt mondtuk neki, hogy biztosan alszol majd én, visszaviszlek- egy hajtincset simított ki az arcomból.
- Köszönöm- megöleltem.
- Igazán nincs mit- összeszedte a cuccait én pedig az ajtóhoz sétáltam.
Az autóban nem szóltunk egymáshoz. És ez most pont így volt jó. A mellettünk elsuhanó járműveket figyeltem, de feltűnt valami. Nem a hotel felé vettük ez irányt.
- Hova megyünk?- a fejemet az ablaküveghez hajtottam.
- Megígértem reggel, hogy elviszlek sütizni és ezt be is tartom- mosolygott rám Lewis.
- Tényleg. Én már el is felejtettem.
Egy eldugott cukrászdába vitt Lewis, de egész hangulatos volt. Itt nem támadták le a rajongók, nyugodtan tudtunk beszélgetni. Elmondtam neki mindent szóról szóra, hogy teljesen érthető legyen a sztori. Elég későn értünk vissza a többiekhez, apa egy kicsit kiakadt, de megnyugtattam, hogy jól vagyok nincs semmi bajom. Alig vártam már, hogy végre a szobámban legyek. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat és vettem egy nyugtató fürdőt. Bár most ez se segített. Előkerestem az MP3 lejátszómat és max hangerőn hallgatva énekeltem Thaliával
http://www.youtube.com/watch?v=CQRCyRKWlJ8 Valamikor hajnalban elaludtam.
2010. június 24., csütörtök
3. rész
Másnap korán kellett felkelnem ennek pedig nagyon nem örültem. Sose szerettem korán kelni ezért sokszor el is késtem a suliból. Azért erőt vettem magamon és kivánszorogtam a fürdőbe. Félóra múlva emberi külsővel jelentem meg a halban. Apával és a pilótáinkkal megreggeliztünk, bár a srácok csak müzlit és gyümölcsöt ehettek, amíg én a finomabbnál finomabb péksütik közül válogathattam. Jessica most is ragyogott és sugárzott róluk a szerelem. Kicsit el is szomorodtam, mert eszembe jutott David. Nagyon hiányzik még sose voltunk ilyen távol egymástól. A reggeli után együtt indultunk a pályára. Apa egész úton veszekedett velem.
- Lili légy szíves vedd fel a csapat felsőt- szólt rám apa immár negyedszer.
- Én ugyan fel nem veszem- utasítottam vissza.
- És mégis miért nem, ha szabadna tudnom?
- Csupán azért mert nem vagyok a csapat tagja, és nem is leszek az. Szóval nem veszem fel- zártam le a beszélgetésünket.
- De, fel kell venned. Mert különben szétszednek az újságírók. Így legalább azt hiszik, hogy egy új alkalmazott vagy és nem kezdenek el pletykákat generálni.
- Nem lenne egyszerűbb, hogy elmondod mindenkinek az igazat. A lányod vagyok, nem kell tagadni- sértődötten fordultam az ablakhoz.
- Ha elmondom, akkor nem fognak rólad leszállni. Vagy esetleg azt szeretnéd, hogy kövessenek mindenhova?
- Még csak az hiányozna. Kösz inkább kihagyom. Inkább leszek egy kis pincér csaj, majd kérek a felsőmhöz egy kis köténykét és elvegyülök rendben?- a két pilóta hangosan felnevetett a kijelentésemen. – Ti meg ne nevessetek! Nem mondtam semmi vicceset.
- Értettük kisasszony! Azért majd egy kávéval meglephetsz minket, ha már pincér leszel- nevetett rajtam Lewis.
- Köszi. Azt hittem te legalább nem fogsz röhögni rajtam, de elárultál. Haragszok rád jobb, ha tudod.
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem. Esetleg kiengesztelhetlek valahogy? Egy süti délután?- mosolygott rám.
- Rendben. Talán így elnyered a bocsánatomat- rányújtottam a nyelvemet. A többiek pedig tovább kacarásztak
Alig vártam, hogy megérkezzünk a pályára. Mérgesen kipattantam a járműből és magamra húztam az „egyenruhát”. Miután ez is meg volt elindultam a pálya felé, de pár méter múlva megálltam, hiszen azt se tudom, merre kell menni. A férfitársaság és persze Jessica nevetve jöttek utánam. Kicsit sértődötten ballagtam a többiek után. Mindenhol hatalmas kamionok tornyosultak. Rengeteg munkás lézengett a bokszok körül, és ahogy említette apa tényleg mindenhol ott voltak a sajtó képviselői. Szerencsére nem vettek észre, így elvegyülhettem a tömegben. A bokszunk egész tágas volt és barátságos. Jenson, Lewis és apa elvonultak csapatmegbeszélésre én addig felkerestem a csapat büféjét és egy nagy adag kávéval tértem vissza az asztalomhoz. Itt még ahhoz képest csend is volt így tudtam kicsit gondolkodni. Nagyon hiányzik az otthonom és David is. Sokan biztosan örülnének, ha egy egész évadot a száguldó cirkusszal tölthetnének, nekem pedig mindez megadatik, de nem tudom értékelni. A hatalmas üveg ablakon keresztül néztem, ahogy a homok gyönyörű táncot jár a széllel olyan felszabadító érzés lehet szállni céltalanul a nagyvilágban. A gondolkodás menetemet Jess szakította félbe.
- Szia csajszi- huppant le mellém a mindig mosolygós lány.
- Szia Jessica- mosolyogtam rá.
- Ugye nem zavarok?- érdeklődött kedvesen.
- Nem csak gondolkodtam - közben megkavartam még párszor a kávémat.
- És megtudhatom miről? Persze, ha túlságosan nagy titok, akkor nem kell elmondanod
- Nem titok. Csupán azon töprengtem, hogy miért kell nekem itt lennem. Legszívesebben máshol lennék valaki mással- sóhajtottam.
- A barátoddal?- ő is megkapta a rendelt italt.
- Igen. Tudod az volt a tervünk, hogy körbeutazzuk a világot és a szegényebb családoknak segítünk amibe tudunk. Nekem megadatott minden földi jó, de van, akinek küzdenie kell a mindennapi betevőért is. Szegénység és nyomor uralkodik a világ egyes részein, de ezt nem kell mondanom- Jess bőszen bólogatott- Szóval szerettem volna segíteni. A barátom pedig orvosnak akar tanulni, csak sajnos még nem gyűlt neki össze elég pénz, hogy elkezdhesse a tanulmányait. Mielőtt megkérdeznéd, miért nem kértünk segítséget aputól el kell mondanom, hogy nem kedveli Davidet. Szerinte csak a pénz miatt van velem. De, ez nem igaz, mert ha tényleg így lenne, akkor rég lelépett volna, mert apa nem segít nekünk. Amikor meg említettem ezt az utazást akkor is kiabált velem. Így kerültem ide- a mondandóm végére már Jess is elégé elgondolkodott.
- Remélem sikerül elérned a célodat és segíthetsz az embereken. Apud pedig biztos csak félt- biztatásként megfogta a kezem.
- Tudom, hogy félt pedig nem kellene. Már lassan 3 éve vagyunk együtt, és ha csak a pénz miatt lett volna velem már rég dobott volna.
- Ebben igazad van. Szerintem jól fogod magad itt érezni. Sok kedves és jó fej srác fog körül venni. Csak vigyázz velük.
- Van barátom így esélytelen, hogy valamelyik srác szóba jöjjön nálam- vigyorogtam Jessicára.
Pár percig még beszélgettünk majd neki mennie kellett. Én pedig úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Most már több ember rohangált fel-alá és néha elég viccesek voltak. Találtam egy padot, ami még árnyékos helyen volt és gyorsan el is foglaltam. Pár pillanat múlva a telefonom csörgésére lettem figyelmes, ahogy a kijelzőre pillantottam rögtön mosolyogni kezdtem.
- Szia, Kicsim- szólt bele David.
- Szia, Hercegem, mi újság?- érdeklődtem vidáman.
- Van egy jó és egy rossz hírem- érződött a hangján, hogy nem túl vidám.
- Ohh- nyugtáztam.
- Most kivételesen a jóval kezdem, mert abból következik a rossz.
- Rendben. Hallgatlak.
- Szóval ma kaptam egy levelet az egyik híres orvosi egyetemről, felvettek. Viszont el kell utaznom Miamiba mivel ott található az iskola. Holnap reggel indulok és miután elintéztünk minden papírt kezdhetem is a sulit.
- Ennek örülök, büszke vagyok rád. Sejtem mi a rossz híred- válaszoltam lehangoltan.
- Tudod jól, hogy szeretlek, de ez így nem fog menni, hogy talán félévente találkozunk egyszer. Ennek nem lenne semmi értelme. Nem láncolhatlak magam mellé addig, amíg el nem végzem, a sulit az nem lenne szép húzás tőlem. Mindennél fontosabb, hogy boldogan lássalak ezért úgy gondoltam jobb lenne, ha szakítanánk.
- Értem. Egyet értek veled és én is szeretlek- suttogtam.
- Bocsi most mennem kell pakolni. Vigyázz magadra! Puszi.
- Rendben. Te is vigyázz magadra és sok szerencsét- búcsúztam el.
http://www.youtube.com/watch?v=ljN-3o6F4kU&feature=related
2010. június 22., kedd
Kreatív Blogger Díj
Nagyon köszönöm a díjat Adrienn Stern. Ezt a díjat 7 embernek kell elküld,7 dolgot kell írj magadról,meg kell köszönd a díjat annak, akitől kaptad ,be kell írd kitől kaptad a díjat-a nevét pedig belinkelve :)
És természetesen a díjazottakat is értesítened kell! :D
1.Kedvenc pilótám Sebastian Vettel.
2. Imádom a német nyelvet.
3. Egyik nagy álmom eljutni Spanyolországba, illetve megtanulni spanyolul. (Ha, sikerül akkor még most nyáron belekezdek a nyelv tanulásába.)
4. Zenefüggő vagyok, de mostanában inkább a spanyol zenék dobogtatják meg a szívemet.
5. Kedvenc sportom az F1-en kívül a kézilabda. ( Hajrá MKB Veszprém) illetve a WRC
6. Szeretnék eljutni a Magyar Nagydíjra.
7. Kicsit dilis vagyok, rengeteget nevetek és bármilyen hülyeségben benne vagyok.
Akiknek tovább adnám a díjat :
Noncsi: http://noncsi120.blogspot.com/
Alofun: http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Henii: http://henii96.blogspot.com/
Carlie: http://carliesworld2.blogspot.com/
Szabus: http://szabus.blogspot.com/
Icu: http://elveszettmult.blogspot.com/
Gooffy: http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Adrih: http://www.adrih24.blogspot.com/
2. rész
Alig vártam, hogy végre este legyen. David azt ígérte, hogy az utolsó este még meglátogat, és azt együtt töltjük. Épp lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy nyílt a bejárati ajtó. Pár perc múlva már az én ajtóm nyikorgott. Próbáltam alvást színlelni, de a barátom már túl jól ismert így nem hitte el.
- Nem vagy jó színésznő- lehúzta rólam a takarót.
- Pedig mennyit gyakoroltam- sóhajtottam fel.
- Lili, nagyon fogsz hiányozni- közel húzott magához.
- Te is- csókoltam meg.
- Maradhatok éjszakára?
- Ezt ugye nem kérdezted komolyan? Eddig sose kérdezted meg csak itt maradtál és kész- nevettem rajta.
- Ez is igaz- hosszasan megcsókolt.
5:40 kor csörgött az a nyamvadt ébresztőóra. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, de talán még szükségem lesz rá. Kimásztam David öleléséből és birtokba vettem a fürdőszobát. Nem is kell mondanom, hogy megijedtem a tükörben látottaktól. 6:30 kor már kész voltam mindennel. A bőröndjeimet cipeltem le a lépcsőn. Először le akartam őket dobni, de miután rájöttem, hogy van benne pár törékeny tárgy inkább a lassabb módszert választottam. Apa már harci díszben állt az ajtó előtt. Anya végig puszilgatott minket. Sajnos még elég fáradt voltam ahhoz, hogy az érzéseimet ki tudjam fejezni így csak két puszit kapott anya és egy ölelést.
A kocsiban ülve gondolkodtam egy kicsit. Talán lehet, pozitívabban kellene hozzá állnom ehhez az egészhez, de nem tudok. Egyszerűen nem érdekel.
- A pilótáink is velünk repülnek- törte meg a csendet apu.
- Az jó- válaszoltam unottan.
- Ugye tudod, kik alkotják a csapatot?
- Ahan. Egy csoki fiú és egy regnáló világbajnok?- kicsit bizonytalanul kérdeztem.
- Eltaláltad. De, ezt ugye nem a neten nézted meg?- érdeklődött nevetve.
- Baj lenne, ha azt mondanám igen?- félve tekintettem rá.
Álmosan kászálódtam ki az autóból és szótlanul követtem apát. Ő már messziről integetett a srácoknak én pedig vonszoltam magam utána. Mindenki mosolyogva fogadott minket. Nem értem, hogy tudnak fél nyolckor ilyen energikusak lenni.
- Jó reggelt mindenkinek! Ő itt a lányom Lili- mutatott rám.
- Üdv közöttünk! Jenson Button vagyok- nyújtott kezet a tavalyi világbajnok.
- Szia, Lili Whitmarsh.
- Hello Lewis- fordultam mosolyogva a brit sráchoz.
- Rengeteget változtál mióta nem láttalak- magához húzott és megölelt.
Bevallom kicsit meglepődtem a köszöntési módján. Utoljára talán két éve láttam, de azért jól esett, hogy emlékezett rám.
- Várunk még valakire?- érdeklődtem apától.
- Mindjárt jön a barátnőm és mehetünk is- válaszolt Jenson.
- Ok.
- Biztos jól ellesztek Jessicával- súgta a fülembe az ősöm.
- Szerintem is amennyi közös témánk van- alig hallhatóan morogtam.
Körülbelül 10 perc múlva befutott a várva várt útitársunk. A repülőn Jess mellé kellett ülnöm. Nagyon örültem neki, én egy kiadós alvást terveztem, de nem ez se valósulhat meg. Jess az egész utat végig csacsogta. Annyi információt megtudtam a kettőjük kapcsolatáról, hogy simán írhattam volna, egy kisebb regényt a nagy szerelemről, ami körül ölelte őket. Nem tudom mennyit repültünk, de számomra dupla időnek tűnt. A szállodába érve alig vártam, hogy végre lepihenjek egy kicsit. Apa egész jó szállodát választott. A kilátás gyönyörű volt, csak ez a sok fura ember nyomasztott egy kicsit. Épp lefeküdni készültem mikor apa szólt, hogy készülődjek este nekem is meg kell jelenem az egyik szponzori vacsorán. A bőröndömből kidobáltam az összes ruhát mire megtaláltam az egyetlen olyan ruhát, ami nem túl kihívó egy üzleti vacsorára. Egy egyszerű fekete mini ruhát vettem fel a hajamat pedig leengedtem. 8 óra előtt pár perccel már apa ajtaja előtt toporogtam. Apa egy fekete öltönyt viselt, mondhatni összeöltöztünk. Nem is kell mondanom, hogy nagyon okos és megfontolt emberek ültek az asztalnál, akiknek az élete a számok és pénz körül forog. Számomra unalmas volt az egész. Az ételt is csak nézegettem illetve a salátámmal játszadoztam. A tányér egyik sarkából a másikba tologattam. Jessica bájosan mosolygott a minket körülvevő úriemberekre. Úgy látszik ő már megszokta ezt az egészet. Már nagyon untam a vacsorát, és nézelődtem minden fele, de a tekintettem meg akadt az egyik srácon
- Nem vagy jó színésznő- lehúzta rólam a takarót.
- Pedig mennyit gyakoroltam- sóhajtottam fel.
- Lili, nagyon fogsz hiányozni- közel húzott magához.
- Te is- csókoltam meg.
- Maradhatok éjszakára?
- Ezt ugye nem kérdezted komolyan? Eddig sose kérdezted meg csak itt maradtál és kész- nevettem rajta.
- Ez is igaz- hosszasan megcsókolt.
5:40 kor csörgött az a nyamvadt ébresztőóra. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, de talán még szükségem lesz rá. Kimásztam David öleléséből és birtokba vettem a fürdőszobát. Nem is kell mondanom, hogy megijedtem a tükörben látottaktól. 6:30 kor már kész voltam mindennel. A bőröndjeimet cipeltem le a lépcsőn. Először le akartam őket dobni, de miután rájöttem, hogy van benne pár törékeny tárgy inkább a lassabb módszert választottam. Apa már harci díszben állt az ajtó előtt. Anya végig puszilgatott minket. Sajnos még elég fáradt voltam ahhoz, hogy az érzéseimet ki tudjam fejezni így csak két puszit kapott anya és egy ölelést.
A kocsiban ülve gondolkodtam egy kicsit. Talán lehet, pozitívabban kellene hozzá állnom ehhez az egészhez, de nem tudok. Egyszerűen nem érdekel.
- A pilótáink is velünk repülnek- törte meg a csendet apu.
- Az jó- válaszoltam unottan.
- Ugye tudod, kik alkotják a csapatot?
- Ahan. Egy csoki fiú és egy regnáló világbajnok?- kicsit bizonytalanul kérdeztem.
- Eltaláltad. De, ezt ugye nem a neten nézted meg?- érdeklődött nevetve.
- Baj lenne, ha azt mondanám igen?- félve tekintettem rá.
Álmosan kászálódtam ki az autóból és szótlanul követtem apát. Ő már messziről integetett a srácoknak én pedig vonszoltam magam utána. Mindenki mosolyogva fogadott minket. Nem értem, hogy tudnak fél nyolckor ilyen energikusak lenni.
- Jó reggelt mindenkinek! Ő itt a lányom Lili- mutatott rám.
- Üdv közöttünk! Jenson Button vagyok- nyújtott kezet a tavalyi világbajnok.
- Szia, Lili Whitmarsh.
- Hello Lewis- fordultam mosolyogva a brit sráchoz.
- Rengeteget változtál mióta nem láttalak- magához húzott és megölelt.
Bevallom kicsit meglepődtem a köszöntési módján. Utoljára talán két éve láttam, de azért jól esett, hogy emlékezett rám.
- Várunk még valakire?- érdeklődtem apától.
- Mindjárt jön a barátnőm és mehetünk is- válaszolt Jenson.
- Ok.
- Biztos jól ellesztek Jessicával- súgta a fülembe az ősöm.
- Szerintem is amennyi közös témánk van- alig hallhatóan morogtam.
Körülbelül 10 perc múlva befutott a várva várt útitársunk. A repülőn Jess mellé kellett ülnöm. Nagyon örültem neki, én egy kiadós alvást terveztem, de nem ez se valósulhat meg. Jess az egész utat végig csacsogta. Annyi információt megtudtam a kettőjük kapcsolatáról, hogy simán írhattam volna, egy kisebb regényt a nagy szerelemről, ami körül ölelte őket. Nem tudom mennyit repültünk, de számomra dupla időnek tűnt. A szállodába érve alig vártam, hogy végre lepihenjek egy kicsit. Apa egész jó szállodát választott. A kilátás gyönyörű volt, csak ez a sok fura ember nyomasztott egy kicsit. Épp lefeküdni készültem mikor apa szólt, hogy készülődjek este nekem is meg kell jelenem az egyik szponzori vacsorán. A bőröndömből kidobáltam az összes ruhát mire megtaláltam az egyetlen olyan ruhát, ami nem túl kihívó egy üzleti vacsorára. Egy egyszerű fekete mini ruhát vettem fel a hajamat pedig leengedtem. 8 óra előtt pár perccel már apa ajtaja előtt toporogtam. Apa egy fekete öltönyt viselt, mondhatni összeöltöztünk. Nem is kell mondanom, hogy nagyon okos és megfontolt emberek ültek az asztalnál, akiknek az élete a számok és pénz körül forog. Számomra unalmas volt az egész. Az ételt is csak nézegettem illetve a salátámmal játszadoztam. A tányér egyik sarkából a másikba tologattam. Jessica bájosan mosolygott a minket körülvevő úriemberekre. Úgy látszik ő már megszokta ezt az egészet. Már nagyon untam a vacsorát, és nézelődtem minden fele, de a tekintettem meg akadt az egyik srácon
2010. június 21., hétfő
1. rész
Sziasztok! Úgy döntöttem felteszem az új történetemet. Remélem ez is tetszeni fog, és örülnék pár véleménynek. Ez lehet negatív és pozitív is :)
Drága naplóm! ... Nem, ez nem jó, inkább Kedves Naplóm!
Ideje, hogy elővegyelek és kitöltsek pár üres oldalt. Milyen rég nem használtalak… Mikor is? Áhh meg van, 2008 Sao Paulo az utolsó bejegyzés. De, az már milyen rég volt. És mennyi minden történt ott… húúhh jó volt, abban biztos vagyok, még ha csak emlék foszlányok derengenek fel abból a bizonyos estéből. És most miért vettelek elő majdnem két év elteltével? A válasz egyszerű, most 1 éven keresztül utazni fogok, és muszáj lesz leírnom a gondolataimat. Ugyanis az én drága apukám kitalálta, hogy tartsak vele egész évben. Imádom az apámat, de én most nagyon nem akarok menni. Ezt a csodálatos ajándékot pedig annak köszönhettem, hogy nem járok egyetemre. Mivel a szüleim feltett szándéka, hogy valamelyik puccos egyetem kitűnő diákjaként éljem a mindennapjaimat. De, én nem akarok tanulni egyszerűen, nincs kedvem hozzá. Utazgatni akarok a világban; és az tenni, amihez épp kedvem támad.
Most akkor miért is háborgok? Csupán azért, mert én a barátommal, Daviddel akarom a világot bejárni, és már olyan jól elterveztük az egészet. Persze a mik kis titkunk kitudódott és most mehetek apával. Azt még nem is említettem, hogy apa az egyik forma 1-es csapat fejese. Milyen szuper nekem ugye? Szerintem egyáltalán nem az. Engem nem érdekel a száguldó cirkusz. Szerintem semmi értelme sincs. Minek kell egyáltalán annyi kört megtenni? Elég lenne 1-2 vagy maximum 10, de nem inkább mennek, 100 ezret bár én rendszerint végigalszom az egész futamot. Fura az egész családot megfertőzte a benzingőz, csak engem nem.
És most azt kérik tőlem, hogy az egész 2010-es évet töltsem a csapattal? Ez teljesen abszurd. Alig tudok valamit erről a sportról. Egy dologban vagyok biztos, hogy ezek a járművek alacsonyak, és iszonyú gyorsak. Így remélem már érted naplócskám miért te leszel az én hű társam. Már holnap reggel indulunk. De hova is? Jah meg van, Bahrain. Ott még nem is voltam, és nem is akarok menni. Valahogy az egész ország ellenszenves. Most pedig ott kell töltenem majdnem egy hetet. Szuper lesz…. Jobb lesz, ha most búcsúzok is. Viszlát.
Becsuktam a kis rózsaszín borítású könyvet és az előttem heverő kis asztalra dobtam. Egy ideig még ücsörögtem, majd jobbnak láttam bepakolni a maradék ruhákat és kiegészítőket. Mondhatni hamar végeztem. Sosem voltam egy olyan lány, akinek a divat az élete. Bár néhány merészebb ruhadarabot azért sikerült beszereznem. Ki tudja, mit hoz ez a majd egy hetes „nyaralás”. Miután végeztem a bepakolással az ablakomhoz sétáltam és résnyire elhúztam a függönyt. Mint mindig most is a tavaszi tájban gyönyörködtem. Ilyenkor minden olyan szép és megnyugtató. A fák rügyeznek, új szerelmek szövődnek. Az ablakom előtt lévő öreg tölgy is lassan magára ölti a zöld ruháját. Nagyon szeretem a tavaszt.
- Kislányom gyere vacsorázni- szólalt meg apa a hátam mögül.
- Már megyek is- próbáltam egy kis mosolyt erőltetni az arcomra.
- Még mindig haragszol rám?
- Nem azt mondtam, hogy haragszok, csak én nem akarok menni. Tudom, hogy azt mondtam imádok utazgatni és így is van. Csak én inkább céltalanul szeretnék bolyongani a földrészek között és annyit maradni az adott helyen amennyit akarok. Lehet, még munkát is vállalnék. Ez pedig így nem lehetséges, hogy minden egyes helyen jobb esetben egy egész hetet eltöltünk. Nem szeretem a rohanást, ezt te is tudod jól. De, megígértem, hogy veled tartok és ennek eleget is teszek, viszont ne várj tőlem nagy lelkesedést.
- Rendben. Gyere, menjünk, mert anyád leszedi a fejünket- mosolygott rám.
Csendben leballagtunk a lépcsőn egy szót se szólva egymáshoz. Érzem, hogy megbántottam apát, pedig nem akartam. Csak az igazat mondtam el neki. Anya vidáman tevékenykedett a konyhában. Ilyenkor mindig ki tesz magáért, hisz minden két hétben vagy volt már olyan, hogy egy hónapban csak egyszer látja apát és most engem is akkor fog. Vacsora alatt is szótlan voltam.
- Mi a baj Lili?- érdeklődött anya.
- Semmi. Picit fáradt vagyok- egy kis mosolyt erőltettem az arcomra.
- Martin vigyáz Lilire nagyon- fordult apa felé.
- Már nagylány vagyok anya, tudok magamra vigyázni- dünnyögtem.
- Tudom… tudom, de akkor is. Nagyon sok ember fog körül venni, és nem akarom, hogy bármi bajod is essen.
- Ígérem, szívem vigyázni fogok rá. Mindig ott lesz mellettem- nyugtatta meg apa anyát.
- Pórázt véletlenül nem köttök a nyakamba?- morogtam.
Elegem volt abból, hogy úgy kezelnek, mint egy óvodást. Lassan 20 éves leszek és még mindig annyira féltenek. Remélem apa azért nem gondolta azt komolyan, hogy végig mellette kell lennem. Elég lesz nekem kibírni azt a hatalmas zajt, amit ezek a járművek csapnak, nemhogy még végig is hallgassam az unalmas megbeszéléseket, az kizárt. Engem nem fog egyetlenegy ilyen dologra se elrángatni az öreg. Segítetem anyának elmosogatni. Közbe még ezerszer végig kellett hallgatnom, hogy vigyázzak az ottani srácokkal. Ezt most nem értem mire mondta. Nekem van barátom, biztos nem kezdenék egy száguldó örülttel.
2010. június 17., csütörtök
53. rész
Nos, elértünk a befejezéshez is. Remélem jól szórakoztatok és tetszett a történet. Most, hogy már vége szeretnék kérni egy kis véleményt mindenkitől aki olvasta:)
Jó olvasást az utolsó részhez! :)
Gyorsan eltelt az utolsó hónapom. Most itt vagyok a szülészetem Lucassal. És nagyon félek, bár a párom itt van mellettem és szorítja a kezem. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltem, iszonyatos fájdalmakat éltem át, de megérte. Egy gyönyörű barnaszemű kislánnyal áldott meg minket a Sors. Lucas meghatódva nézte, ahogy a kishercegnőt a kezembe adják. Sose voltam még ilyen boldog, mint most. Mindenki azt mondta, hogy egy gyerektől megváltozik az életed és mérhetetlen boldog leszel. Ezzel teljesen egyetértek. A kis Rachel egy tündér. A szemei épp olyan szépek, mint az apukájáé.
- Köszönöm- suttogta Lucas, amikor már csak ketten voltunk.
- Mit köszönsz?- megfogtam a kezét.
- Azt, hogy egy gyönyörű kislánnyal ajándékoztál meg. Nem gondoltam volna sohasem, hogy ilyen rövid időn belül apa leszek. De ez csodálatos érzés. Szeretlek- óvatosan megcsókolt.
A következő nap szinte az összes barátunk meglátogatott minket. Apa rengeteg plüssel érkezet és persze sok csokival. Mikor meglátta az unokáját megcsillant a szemében egy-két könnycsepp. Csodálattal nézte a kis királylányt. A lányok is körül rajongták.
Végre haza érkeztünk, már elegem volt a kórházi légkörből, így örömmel léptem át a közös házunk küszöbét. Mindennap meglátogattak minket a többiek. Az anyám küldött egy sms-t, amibe csak annyi állt „Hallom megszületett a kis fattyú. Vigyázz rá”. Mérgemben a telefont a szoba másik végébe dobtam.
- Kicsim valamit mondani akarok- lépett be hozzám Luc.
- Mondjad- oda húztam magam mellé, és most már mindketten gyönyörködtünk Rachelben.
- Abba hagyom a versenyzést minimum egy évre.
- Tessék?- meglepetten néztem fel rá.
- Jól hallottad abba hagyom. Veletek akarok, lenni nem szeretnék egyetlenegy fontos pillanatról sem lemaradni. Most már ti vagytok a fontosabbak, így a most következő évet biztosan kihagyom. És, ha utána még kellek valamelyik csapatnak, akkor nagy valószínűséggel elfogadom az ajánlatukat- közel húzott magához és átölelt.
- De, miattunk ne add fel az álmod- simogattam meg az arcát.
- Nem adom fel, csak nekem most fontosabb a család. Megfogadtam még nagyon régen, hogy ha egyszer gyerekem születik, akkor ő kerül a középpontba és a versenyzés csak a második lesz. Jelen esetben ezt most hanyagolni is fogom. Kérlek, fogadd el a döntésemet.
- Rendben. Nem hittem volna, hogy ilyen áldozatot fogsz hozni értünk. Köszönöm. Szeretlek- megcsókoltam.
Amikor meg tudták a többiek a nagy hírt mindenki hüledezni kezdet, de egyetértetek Luc döntésével. Mindenki az esküvőről faggatott minket, mivel úgy volt, hogy Rachel születése után tartjuk meg. De eltelt 4 hónap és mi még mindig jegyesek vagyunk. Ugyanis én úgy döntöttem, hogy addig nem tartjuk meg az esküvőt, amíg le nem adom, a felszedet kilókat. Lucas szerint felesleges fogynom, mert így vagyok tökéletes, de amíg vissza nem nyerem a versenysúlyom, addig nincs esküvő. Mivel elkezdődött az idény egyre kevesebbet láttuk a srácokat. Seb is megbékélt a helyzettel, vagyis ezt mutatta felénk. Amíg itthon volt sokat jött át és játszott a kicsivel. Biztos vagyok benne, hogy remek apa lesz. Ráadásul Rachel is rajongott a kis szőkéért. De, mostanában kevesebbet jött, viszont nem maradt szőke pasi nélkül. Sebet Kimi váltotta fel. A jégember olyan felszabadultan játszadozott a kislányunkkal. Rachel mindennap az ajtó felé tekintett és várta, a finn érkezését. Mikor meghallotta a morgolódását a kis kezeivel és lábaival csápolni kezdett. Kimire kellett hagynom a csöppséget, mert muszáj volt bevásárolnom, Lucas pedig edzeni járt. Kb. másfél óra múlva tértem vissza a körutamból. Kimi hangját hallottam az emeletről. Szépen lassan felsétáltam és megálltam a babaszoba ajtajánál onnan hallgatóztam.
- Tündérke ha, nagy leszel Kimi bácsi elvisz egy csomó menő helyre. Ismerek olyan jó kis bulizós helyeket. Sőt még olyat is tudok, ahol fiataloknak is kiadják a piát. Csak szólj bármikor, ha esetleg anyuék nem engednék meg a korai alkoholfogyasztást. Úgyse lesz semmi bajod, nézz csak rám- gügyögött Rachelnek.
- Khmmm… Kimi- szólítottam meg- Azért nem kellene szegénykémből alkoholistát csinálnod- mosolyogtam rá angyalian.
- Nem fogok nyugi, csak megtanítom minden jóra. Auuu- sikított fel, ugyanis a tündérkém Kimi tincseit az ujjára tekerte.
- Nah látod Rach se akar bulizni- nevettem rajta, majd megszabadítottam a kis csajtól.
Már csak egy hónap volt a nagy napig. Így mindennap eljártam futni. A közeli kis parkban körözgettem és közben az mp3 lejátszómat nyomkodtam. Hirtelen a földön találtam magam.
- Nem tudnál vigyázni?- morogtam.
- Bocsi- oly ismerős volt ez a hang és félve tekintettem rá.
- Semmi baj, neked megbocsáttok- zavartan válaszoltam Sebnek.
Leültünk a mellettünk lévő padra, bár először egyikőnk se akart megszólalni csak csendben ültünk és néztük a másikat. http://www.youtube.com/watch?v=R33MHiHugJ0
- Eljössz az esküvőnkre?- kicsit rekedten kérdeztem.
- Elmegyek, de kérlek, ne várd tőlem, hogy vidám legyek. Valószínű az utolsó sorban fogok meghúzódni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de utána már mindent másképp fogok látni. Nem fogok többet reménykedni abban, hogy éjjelente ott fekszel mellettem. A szertartás után pedig szépen csendben elhagyom a helyszínt és talán ide kiülök jobb lesz itt nekem. Egyedül magányosan. Tudd, hogy örökkön-örökké szeretni foglak- a homlokmar adott egy puszit és ott hagyott.
Egyedül hagyott a kétségek között. Pont mikor már lezártam magamban a múltat. Miért büntetsz engem Istenem? Pár órát még itt töltöttem nem csináltam semmit se, csak ültem és sírtam. Lucas kis milliószor hívott. Már egészen sötét volt, amikor haza értem. Lucas Rachelt altatta épp, olyan aranyosak voltak. Egész este forgolódtam nem tudtam aludni. Lassan sikerült megnyugodnom és nem erre gondolni. De, időm se lett volna ezen töprengni. Vészesen közeledett a nagy nap. A helyszín az egyik templom kertje volt. Mindenki boldogan beszélgetett csak egy valaki nem. A szívem majd meg szakadt, de meg kell tennem ez a sorsom. Épp az utolsó simításokat végezték a hajamon, amikor benyitott apa és nem túlzok, ha azt mondom elállt a lélegzete. Olyan büszkeséggel kísért az oltárhoz, hogy sok mindenki megmosolyogta. A tekintettem Sebastinra tévedt, aki, ha jól láttam épp egy könnycseppet törölt le, Majd szép lassan elment a helyszínről.
- Lucas Di Grassi feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?- a kedves idős pap feltette az oly sokat várt kérdést.
- Igen- válaszolta mosolyogva.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Lucas Di Grassit?- felém fordult a pap.
- Luc… sajnálom- suttogtam, majd megfordultam és futni kezdtem.
Nem érzem magam kész az esküvőre, nem tudom megtenni. Még nem……
http://www.youtube.com/watch?v=558rexgg3ew
Nem néztem semmit se csak rohantam a könnyeimtől pedig már alig láttam. Ebben a ruhában ráadásul a futás is nehezemre esett. De, tudtam meg kell tennem. Nem csaphatom be többet magam. Még mindig Sebit szeretem ő az én másik felem. Nem is tudom, hogyan tudtam eddig így élni. Már láttam a végállomást, de az erőm egyre kevesebb volt. Ekkor pillantottam meg a célszemélyt, aki háttal ült nekem. Oda sétáltam mögé és a vállara tettem a kezem. Rémülten fordult hátra.
- Lau mit keresel itt? Ilyen hamar vége lett az esküvőnek?
- Nem- elcsukló hangon mondtam.
- Akkor mi történt?- közelebb lépett.
- Nem mentem hozzá Luchoz. Rájöttem, hogy teljesen más valakit szeretek és irtó hülye voltam, amikor elengedtem. Végig becsaptam magam és Lucas érzéseivel is játszadoztam. Nem érdemlem meg azt se, hogy valaki is szeressen. Sebi én, szeretlek, kérlek, bocsáss meg nekem. Tudom, hogy szeretsz. És ez a múltkori beszélgetés döbbentett rá mindenre. Kérlek, szeretlek… szeretlek …. Szeretlek- sírva borultam a nyakába.
- Csssss Laura- simogatta a hátam, minden érintésébe beleborzongtam.
- Seb..Sebi…. szeretlek-nyöszörögtem.
- Lau én is szeretlek- a szemembe nézett, majd közelebb hajolt és egy csókban forrtunk össze.
Nem is tudom mióta vártam erre a pillanatra. Úgy éreztem, hogy most már minden rendben lesz. A szívem lassan kezdett újra felépülni és érezni egy olyan leírhatatlan szerelmet, ami talán csak a mesékben létezik. Nem akartam elengedni féltem, hogy ez csak egy újabb álom. Viszont újra megláttam azokat a csodálatos kék szemeket, amik újra szerelemtől ragyogva tekintettek rám.
- Menjünk vissza- húzott fel a padról.
- Jó- egyeztem bele, de egy pillanatra se engedtem el a kezét.
A szertartás helyszínén már alig voltak emberek csupán a rokonok és a legjobb barátok. Mindenki döbbentem nézett ránk. Lucastól féltem a legjobban viszont mosolyogva oda jött hozzánk.
- Végre megjött az eszed kicsi lány- simogatta meg az arcom.
- Ezt most nem értem. Neked haragudnod kellene rám és üvöltözöd, amiért faképnél hagytalak. Nem pedig mosolyognod. Luc minden rendben van?
- Nem haragszok, mert tudtam, hogy még mindig Sebit szereted. Csak nem akartalak elhagyni, hogy utána magadba zuhanj, és úgy menj vissza az életed párjához. Az tény, hogy szeretlek, de nem akarom azt se, hogy boldogtalan légy. Bár titkon bíztam abban az egyben, hogy eltudod felejteni. De, az igaz szerelem mindennél erősebb. Csak annyit kérek tőletek legyetek boldogak és szeressétek egymást. Rachelt pedig szeretném látni- megdöbbenve néztünk rá.
- Köszönöm- a nyakába borultam.
- Nem kell, köszönöd semmit se- mosolygott ránk.
- Akkor most lesz esküvő vagy sem?- türelmetlenül kérdezte a pap.
- Lesz- határozottan kijelentettem.- Persze, ha csak el akarsz venni- fordultam a szerelmemhez.
- Még szép, hogy el akarlak venni- csókolt meg.
A kis társaság újra összegyűlt, bár most kevesebben voltunk, mint az eredetin. Viszont csak azok voltak itt, akikre szükségünk volt.
- Sebastian Vettel feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?
- Igen-magabiztosan válaszolt.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Sebastian Vettelt?
- Igen- mosolyogtam rá.
- Akkor a mai naptól férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt- szólt Sebhez.
Sebi felkapott és megforgatott a levegőbe, majd mikor földet értem szenvedélyesen megcsókolt. Ettől a naptól úgy érzem révbe ért az életem. Van egy gyönyörű kislányom és egy férjem.
1 évvel később
- Anya Anya – jött be a szobába Rachel.
- Mondjad kicsim
- Megjött apa- nevetett rám.
- És melyik?
- Hát apa, mert apa2 elment a boltba azt mondtad- oktatott ki Rachel.
- Igen azt mondtam ügyes vagy!- adtam neki egy puszit.
- Szia- jött be Lucas.
- Szió- adtam neki két puszit.
- Hogy vagytok?- a pocakomra tette a kezét.
- Köszönöm megvagyunk, minden rendben van. Amúgy kisfiam lesz- újságoltam el neki a legújabb hírt.
- Gratulálok. Seb?
- Öhmm elment venni ajándékot az közelgő esküvőre.
- Tényleg. Nekem is meg kellene már vennem. Minek örülne Jaime?
- Azt nem tudom, de vegyél neki valamilyen zenével kapcsolatos dolgot.
- Ez jó ötlet, nah akkor megyek is. Elviszem Rachelt majd jövünk.
- Sziasztok- búcsúztam el tőlük.
Minden remekül alakult és a kis csapatunk szépen lassan megállapodott. Kira és Jaime a napokba tartja az esküvőjüket. Bogyó és Vitaly eljegyezték egymást. És végül a csapatunk kedvenc párosa a harmadik trónörököst várja. Eddie nagyon is belejött az apa szerepbe. Elég sokáig győzködte Mónit, hogy legyen egy harmadik baba, de a szerelme nagy nehezen beadta a derekát így náluk is újra beköszönt a gólya. Most viszont kislány lesz.
Velünk mi történt?
Sebi megnyerte a világbajnoki címet, Lucas lett a csapattára. És érkezik Rachel öcsikéje is. Apa nagyon boldog volt mikor megtudta. Viszont sikerült neki is egy hatalmas meglepetést okoznia. A Red Bull vezetését megosztotta velem. Először nem akartam elvállalni, de így valóra válhatott a gyerekkori álmom.
A kisfiúnk a Nicolas nevet kapta. Egész hamar az apukája nyomdokaiba lépett, és nagyon ügyes kisfiú. Rachel pedig szorgosan szurkol az öcsikéjének.
Sikerült rá jönnöm, hogy ki is vagyok én. Igaz sok-sok küzdelmen és keserűség kellett hozzá, hogy megtaláljam magam.
Jó olvasást az utolsó részhez! :)
Gyorsan eltelt az utolsó hónapom. Most itt vagyok a szülészetem Lucassal. És nagyon félek, bár a párom itt van mellettem és szorítja a kezem. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltem, iszonyatos fájdalmakat éltem át, de megérte. Egy gyönyörű barnaszemű kislánnyal áldott meg minket a Sors. Lucas meghatódva nézte, ahogy a kishercegnőt a kezembe adják. Sose voltam még ilyen boldog, mint most. Mindenki azt mondta, hogy egy gyerektől megváltozik az életed és mérhetetlen boldog leszel. Ezzel teljesen egyetértek. A kis Rachel egy tündér. A szemei épp olyan szépek, mint az apukájáé.
- Köszönöm- suttogta Lucas, amikor már csak ketten voltunk.
- Mit köszönsz?- megfogtam a kezét.
- Azt, hogy egy gyönyörű kislánnyal ajándékoztál meg. Nem gondoltam volna sohasem, hogy ilyen rövid időn belül apa leszek. De ez csodálatos érzés. Szeretlek- óvatosan megcsókolt.
A következő nap szinte az összes barátunk meglátogatott minket. Apa rengeteg plüssel érkezet és persze sok csokival. Mikor meglátta az unokáját megcsillant a szemében egy-két könnycsepp. Csodálattal nézte a kis királylányt. A lányok is körül rajongták.
Végre haza érkeztünk, már elegem volt a kórházi légkörből, így örömmel léptem át a közös házunk küszöbét. Mindennap meglátogattak minket a többiek. Az anyám küldött egy sms-t, amibe csak annyi állt „Hallom megszületett a kis fattyú. Vigyázz rá”. Mérgemben a telefont a szoba másik végébe dobtam.
- Kicsim valamit mondani akarok- lépett be hozzám Luc.
- Mondjad- oda húztam magam mellé, és most már mindketten gyönyörködtünk Rachelben.
- Abba hagyom a versenyzést minimum egy évre.
- Tessék?- meglepetten néztem fel rá.
- Jól hallottad abba hagyom. Veletek akarok, lenni nem szeretnék egyetlenegy fontos pillanatról sem lemaradni. Most már ti vagytok a fontosabbak, így a most következő évet biztosan kihagyom. És, ha utána még kellek valamelyik csapatnak, akkor nagy valószínűséggel elfogadom az ajánlatukat- közel húzott magához és átölelt.
- De, miattunk ne add fel az álmod- simogattam meg az arcát.
- Nem adom fel, csak nekem most fontosabb a család. Megfogadtam még nagyon régen, hogy ha egyszer gyerekem születik, akkor ő kerül a középpontba és a versenyzés csak a második lesz. Jelen esetben ezt most hanyagolni is fogom. Kérlek, fogadd el a döntésemet.
- Rendben. Nem hittem volna, hogy ilyen áldozatot fogsz hozni értünk. Köszönöm. Szeretlek- megcsókoltam.
Amikor meg tudták a többiek a nagy hírt mindenki hüledezni kezdet, de egyetértetek Luc döntésével. Mindenki az esküvőről faggatott minket, mivel úgy volt, hogy Rachel születése után tartjuk meg. De eltelt 4 hónap és mi még mindig jegyesek vagyunk. Ugyanis én úgy döntöttem, hogy addig nem tartjuk meg az esküvőt, amíg le nem adom, a felszedet kilókat. Lucas szerint felesleges fogynom, mert így vagyok tökéletes, de amíg vissza nem nyerem a versenysúlyom, addig nincs esküvő. Mivel elkezdődött az idény egyre kevesebbet láttuk a srácokat. Seb is megbékélt a helyzettel, vagyis ezt mutatta felénk. Amíg itthon volt sokat jött át és játszott a kicsivel. Biztos vagyok benne, hogy remek apa lesz. Ráadásul Rachel is rajongott a kis szőkéért. De, mostanában kevesebbet jött, viszont nem maradt szőke pasi nélkül. Sebet Kimi váltotta fel. A jégember olyan felszabadultan játszadozott a kislányunkkal. Rachel mindennap az ajtó felé tekintett és várta, a finn érkezését. Mikor meghallotta a morgolódását a kis kezeivel és lábaival csápolni kezdett. Kimire kellett hagynom a csöppséget, mert muszáj volt bevásárolnom, Lucas pedig edzeni járt. Kb. másfél óra múlva tértem vissza a körutamból. Kimi hangját hallottam az emeletről. Szépen lassan felsétáltam és megálltam a babaszoba ajtajánál onnan hallgatóztam.
- Tündérke ha, nagy leszel Kimi bácsi elvisz egy csomó menő helyre. Ismerek olyan jó kis bulizós helyeket. Sőt még olyat is tudok, ahol fiataloknak is kiadják a piát. Csak szólj bármikor, ha esetleg anyuék nem engednék meg a korai alkoholfogyasztást. Úgyse lesz semmi bajod, nézz csak rám- gügyögött Rachelnek.
- Khmmm… Kimi- szólítottam meg- Azért nem kellene szegénykémből alkoholistát csinálnod- mosolyogtam rá angyalian.
- Nem fogok nyugi, csak megtanítom minden jóra. Auuu- sikított fel, ugyanis a tündérkém Kimi tincseit az ujjára tekerte.
- Nah látod Rach se akar bulizni- nevettem rajta, majd megszabadítottam a kis csajtól.
Már csak egy hónap volt a nagy napig. Így mindennap eljártam futni. A közeli kis parkban körözgettem és közben az mp3 lejátszómat nyomkodtam. Hirtelen a földön találtam magam.
- Nem tudnál vigyázni?- morogtam.
- Bocsi- oly ismerős volt ez a hang és félve tekintettem rá.
- Semmi baj, neked megbocsáttok- zavartan válaszoltam Sebnek.
Leültünk a mellettünk lévő padra, bár először egyikőnk se akart megszólalni csak csendben ültünk és néztük a másikat. http://www.youtube.com/watch?v=R33MHiHugJ0
- Eljössz az esküvőnkre?- kicsit rekedten kérdeztem.
- Elmegyek, de kérlek, ne várd tőlem, hogy vidám legyek. Valószínű az utolsó sorban fogok meghúzódni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de utána már mindent másképp fogok látni. Nem fogok többet reménykedni abban, hogy éjjelente ott fekszel mellettem. A szertartás után pedig szépen csendben elhagyom a helyszínt és talán ide kiülök jobb lesz itt nekem. Egyedül magányosan. Tudd, hogy örökkön-örökké szeretni foglak- a homlokmar adott egy puszit és ott hagyott.
Egyedül hagyott a kétségek között. Pont mikor már lezártam magamban a múltat. Miért büntetsz engem Istenem? Pár órát még itt töltöttem nem csináltam semmit se, csak ültem és sírtam. Lucas kis milliószor hívott. Már egészen sötét volt, amikor haza értem. Lucas Rachelt altatta épp, olyan aranyosak voltak. Egész este forgolódtam nem tudtam aludni. Lassan sikerült megnyugodnom és nem erre gondolni. De, időm se lett volna ezen töprengni. Vészesen közeledett a nagy nap. A helyszín az egyik templom kertje volt. Mindenki boldogan beszélgetett csak egy valaki nem. A szívem majd meg szakadt, de meg kell tennem ez a sorsom. Épp az utolsó simításokat végezték a hajamon, amikor benyitott apa és nem túlzok, ha azt mondom elállt a lélegzete. Olyan büszkeséggel kísért az oltárhoz, hogy sok mindenki megmosolyogta. A tekintettem Sebastinra tévedt, aki, ha jól láttam épp egy könnycseppet törölt le, Majd szép lassan elment a helyszínről.
- Lucas Di Grassi feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?- a kedves idős pap feltette az oly sokat várt kérdést.
- Igen- válaszolta mosolyogva.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Lucas Di Grassit?- felém fordult a pap.
- Luc… sajnálom- suttogtam, majd megfordultam és futni kezdtem.
Nem érzem magam kész az esküvőre, nem tudom megtenni. Még nem……
http://www.youtube.com/watch?v=558rexgg3ew
Nem néztem semmit se csak rohantam a könnyeimtől pedig már alig láttam. Ebben a ruhában ráadásul a futás is nehezemre esett. De, tudtam meg kell tennem. Nem csaphatom be többet magam. Még mindig Sebit szeretem ő az én másik felem. Nem is tudom, hogyan tudtam eddig így élni. Már láttam a végállomást, de az erőm egyre kevesebb volt. Ekkor pillantottam meg a célszemélyt, aki háttal ült nekem. Oda sétáltam mögé és a vállara tettem a kezem. Rémülten fordult hátra.
- Lau mit keresel itt? Ilyen hamar vége lett az esküvőnek?
- Nem- elcsukló hangon mondtam.
- Akkor mi történt?- közelebb lépett.
- Nem mentem hozzá Luchoz. Rájöttem, hogy teljesen más valakit szeretek és irtó hülye voltam, amikor elengedtem. Végig becsaptam magam és Lucas érzéseivel is játszadoztam. Nem érdemlem meg azt se, hogy valaki is szeressen. Sebi én, szeretlek, kérlek, bocsáss meg nekem. Tudom, hogy szeretsz. És ez a múltkori beszélgetés döbbentett rá mindenre. Kérlek, szeretlek… szeretlek …. Szeretlek- sírva borultam a nyakába.
- Csssss Laura- simogatta a hátam, minden érintésébe beleborzongtam.
- Seb..Sebi…. szeretlek-nyöszörögtem.
- Lau én is szeretlek- a szemembe nézett, majd közelebb hajolt és egy csókban forrtunk össze.
Nem is tudom mióta vártam erre a pillanatra. Úgy éreztem, hogy most már minden rendben lesz. A szívem lassan kezdett újra felépülni és érezni egy olyan leírhatatlan szerelmet, ami talán csak a mesékben létezik. Nem akartam elengedni féltem, hogy ez csak egy újabb álom. Viszont újra megláttam azokat a csodálatos kék szemeket, amik újra szerelemtől ragyogva tekintettek rám.
- Menjünk vissza- húzott fel a padról.
- Jó- egyeztem bele, de egy pillanatra se engedtem el a kezét.
A szertartás helyszínén már alig voltak emberek csupán a rokonok és a legjobb barátok. Mindenki döbbentem nézett ránk. Lucastól féltem a legjobban viszont mosolyogva oda jött hozzánk.
- Végre megjött az eszed kicsi lány- simogatta meg az arcom.
- Ezt most nem értem. Neked haragudnod kellene rám és üvöltözöd, amiért faképnél hagytalak. Nem pedig mosolyognod. Luc minden rendben van?
- Nem haragszok, mert tudtam, hogy még mindig Sebit szereted. Csak nem akartalak elhagyni, hogy utána magadba zuhanj, és úgy menj vissza az életed párjához. Az tény, hogy szeretlek, de nem akarom azt se, hogy boldogtalan légy. Bár titkon bíztam abban az egyben, hogy eltudod felejteni. De, az igaz szerelem mindennél erősebb. Csak annyit kérek tőletek legyetek boldogak és szeressétek egymást. Rachelt pedig szeretném látni- megdöbbenve néztünk rá.
- Köszönöm- a nyakába borultam.
- Nem kell, köszönöd semmit se- mosolygott ránk.
- Akkor most lesz esküvő vagy sem?- türelmetlenül kérdezte a pap.
- Lesz- határozottan kijelentettem.- Persze, ha csak el akarsz venni- fordultam a szerelmemhez.
- Még szép, hogy el akarlak venni- csókolt meg.
A kis társaság újra összegyűlt, bár most kevesebben voltunk, mint az eredetin. Viszont csak azok voltak itt, akikre szükségünk volt.
- Sebastian Vettel feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?
- Igen-magabiztosan válaszolt.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Sebastian Vettelt?
- Igen- mosolyogtam rá.
- Akkor a mai naptól férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt- szólt Sebhez.
Sebi felkapott és megforgatott a levegőbe, majd mikor földet értem szenvedélyesen megcsókolt. Ettől a naptól úgy érzem révbe ért az életem. Van egy gyönyörű kislányom és egy férjem.
1 évvel később
- Anya Anya – jött be a szobába Rachel.
- Mondjad kicsim
- Megjött apa- nevetett rám.
- És melyik?
- Hát apa, mert apa2 elment a boltba azt mondtad- oktatott ki Rachel.
- Igen azt mondtam ügyes vagy!- adtam neki egy puszit.
- Szia- jött be Lucas.
- Szió- adtam neki két puszit.
- Hogy vagytok?- a pocakomra tette a kezét.
- Köszönöm megvagyunk, minden rendben van. Amúgy kisfiam lesz- újságoltam el neki a legújabb hírt.
- Gratulálok. Seb?
- Öhmm elment venni ajándékot az közelgő esküvőre.
- Tényleg. Nekem is meg kellene már vennem. Minek örülne Jaime?
- Azt nem tudom, de vegyél neki valamilyen zenével kapcsolatos dolgot.
- Ez jó ötlet, nah akkor megyek is. Elviszem Rachelt majd jövünk.
- Sziasztok- búcsúztam el tőlük.
Minden remekül alakult és a kis csapatunk szépen lassan megállapodott. Kira és Jaime a napokba tartja az esküvőjüket. Bogyó és Vitaly eljegyezték egymást. És végül a csapatunk kedvenc párosa a harmadik trónörököst várja. Eddie nagyon is belejött az apa szerepbe. Elég sokáig győzködte Mónit, hogy legyen egy harmadik baba, de a szerelme nagy nehezen beadta a derekát így náluk is újra beköszönt a gólya. Most viszont kislány lesz.
Velünk mi történt?
Sebi megnyerte a világbajnoki címet, Lucas lett a csapattára. És érkezik Rachel öcsikéje is. Apa nagyon boldog volt mikor megtudta. Viszont sikerült neki is egy hatalmas meglepetést okoznia. A Red Bull vezetését megosztotta velem. Először nem akartam elvállalni, de így valóra válhatott a gyerekkori álmom.
A kisfiúnk a Nicolas nevet kapta. Egész hamar az apukája nyomdokaiba lépett, és nagyon ügyes kisfiú. Rachel pedig szorgosan szurkol az öcsikéjének.
Sikerült rá jönnöm, hogy ki is vagyok én. Igaz sok-sok küzdelmen és keserűség kellett hozzá, hogy megtaláljam magam.
Vége
2010. június 16., szerda
52. rész
Két nap múlva ért haza Lucas és eléggé nyúzott volt. Valószínű jól sikerült Fer bulija. Nem túl sokat beszélgettünk, mert szegénykém iszonyú fáradt volt. Felküldtem aludni, amíg én a konyhába vonultam. Csokitortát akartam sütni, ugyanis meguntam a cukrászdában árult sütiket és hazai ízekre voltam éhes. Előkerestem az ezer éves receptet, amit még a nagyimtól kaptam. Szerencsére minden hozzávaló volt itthon és neki kezdhettem a sütésnek. Berakni készültem a kész masszát, amikor két kéz simult a hasamra, annyira megijedtem, hogy majdnem a földön landolt a süti.
- Bocsi nem akartalak megijeszteni- súgta a fülembe Luc.
- Semmi baj- megfordultam az ölelésében és megsimogattam az arcát.
- Mit sütsz?
- Csokitortát- mosolyogtam rá.
- Hmmm…az finom, de nekem lehet olyan sokat enni belőle- szomorodott el.
- Ki mondta, hogy te is kapsz belőle?- húztam az agyát.
- Szóval nem kapok?
- Csak 1 szeletet. Délután átjönnek a lányok és ennünk kell valamit- adtam a tudtára.
- Tudsz róla, hogy egy boszorkány vagy?- vigyorgott.
- Tudom, de te így szeretsz nem?- csókoltam meg.
Nem is olyan soká elkészült a mennyei édesség, és ezt Lucas is megérezte, mert pillanatok alatt a konyhában termett.
- Mit szeretnél édes?- érdeklődtem kedvesen.
- Téged, de most inkább a tortából kérnék- mosolygott rám.
- De, még forró és amúgy is vigyáznod kell a vonalaidra.
- Ne már, egy szelet tortától még nem hízok olyan sokat- könyörögve tekintett rám.
- Nah, jó akkor mindjárt viszem, addig is ülj le a nappaliba- adtam ki a parancsot.
- Rendben, imádlak Lau- és ott hagyott.
- Én is imádlak Se…. Lucas- mondtam halkan.
Kicsit elidőztem a konyhában. Pakolgattam és próbáltam kiverni a fejemből az előbb majdnem kimondott szót. Még mindig szerettem és ezt nem is tagadhatom. De most boldog vagyok egy ideig biztos. Nem hagyhatom itt Lucast annyi mindent megtett értem. Velem volt szinte minden nehéz pillanatban és úgy fogadott el, hogy tudta legbelül mást szeretek. Nem bánthatom meg, jobb így nekem, nekünk. Ha, megszületik, a kis angyalkám akkor úgyse tudok kimenni a futamokra és kevesebbet fogom látni. Talán könnyebb lesz végleg kivernem a fejemből. Vettem egy nagylevegőt és kisétáltam a vőlegényemhez.
- Tessék- nyújtottam át neki.
- Köszönöm. Mi a baj?- simította meg az arcom.
- Semmi……
- Ezt nem hiszem el, szóval mi a gond?
- Csak izgulok, mert ma megyünk apával intézni a dolgokat- sóhajtottam.
- Nyugi kicsim minden rendben lesz.
- Ha, te mondod- oda bújtam hozzá.
Nem sokáig bírtam nyugton maradni. Az is nyomasztott, hogy apával intézzük az ügyeket és az is felkavart, ami ma történt. Felpattantam és körbe-körbejárkáltam. Épp az ablakhoz értem, amikor észrevettem, hogy Ajax Kimi kutyusa iszonyú ugatásba kezd. Figyeltem, hogy vajon mit láthatott a finn hűséges társa. A tekintetem egy fiatal srácra vándorolt, aki a házunk előtt ácsorgott. Nem tudtam eldönteni, hogy most miért van ott. Ha, a postás akkor a leveleket nyugodtan dobja be Kimihez, ugyanis nekünk még nincs postaládánk. Így minden egyes küldeményt a szomszédba viszik és Kimi pedig továbbítja nekünk. A srác még mindig ott állt. Úgy döntöttem kimegyek és megérdeklődöm, miért van itt.
- Szia. Keresel valakit?- közben oda siettem hozzá.
- Szia. Nem is tudom. Most én vagyok az újságkihordó, de itt nem találok postaládát- vakarta meg a fejét.
- Igen tudom, már elterveztük, hogy veszünk egyet. De, ha legközelebb is te leszel, akkor csak dobd be szomszédba- mosolyogtam rá.
- Rendben. Tessék - a kezembe nyomott jó pár újságot.
- Köszönöm, jó sokat hoztál - közben átnéztem, hogy mégis milyen magazinokat kaptunk.
Nagy része sportújság illetve pár baba-mama kiadvány. Az utolsó lap egy számomra elég meglepő dolog volt ugyanis egy Playboy magazint tartottam a kezembe. Először nyugodt voltam, majd úgy éreztem ki kell adnom magamból, amit most, érezek, így egy másodpercen belül már meg is szólaltam. LUCAS DI GRASSI AZONNAL GYERE IDE- szegény újságkihordó srác annyira megijedt, hogy pár lépést tett hátra.
- Igen, kicsim mi a baj?- jött ki a szerelmem.
- Ez… ez mi ez? Minek neked egy ilyen szemét?- neki estem.
- Én nem… rendeltem biztos, hogy valamelyik haverunk rendelte nekem. Bár meg kell, jegyeznem, hogy nem néz ki rosszul a címlapon lévő lány.
- Akkor tudod mit? Nézegesd a címlaplányt és engem hagyj békén- majd berohantam a lakásba.
Kicsit felhúztam magam, de nem értem miért. Végül is csak egy újság, amit lehet, hogy nem is ő rendelt. Most jött ki rajtam az elmúlt pár órában felgyülemlett feszültség. Úgy döntöttem felhívom apát, hogy mikor indulunk.
- Szia apa.
- Szia Lau, hogy vagy?- Chris.
- jól vagyok, Mikor megyünk?- nem voltam túl kedves.
- Most is mehetünk- válaszolt kicsit furán.
- Akkor gyere- leraktam a készüléket.
Felrohantam a szobánkba és átöltöztem. Még mindig sértődött voltam így Lucashoz nem akartam szólni.
- Esküszöm nem én rendeltem. Biztos Bruno volt ő szokott ilyeneket csinálni- mentegetőzött.
- Brazíliából mi? Mert az olyan közel van- horkantottam fel.
- Igen onnan ez nem meglepő és rá vall.
- Engem nem érdekel mennem, kell. Szia
Kisétáltam apához és szinte egy szót se szólva utaztam egy ideig. Apa egész hamar megunta, hogy ilyen néma vagyok.
- Mi a baj? Összevesztettek Lucassal?
- Nem, vagyis nem tudom. Ma reggel az újságok közt találtam egy Playboy magazint és kicsit kiakadtam. Most nem tudom, hogy tényleg ő rendelte-e mert túl unalmas vagyok neki mostanában. Vagy talán ő mond igazat és csak a srácok szívatták.
- Egyértelmű, hogy csak szívatás. Mi is rengetegszer megcsináltuk.
- Tényleg?
- Ahan.
- Akkor talán nem kellett volna vele kiabálnom?- félve tekintettem apára.
- Nem, de úgyis kibékültök. Szerencsére nekem nem kell senkivel se veszekednem.
- Miért? A feleségeddel biztos összekaptok néha- értetlenkedtem.
- Nincs feleségem. Elváltunk már lassan másfél éve. Nem értette meg, hogy számomra a csapat most kicsit előbbre van, mint a család. Ráadásul a szomszéd sráccal rajta kaptam így nem láttam értelmét folytatni és békében elváltunk.
- Ohh értem.
Az út többi részében részletesen mesélt a feleségével töltött időkről, ami néha egész csodásnak tűnt és utána jöttek a mélypontok. Lassan begördültünk a hatalmas több száz éves bíróságra. Egész rémisztőnek tűnt az egész. De szerencsére bent az emberek kedvesek voltak és nem keltettek nagy feltűnést, azért, hogy Christian Horner mit is szeretne. Rengeteg papírt kellett kitölteni. A vége felé már azt se tudtam, hogy mit írok, csak írom. Kb. két óra múlva kész lettünk minden kitöltendő papírral és már csak türelemmel kellett lennem, amíg el nem készítik a végleges okmányt és hivatalosan is Laura Horner leszek. Fura lesz ezt a nevet használni, de büszkeséggel is tölt el, mert egy igazán szuper apukát kaptam a sorstól. Már nem is tudom mennyi időt töltöttünk ott, de vidáman tértünk haza. Lucas a nappaliban tv-zet, de nem szólt hozzám.
- Szia- ültem le mellé.
- Szia Királylány- köszönt kedvesen.
- Bocsáss meg a délelőtt kirohanásomért.
- Nem haragszok, csak meglepett a viselkedésed. Kiderítettem Bruno küldte, de csak viccből.
- Értem. Megcsókolsz?- néztem rá félve.
- Erre egyértelmű igen a válaszom- és teljesítette a kérésem.
Azon az estén bebizonyította, hogy nincs szükség arra az újságra. Engem szeret és úgy, ahogy vagyok.
Teltek múltak a hónapok és 8. hónapba léptem. A pocakom hatalmas volt. Lucas pedig ott segítettet ahol tudott. Épp otthon olvasgattam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Halló- szóltam bele kedvesen.
- Szió Lau, figyi gyertek a kórházba Móni szülni fog- mondta röviden és tömören Kira.
- Rendben indulunk. Szia - bontottam a vonalat.
Lucast gyorsan összekapartam és indultunk is. Ilyenkor jó egy forma-l-es pilóta, hisz gyorsan odaértünk. Gyorsan a szülészetre siettünk, már amennyire én tudtam rohanni.
Mindenki kint volt a folyósón. Móni is kint járkált, kiküldték az orvosok, mert még nem jött el az idő.
- Eddie én, megöllek. Auuuu- sziszegte Móni.
- Nagyon faj?- érdeklődött Eddie.
- Szerinted?Auuu
- Nyugi, nem sokára túl leszel rajta- próbálta nyugtatgatni a feleségét.
- Valaki szólna annak az orvosnak? Nem akarok a folyosón megszülni- kiáltott fel Móni.
Pár percen belül már el is vitték Mónit a szülőszobára mi pedig fel-alá járkáltunk. Vagyis én nem, hanem csak ültem és néztem magam elé. Ez tényleg ennyire fáj? Én nem bírom ki. Kicsit bepánikoltam. Azt se tudom mennyi ideig tartott a szülés, mert teljesen kikapcsolt az agyam és csak meredtem magam elé.
- Lau. Hahó- Luc kicsit megrázta a vállam.
- Mi…. Tessék?
- Meg vannak a kicsik- mosolygott rám.
- Az jó. Hogy hívják őket?
- Sean, és Patrick Irvine.
- Szép nevek- most csak ennyit tudtam felfogni.
Móniék 3 nap múlva már otthon is voltak. Tündéri kis babák az biztos.
- Bocsi nem akartalak megijeszteni- súgta a fülembe Luc.
- Semmi baj- megfordultam az ölelésében és megsimogattam az arcát.
- Mit sütsz?
- Csokitortát- mosolyogtam rá.
- Hmmm…az finom, de nekem lehet olyan sokat enni belőle- szomorodott el.
- Ki mondta, hogy te is kapsz belőle?- húztam az agyát.
- Szóval nem kapok?
- Csak 1 szeletet. Délután átjönnek a lányok és ennünk kell valamit- adtam a tudtára.
- Tudsz róla, hogy egy boszorkány vagy?- vigyorgott.
- Tudom, de te így szeretsz nem?- csókoltam meg.
Nem is olyan soká elkészült a mennyei édesség, és ezt Lucas is megérezte, mert pillanatok alatt a konyhában termett.
- Mit szeretnél édes?- érdeklődtem kedvesen.
- Téged, de most inkább a tortából kérnék- mosolygott rám.
- De, még forró és amúgy is vigyáznod kell a vonalaidra.
- Ne már, egy szelet tortától még nem hízok olyan sokat- könyörögve tekintett rám.
- Nah, jó akkor mindjárt viszem, addig is ülj le a nappaliba- adtam ki a parancsot.
- Rendben, imádlak Lau- és ott hagyott.
- Én is imádlak Se…. Lucas- mondtam halkan.
Kicsit elidőztem a konyhában. Pakolgattam és próbáltam kiverni a fejemből az előbb majdnem kimondott szót. Még mindig szerettem és ezt nem is tagadhatom. De most boldog vagyok egy ideig biztos. Nem hagyhatom itt Lucast annyi mindent megtett értem. Velem volt szinte minden nehéz pillanatban és úgy fogadott el, hogy tudta legbelül mást szeretek. Nem bánthatom meg, jobb így nekem, nekünk. Ha, megszületik, a kis angyalkám akkor úgyse tudok kimenni a futamokra és kevesebbet fogom látni. Talán könnyebb lesz végleg kivernem a fejemből. Vettem egy nagylevegőt és kisétáltam a vőlegényemhez.
- Tessék- nyújtottam át neki.
- Köszönöm. Mi a baj?- simította meg az arcom.
- Semmi……
- Ezt nem hiszem el, szóval mi a gond?
- Csak izgulok, mert ma megyünk apával intézni a dolgokat- sóhajtottam.
- Nyugi kicsim minden rendben lesz.
- Ha, te mondod- oda bújtam hozzá.
Nem sokáig bírtam nyugton maradni. Az is nyomasztott, hogy apával intézzük az ügyeket és az is felkavart, ami ma történt. Felpattantam és körbe-körbejárkáltam. Épp az ablakhoz értem, amikor észrevettem, hogy Ajax Kimi kutyusa iszonyú ugatásba kezd. Figyeltem, hogy vajon mit láthatott a finn hűséges társa. A tekintetem egy fiatal srácra vándorolt, aki a házunk előtt ácsorgott. Nem tudtam eldönteni, hogy most miért van ott. Ha, a postás akkor a leveleket nyugodtan dobja be Kimihez, ugyanis nekünk még nincs postaládánk. Így minden egyes küldeményt a szomszédba viszik és Kimi pedig továbbítja nekünk. A srác még mindig ott állt. Úgy döntöttem kimegyek és megérdeklődöm, miért van itt.
- Szia. Keresel valakit?- közben oda siettem hozzá.
- Szia. Nem is tudom. Most én vagyok az újságkihordó, de itt nem találok postaládát- vakarta meg a fejét.
- Igen tudom, már elterveztük, hogy veszünk egyet. De, ha legközelebb is te leszel, akkor csak dobd be szomszédba- mosolyogtam rá.
- Rendben. Tessék - a kezembe nyomott jó pár újságot.
- Köszönöm, jó sokat hoztál - közben átnéztem, hogy mégis milyen magazinokat kaptunk.
Nagy része sportújság illetve pár baba-mama kiadvány. Az utolsó lap egy számomra elég meglepő dolog volt ugyanis egy Playboy magazint tartottam a kezembe. Először nyugodt voltam, majd úgy éreztem ki kell adnom magamból, amit most, érezek, így egy másodpercen belül már meg is szólaltam. LUCAS DI GRASSI AZONNAL GYERE IDE- szegény újságkihordó srác annyira megijedt, hogy pár lépést tett hátra.
- Igen, kicsim mi a baj?- jött ki a szerelmem.
- Ez… ez mi ez? Minek neked egy ilyen szemét?- neki estem.
- Én nem… rendeltem biztos, hogy valamelyik haverunk rendelte nekem. Bár meg kell, jegyeznem, hogy nem néz ki rosszul a címlapon lévő lány.
- Akkor tudod mit? Nézegesd a címlaplányt és engem hagyj békén- majd berohantam a lakásba.
Kicsit felhúztam magam, de nem értem miért. Végül is csak egy újság, amit lehet, hogy nem is ő rendelt. Most jött ki rajtam az elmúlt pár órában felgyülemlett feszültség. Úgy döntöttem felhívom apát, hogy mikor indulunk.
- Szia apa.
- Szia Lau, hogy vagy?- Chris.
- jól vagyok, Mikor megyünk?- nem voltam túl kedves.
- Most is mehetünk- válaszolt kicsit furán.
- Akkor gyere- leraktam a készüléket.
Felrohantam a szobánkba és átöltöztem. Még mindig sértődött voltam így Lucashoz nem akartam szólni.
- Esküszöm nem én rendeltem. Biztos Bruno volt ő szokott ilyeneket csinálni- mentegetőzött.
- Brazíliából mi? Mert az olyan közel van- horkantottam fel.
- Igen onnan ez nem meglepő és rá vall.
- Engem nem érdekel mennem, kell. Szia
Kisétáltam apához és szinte egy szót se szólva utaztam egy ideig. Apa egész hamar megunta, hogy ilyen néma vagyok.
- Mi a baj? Összevesztettek Lucassal?
- Nem, vagyis nem tudom. Ma reggel az újságok közt találtam egy Playboy magazint és kicsit kiakadtam. Most nem tudom, hogy tényleg ő rendelte-e mert túl unalmas vagyok neki mostanában. Vagy talán ő mond igazat és csak a srácok szívatták.
- Egyértelmű, hogy csak szívatás. Mi is rengetegszer megcsináltuk.
- Tényleg?
- Ahan.
- Akkor talán nem kellett volna vele kiabálnom?- félve tekintettem apára.
- Nem, de úgyis kibékültök. Szerencsére nekem nem kell senkivel se veszekednem.
- Miért? A feleségeddel biztos összekaptok néha- értetlenkedtem.
- Nincs feleségem. Elváltunk már lassan másfél éve. Nem értette meg, hogy számomra a csapat most kicsit előbbre van, mint a család. Ráadásul a szomszéd sráccal rajta kaptam így nem láttam értelmét folytatni és békében elváltunk.
- Ohh értem.
Az út többi részében részletesen mesélt a feleségével töltött időkről, ami néha egész csodásnak tűnt és utána jöttek a mélypontok. Lassan begördültünk a hatalmas több száz éves bíróságra. Egész rémisztőnek tűnt az egész. De szerencsére bent az emberek kedvesek voltak és nem keltettek nagy feltűnést, azért, hogy Christian Horner mit is szeretne. Rengeteg papírt kellett kitölteni. A vége felé már azt se tudtam, hogy mit írok, csak írom. Kb. két óra múlva kész lettünk minden kitöltendő papírral és már csak türelemmel kellett lennem, amíg el nem készítik a végleges okmányt és hivatalosan is Laura Horner leszek. Fura lesz ezt a nevet használni, de büszkeséggel is tölt el, mert egy igazán szuper apukát kaptam a sorstól. Már nem is tudom mennyi időt töltöttünk ott, de vidáman tértünk haza. Lucas a nappaliban tv-zet, de nem szólt hozzám.
- Szia- ültem le mellé.
- Szia Királylány- köszönt kedvesen.
- Bocsáss meg a délelőtt kirohanásomért.
- Nem haragszok, csak meglepett a viselkedésed. Kiderítettem Bruno küldte, de csak viccből.
- Értem. Megcsókolsz?- néztem rá félve.
- Erre egyértelmű igen a válaszom- és teljesítette a kérésem.
Azon az estén bebizonyította, hogy nincs szükség arra az újságra. Engem szeret és úgy, ahogy vagyok.
Teltek múltak a hónapok és 8. hónapba léptem. A pocakom hatalmas volt. Lucas pedig ott segítettet ahol tudott. Épp otthon olvasgattam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Halló- szóltam bele kedvesen.
- Szió Lau, figyi gyertek a kórházba Móni szülni fog- mondta röviden és tömören Kira.
- Rendben indulunk. Szia - bontottam a vonalat.
Lucast gyorsan összekapartam és indultunk is. Ilyenkor jó egy forma-l-es pilóta, hisz gyorsan odaértünk. Gyorsan a szülészetre siettünk, már amennyire én tudtam rohanni.
Mindenki kint volt a folyósón. Móni is kint járkált, kiküldték az orvosok, mert még nem jött el az idő.
- Eddie én, megöllek. Auuuu- sziszegte Móni.
- Nagyon faj?- érdeklődött Eddie.
- Szerinted?Auuu
- Nyugi, nem sokára túl leszel rajta- próbálta nyugtatgatni a feleségét.
- Valaki szólna annak az orvosnak? Nem akarok a folyosón megszülni- kiáltott fel Móni.
Pár percen belül már el is vitték Mónit a szülőszobára mi pedig fel-alá járkáltunk. Vagyis én nem, hanem csak ültem és néztem magam elé. Ez tényleg ennyire fáj? Én nem bírom ki. Kicsit bepánikoltam. Azt se tudom mennyi ideig tartott a szülés, mert teljesen kikapcsolt az agyam és csak meredtem magam elé.
- Lau. Hahó- Luc kicsit megrázta a vállam.
- Mi…. Tessék?
- Meg vannak a kicsik- mosolygott rám.
- Az jó. Hogy hívják őket?
- Sean, és Patrick Irvine.
- Szép nevek- most csak ennyit tudtam felfogni.
Móniék 3 nap múlva már otthon is voltak. Tündéri kis babák az biztos.
2010. június 10., csütörtök
51. rész
Másnap kicsit fáradtan érkeztünk meg a pályára. Senki se kérdezte miért vagyunk ilyenek inkább csak mosolyogtak rajtunk. A Virgin boxa előtt elbúcsúztam a vőlegényemtől ugyanis még mindig nem látnak olyan szívesen. Egyszerűen nem kedvelnek, és ezt el kell fogadnom. Szépen lassan visszaballagtam a csapatomhoz ahol már nagyba folyt a munka, vagyis a szerelők dolgoztak. Sebi épp rejtvényt fejtett, Mark pedig egy képregényt olvasott. Nem akartam egyik srácot se zavarni, hiszen irtó elfoglaltak voltak. Megkerestem apát hátha vele tudok beszélgetni. Most nem volt vidám és tudtam is, hogy mi áll a háttérben, anyám. Rossz volt ilyen letörtnek látni. Csalódott anyámban és talán legbelül még mindig hitt abban, hogy egyszer egy igazi család lehetünk. Nincs annál rosszabb, mint mikor az ember rádöbben, nem minden kapcsolatot lehet rendbe hozni, és ami régen fényesen csillogott, azaz idő múlásával egyre fakóbb lesz és egy szép nap kihuny a fény és csak a sötétség marad. Teljesen átéreztem apa érzéseit, mert ugyanezt megtette velem is az a nőszemély, csak én nem a szerelme voltam, hanem a lánya. Próbáltam kicsit felvidítani, de nem sok sikerrel a rossz kedvét a fáradtságra fogta, de én ezt nem vettem be. Elhatároztam, hogy a jövő héten haza utazok és beszélni fogok az anyámmal. Nem teheti ezt velünk. Küldtem a lányoknak egy sms-t hogy sürgősen beszélnünk kell. Hamar ide értek, bár Mónira kicsit várnunk kellett, mert ő még felpakolt csokiból, mert mostanában a nélkül egy lépést se tesz meg.
- Miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk?- érdeklődött Bogyó.
- Beszélnünk kell. Jövő héten muszáj haza látogatnom.
- Mégis miért? Nincs is már senki se, akivel tartanád a kapcsolatot- értetlenkedett Kira.
- Anyám újra bekavart. Azt már ugye mondtam, hogy apa a nevére akar venni- bólogattak- Nos az én drága jó édesanyám nem akar bele egyezni csak úgy, hogyha Chris fizet neki, és nem keveset kér- zártam le a mondandómat.
- Hmm...tényleg szemét egy nő- dühödött fel Móni is.
- Az.. tudom ezért gyűlölöm.
- Veled megyünk- jelentette ki Kira.
- De, nem azért mondtam csajok csak tudatni akartam veletek.
- Viszont mi megyünk és ennyi nincs apelláta- mondta Móni miközben válogatott a finomabbnál finomabb csokik között.
- Igazán köszönöm- mosolyogtam rájuk.
- Én sajnos nem tudok menni- lehajtott fejjel közölte Bogyó.
- Semmi baj, de hova mész?- kérdeztem kedvesen.
- Vitalyval megyünk egy kicsit pihenni, vagyis inkább otthon leszünk, és nem mászunk ki az ágyból.
- Áhh így már értem.
- Szólsz valakinek, hogy haza mész?- tette fel a roppant fontos kérdést Kira.
- Nem mondom el senkinek sem, Luc csak annyit fog tudni, hogy a volt sulimba kell visszalátogatnom. Nem akarom, hogy aggódjon.
- Okés de mi veled tartunk.
A dumaparti után meglestük a barátainkat, akik már az autóban várták a zöld jelzést, hogy a pályára gördüljenek. A brazil szurkolok igazán lelkesek voltak. Az időmérő eredménye egész jól alakult. Fer indul a poleból, Felipe mellőle míg Rob a harmadik helytől és végre Vitaly is elől végzett, hiszen a 4. rajtkockát ő foglalta el. Jaime és Luc a 10. és 11. rajtkockát bérelték ki maguknak. A futam nagyon izgalmas volt, hiszen a második helyért nagyon nagy csata volt. Ugyanis Robert beragadt a rajtnál és Vitaly elment mellette és egészen agresszívan támadta Felepét, de a brazil a sok rutinnak köszönhetően nem adta át a helyét. Hatalmas öröm volt mindkét csapatnál. Hiszen ezzel a győzelemmel Fer lett a világbajnok, olyan előnyre tett szert, amit már egy verseny alatt nem lehet ledolgozni. A Renault pedig Vitaly harmadik helyének örült. Mi még aznap este visszaindultunk Svájcba, hiszen én kedden repültem Pestre. Szerencsére Lucas bevette a sulis mesét. Egész úton aggódtam, de próbáltam a babára gondolni és pihenni. Mire az ismerős kis utcába gördült be a taxi teljesen megnyugodtam. Bíztam benne, hogy itthon van ez a hárpia. Lassan oda ballagtunk az ajtóhoz én pedig egész lassú és óvatos kézmozdulattal megnyomtam a csengőt. Pár másodpercen belül nyílt az ajtó, de anyám arcáról lefagyott a mosoly.
- Mit kerestek itt?- kérdezte „kedvesen”.
- Beszélni akarok veled- kezdtem nyugodtam.
- Mégis miről? Nem tán apád szája járt?
- Ha beengedsz, mindent elmondok- még mindig nyugodt voltam.
- Gyertek be- válaszolt gúnyosan.
- Amint látom, nem csak te vársz egy porontyot- megvető pillantást küldött Móni felé.
- Most nem ezért jöttünk ide, hogy minket szidj. Csak annyit mondj meg nekem, hogy miért jobb, ha tönkre teszed mások életét?
- Kinek az életéről van szó? Neked úgy látom már sikerült egy pénzes pasit felszedned, most meg egy gyerekkel magadhoz láncolod, szóval a te kis nyamvadt életed rendben van.
- De ahhoz nincs semmi jogod, hogy apa életét tönkre tedd- kiabáltam rá.
- Apád egy hatalmas nagy szerencsétlenség, a lányától kér segítséget? Szánalmas- nevetett fel gonoszan.
- Aki itt szánalmas az te vagy. Add ide az összes papíromat, ezt pedig írd alá- az orra alá nyomtam kis papírt.
- Addig, nem amíg nem fizettek- tiltakozott.
- Te szemét kurva- nem tudtam tovább magamba tartani.
- Hogy mi vagyok én?- közelebb lépett és már emelte a kezét amikor Kira előttem termett és megelőzte ő pofozta fel.
- Te lotyó mit képzelsz magadról?- ordítozott vele anyám.
- Nem vagyok lotyó- Kira anyám hajába ragadott és ráncigálta.
Csendesen hátra álltam teljesen lefagytam. Móni pedig diszkréten a díszpárnákkal dobálta az anyámnak nevezett személyt. Kirának sikerült kicsikarni anyámból a papírokat és az aláírást és vidáman távozhatunk. Még hallottuk anyám szitkozódását, de mi csak nevettünk rajta. Csütörtök reggel már otthon voltunk Svájcban ám akkor már a srácok elutaztak, apának üzentem, hogy meg van a papír és mehetünk intézni a dolgokat. Az utolsó futamot mindenki otthon nézte, kivéve Bogyó, mert ő Vitalyval tartott. Az utolsó futam se rejtegetett sok meglepetést, a Red Bull uralkodott, és most újra kettős győzelmet ünnepelhettek. Kedd reggel vártuk haza a srácokat.
- Miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk?- érdeklődött Bogyó.
- Beszélnünk kell. Jövő héten muszáj haza látogatnom.
- Mégis miért? Nincs is már senki se, akivel tartanád a kapcsolatot- értetlenkedett Kira.
- Anyám újra bekavart. Azt már ugye mondtam, hogy apa a nevére akar venni- bólogattak- Nos az én drága jó édesanyám nem akar bele egyezni csak úgy, hogyha Chris fizet neki, és nem keveset kér- zártam le a mondandómat.
- Hmm...tényleg szemét egy nő- dühödött fel Móni is.
- Az.. tudom ezért gyűlölöm.
- Veled megyünk- jelentette ki Kira.
- De, nem azért mondtam csajok csak tudatni akartam veletek.
- Viszont mi megyünk és ennyi nincs apelláta- mondta Móni miközben válogatott a finomabbnál finomabb csokik között.
- Igazán köszönöm- mosolyogtam rájuk.
- Én sajnos nem tudok menni- lehajtott fejjel közölte Bogyó.
- Semmi baj, de hova mész?- kérdeztem kedvesen.
- Vitalyval megyünk egy kicsit pihenni, vagyis inkább otthon leszünk, és nem mászunk ki az ágyból.
- Áhh így már értem.
- Szólsz valakinek, hogy haza mész?- tette fel a roppant fontos kérdést Kira.
- Nem mondom el senkinek sem, Luc csak annyit fog tudni, hogy a volt sulimba kell visszalátogatnom. Nem akarom, hogy aggódjon.
- Okés de mi veled tartunk.
A dumaparti után meglestük a barátainkat, akik már az autóban várták a zöld jelzést, hogy a pályára gördüljenek. A brazil szurkolok igazán lelkesek voltak. Az időmérő eredménye egész jól alakult. Fer indul a poleból, Felipe mellőle míg Rob a harmadik helytől és végre Vitaly is elől végzett, hiszen a 4. rajtkockát ő foglalta el. Jaime és Luc a 10. és 11. rajtkockát bérelték ki maguknak. A futam nagyon izgalmas volt, hiszen a második helyért nagyon nagy csata volt. Ugyanis Robert beragadt a rajtnál és Vitaly elment mellette és egészen agresszívan támadta Felepét, de a brazil a sok rutinnak köszönhetően nem adta át a helyét. Hatalmas öröm volt mindkét csapatnál. Hiszen ezzel a győzelemmel Fer lett a világbajnok, olyan előnyre tett szert, amit már egy verseny alatt nem lehet ledolgozni. A Renault pedig Vitaly harmadik helyének örült. Mi még aznap este visszaindultunk Svájcba, hiszen én kedden repültem Pestre. Szerencsére Lucas bevette a sulis mesét. Egész úton aggódtam, de próbáltam a babára gondolni és pihenni. Mire az ismerős kis utcába gördült be a taxi teljesen megnyugodtam. Bíztam benne, hogy itthon van ez a hárpia. Lassan oda ballagtunk az ajtóhoz én pedig egész lassú és óvatos kézmozdulattal megnyomtam a csengőt. Pár másodpercen belül nyílt az ajtó, de anyám arcáról lefagyott a mosoly.
- Mit kerestek itt?- kérdezte „kedvesen”.
- Beszélni akarok veled- kezdtem nyugodtam.
- Mégis miről? Nem tán apád szája járt?
- Ha beengedsz, mindent elmondok- még mindig nyugodt voltam.
- Gyertek be- válaszolt gúnyosan.
- Amint látom, nem csak te vársz egy porontyot- megvető pillantást küldött Móni felé.
- Most nem ezért jöttünk ide, hogy minket szidj. Csak annyit mondj meg nekem, hogy miért jobb, ha tönkre teszed mások életét?
- Kinek az életéről van szó? Neked úgy látom már sikerült egy pénzes pasit felszedned, most meg egy gyerekkel magadhoz láncolod, szóval a te kis nyamvadt életed rendben van.
- De ahhoz nincs semmi jogod, hogy apa életét tönkre tedd- kiabáltam rá.
- Apád egy hatalmas nagy szerencsétlenség, a lányától kér segítséget? Szánalmas- nevetett fel gonoszan.
- Aki itt szánalmas az te vagy. Add ide az összes papíromat, ezt pedig írd alá- az orra alá nyomtam kis papírt.
- Addig, nem amíg nem fizettek- tiltakozott.
- Te szemét kurva- nem tudtam tovább magamba tartani.
- Hogy mi vagyok én?- közelebb lépett és már emelte a kezét amikor Kira előttem termett és megelőzte ő pofozta fel.
- Te lotyó mit képzelsz magadról?- ordítozott vele anyám.
- Nem vagyok lotyó- Kira anyám hajába ragadott és ráncigálta.
Csendesen hátra álltam teljesen lefagytam. Móni pedig diszkréten a díszpárnákkal dobálta az anyámnak nevezett személyt. Kirának sikerült kicsikarni anyámból a papírokat és az aláírást és vidáman távozhatunk. Még hallottuk anyám szitkozódását, de mi csak nevettünk rajta. Csütörtök reggel már otthon voltunk Svájcban ám akkor már a srácok elutaztak, apának üzentem, hogy meg van a papír és mehetünk intézni a dolgokat. Az utolsó futamot mindenki otthon nézte, kivéve Bogyó, mert ő Vitalyval tartott. Az utolsó futam se rejtegetett sok meglepetést, a Red Bull uralkodott, és most újra kettős győzelmet ünnepelhettek. Kedd reggel vártuk haza a srácokat.
2010. június 8., kedd
50. rész 2. fele
- Mi történt?- álmos hangon kérdeztem.
- Csak aggódtunk érted kislányom. Olyan fura voltál azt mondták a többiek- oda jött apa és megölelt.
- Nincs, semmi bajom csak egyszerűen jó kedvem van- mosolyogtam rá.
- Akkor rendben- nyugtázta kicsit megkönnyebbülve.
- Jééé itt van a másik szerelmes pár is. Már hiányoztatok, de tudom, hogy sürgős dolgotok volt a szállodába. Egymás szükségleteit kellett kielégíteni. Kira büszke vagyok rád, edzésbe tartod a kis spanyolt. Bárcsak nálunk is minden rendbe lenne- sóhajtottam.
- De, hiszen minden rendben van – mentegetőzött Luc.
- Áhh igen? Én nem úgy érzem. Amióta egyre jobban gömbölyödök, azóta sokkalta kevesebb a szex pedig nekem szükségem van rá. Vagy már nem vagyok elég vonzó?- a mondandóm végére már sírtam.
- Nem erről van szó kicsim- próbált Lucas megölelni, de eltoltam magamtól.
- Akkor miről? Nem értelek eddig alig tudtam megszabadulni tőled most meg már több mint egy hete nem feküdtél le velem- tovább sírtam.
- Én azt hittem, hogy fáradt vagy és nem akartalak fárasztani.
- És arra nem gondoltál te nagy okos, hogy egy terhes nőnek is vannak igényei. Lefogadom, hogy Móni és Eddie majdnem mindennap együtt vannak- az említett párra pillantottam, akik kellő képen elpirultak.
- Kicsim…..
- Ne szólj hozzám, addig nem beszélek veled, amíg ki nem engesztelsz- elfordultam tőle és tovább folytattam a bőgést.
Oda lépett hozzám és átölelt én pedig hozzá simultam amennyire csak tudtam, viszont a könnyeim csak nem fogytak.
- Szeretnél valamit? – kérdezte Luc alig hallhatóan.
- Igen…..egy nagy adag csoki tortát - szipogtam – erre a többiekből kitört a nevetés.
- Keresek neked és már hozom is Hercegnőm- csókolt meg Luc és már el is tűnt.
- Most bezzeg rohan, de a hercegnője vágyait kellene kielégíteni reggel, délben, este akkor sose ér rá- jegyeztem meg halkan.
- Mi most megyünk- jelentették be a többiek csak egyedül apa maradt.
- Egyre változékonyabb hangulatban vagy nem gondolod?- nevetett apu.
- Tudom, de hát nem tehetek róla.
- Beszéltem anyáddal- jelentette ki Chris miközben az ablakhoz sétált.
- És mit mondott az a hárpia?
- Nem akar beleegyezni, szerinte nem lenne jó dolog, ha hivatalosan is lányom lennél- enyhe szomorúsággal a hangjában mondta.
- Utálom. Most miért jó neki, hogy akit elméletileg szeretett vagy szeret azt most bántja? Hogy tudtál egy ilyen nőt szeretni?
- Nem tudom…..teljesen más volt, gyönyörű és kedves nő. Pont, mint te, rá hasonlítasz, a szépségeddel mindenkit elvarázsolsz. Büszke vagyok, hogy te vagy az én egyetlenegy lányom.
- Köszönöm apa a szép szavakat. De remélem azért rád is hasonlítok.
- Igen hasonlítasz, hidd el. Főleg a belsőtulajdonságaimat örökölted- nyugtatott meg apa.
- Ennek örülök- öleltem meg.
- Valahogy meg kell győzni anyádat, bár neki volt egy ötlete…..
- Pénzt akar ugye?
- Igen.
- Gondoltam. Istenem miért van ilyen anyám. Neki mindegy lenne, hogy megváltozik, a nevem úgyse érdekli nem is foglalkozik velem.
- Nyugi Lau nem szabad idegeskedned.
- Tudom tudom csak ……
Nem tudtunk tovább beszélgetni, mivel Chrisnek megbeszélésre kellett mennie. Én pedig megkaptam a nagy adag tortámat. Senkinek sem adtam. A srácok néha bepróbálkoztak, de ráütöttem a kezükre és utána szomorúan elballagtak. Konkréten 4 szelet tortát pusztítottam el. Fáradtan értem vissza a szállodába, gyorsan lezuhanyoztam majd lefeküdtem egy picit pihenni. Nem volt kedvem felöltözni ezért csak egy bugyit és Lucas pólóját kaptam magamra. A tv nézéshez ez épp megfelelő volt. Szinte csak szappanoperákat találtam azok meg nem nagyon kötötték le a figyelmemet, de azért az egyik ilyen nyávogós sorozatot hallgattam. Már majdnem elaludtam, amikor az ajtó kivágódott és Luc robogott be a szobába majd rám mosolygott és eltűnt a fürdőben. Kicsit furán néztem utána, először arra gondoltam, hogy valamit ivott, de akkor nem lett volna ilyen stabil a járása. Ezért inkább visszadőltem az ágyba. Észre se vettem, hogy kijött csak az tűnt fel, hogy sötétségbe borult a szoba és valaki a cd lejátszónál ügyködik. Majd megszólalt a zene és rögtön mosolyogni kezdtem. http://www.youtube.com/watch?v=WJ5aNftth5I& Egy kis hangulatvilágítást felkapcsolt Luc majd vetkőzni kezdett, de mindezt olyan lenyűgözően, hogy csak bámultam. Közben táncolt is. Legszívesebben letéptem volna róla az összes ruhát, de eltolt magától és tovább folytatta a táncot. Már csak egy boxer volt, rajta amikor oda mászott hozzám és a fülemhez hajolt.
- Remélem most már kielégíthettem a vágyaidat- búgta a fülembe.
- Igen ez pont megfelel- kihasználva, hogy nem figyel lerántottam róla az utolsó ruhadarabot is.
Csodálatos délutánt és estét töltöttünk együtt. Erre volt szükségem már mióta.
- Csak aggódtunk érted kislányom. Olyan fura voltál azt mondták a többiek- oda jött apa és megölelt.
- Nincs, semmi bajom csak egyszerűen jó kedvem van- mosolyogtam rá.
- Akkor rendben- nyugtázta kicsit megkönnyebbülve.
- Jééé itt van a másik szerelmes pár is. Már hiányoztatok, de tudom, hogy sürgős dolgotok volt a szállodába. Egymás szükségleteit kellett kielégíteni. Kira büszke vagyok rád, edzésbe tartod a kis spanyolt. Bárcsak nálunk is minden rendbe lenne- sóhajtottam.
- De, hiszen minden rendben van – mentegetőzött Luc.
- Áhh igen? Én nem úgy érzem. Amióta egyre jobban gömbölyödök, azóta sokkalta kevesebb a szex pedig nekem szükségem van rá. Vagy már nem vagyok elég vonzó?- a mondandóm végére már sírtam.
- Nem erről van szó kicsim- próbált Lucas megölelni, de eltoltam magamtól.
- Akkor miről? Nem értelek eddig alig tudtam megszabadulni tőled most meg már több mint egy hete nem feküdtél le velem- tovább sírtam.
- Én azt hittem, hogy fáradt vagy és nem akartalak fárasztani.
- És arra nem gondoltál te nagy okos, hogy egy terhes nőnek is vannak igényei. Lefogadom, hogy Móni és Eddie majdnem mindennap együtt vannak- az említett párra pillantottam, akik kellő képen elpirultak.
- Kicsim…..
- Ne szólj hozzám, addig nem beszélek veled, amíg ki nem engesztelsz- elfordultam tőle és tovább folytattam a bőgést.
Oda lépett hozzám és átölelt én pedig hozzá simultam amennyire csak tudtam, viszont a könnyeim csak nem fogytak.
- Szeretnél valamit? – kérdezte Luc alig hallhatóan.
- Igen…..egy nagy adag csoki tortát - szipogtam – erre a többiekből kitört a nevetés.
- Keresek neked és már hozom is Hercegnőm- csókolt meg Luc és már el is tűnt.
- Most bezzeg rohan, de a hercegnője vágyait kellene kielégíteni reggel, délben, este akkor sose ér rá- jegyeztem meg halkan.
- Mi most megyünk- jelentették be a többiek csak egyedül apa maradt.
- Egyre változékonyabb hangulatban vagy nem gondolod?- nevetett apu.
- Tudom, de hát nem tehetek róla.
- Beszéltem anyáddal- jelentette ki Chris miközben az ablakhoz sétált.
- És mit mondott az a hárpia?
- Nem akar beleegyezni, szerinte nem lenne jó dolog, ha hivatalosan is lányom lennél- enyhe szomorúsággal a hangjában mondta.
- Utálom. Most miért jó neki, hogy akit elméletileg szeretett vagy szeret azt most bántja? Hogy tudtál egy ilyen nőt szeretni?
- Nem tudom…..teljesen más volt, gyönyörű és kedves nő. Pont, mint te, rá hasonlítasz, a szépségeddel mindenkit elvarázsolsz. Büszke vagyok, hogy te vagy az én egyetlenegy lányom.
- Köszönöm apa a szép szavakat. De remélem azért rád is hasonlítok.
- Igen hasonlítasz, hidd el. Főleg a belsőtulajdonságaimat örökölted- nyugtatott meg apa.
- Ennek örülök- öleltem meg.
- Valahogy meg kell győzni anyádat, bár neki volt egy ötlete…..
- Pénzt akar ugye?
- Igen.
- Gondoltam. Istenem miért van ilyen anyám. Neki mindegy lenne, hogy megváltozik, a nevem úgyse érdekli nem is foglalkozik velem.
- Nyugi Lau nem szabad idegeskedned.
- Tudom tudom csak ……
Nem tudtunk tovább beszélgetni, mivel Chrisnek megbeszélésre kellett mennie. Én pedig megkaptam a nagy adag tortámat. Senkinek sem adtam. A srácok néha bepróbálkoztak, de ráütöttem a kezükre és utána szomorúan elballagtak. Konkréten 4 szelet tortát pusztítottam el. Fáradtan értem vissza a szállodába, gyorsan lezuhanyoztam majd lefeküdtem egy picit pihenni. Nem volt kedvem felöltözni ezért csak egy bugyit és Lucas pólóját kaptam magamra. A tv nézéshez ez épp megfelelő volt. Szinte csak szappanoperákat találtam azok meg nem nagyon kötötték le a figyelmemet, de azért az egyik ilyen nyávogós sorozatot hallgattam. Már majdnem elaludtam, amikor az ajtó kivágódott és Luc robogott be a szobába majd rám mosolygott és eltűnt a fürdőben. Kicsit furán néztem utána, először arra gondoltam, hogy valamit ivott, de akkor nem lett volna ilyen stabil a járása. Ezért inkább visszadőltem az ágyba. Észre se vettem, hogy kijött csak az tűnt fel, hogy sötétségbe borult a szoba és valaki a cd lejátszónál ügyködik. Majd megszólalt a zene és rögtön mosolyogni kezdtem. http://www.youtube.com/watch?v=WJ5aNftth5I& Egy kis hangulatvilágítást felkapcsolt Luc majd vetkőzni kezdett, de mindezt olyan lenyűgözően, hogy csak bámultam. Közben táncolt is. Legszívesebben letéptem volna róla az összes ruhát, de eltolt magától és tovább folytatta a táncot. Már csak egy boxer volt, rajta amikor oda mászott hozzám és a fülemhez hajolt.
- Remélem most már kielégíthettem a vágyaidat- búgta a fülembe.
- Igen ez pont megfelel- kihasználva, hogy nem figyel lerántottam róla az utolsó ruhadarabot is.
Csodálatos délutánt és estét töltöttünk együtt. Erre volt szükségem már mióta.
50. rész
Még most se hiszem el, hogy mennyasszony vagyok. Sose gondoltam volna, hogy pont Lucas kéri meg a kezem, de nagyon örültem neki. Az égész kis csapatott felhívtam és közöltem az örömhírt. Mindenki örült, még Seb is bár nem volt felhőtlen az öröme, de nem akart minket megbántani ezért azt a látszatott keltette, hogy örül. Még volt egy hetünk a brazil nagydíjig. Így ezt kihasználva rengeteget pihentünk és egymással is foglalkoztunk. A szokásos vizsgálatokra most Luc is elkísért, hiszen ekkor derült ki, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e az első gyermekünk. Mindketten izgatottan vártuk az orvos megállapítását, és nekem lett igazam. Kislányunk lesz. Persze a büszke apuka is ragyogott a hír hallatán. Elérkezett a kedd és mi boldogan vágtunk neki Brazíliának. Most mindenki külön utazott, szokatlan is volt a csend, de azért jó is volt egy kicsit.
- Igazán maradhattál volna otthon, nem kellene ennyit repülnötök- simogatta meg az arcom Lucas.
- De, hát ennyi jó pasi nélkül nem bírnám ki- mosolyogtam rá.
- És még is kik azok a pasik?
- Hát először is te, bólogatós kiskutya, Vitaly, Jaime, Fer, Felipe stb- soroltam a neveket.
- Ki az a bólogatós kiskutya? Ismernem kellene?
- Ismered, hiszen Timo az- nevetve feleltem.
- Te lány, miket ki nem találsz- átölelt majd megcsókolt.
A szállodába gyorsan lepakoltunk, és indultunk is a pályára. Ahhoz képest, hogy november van egész jó idő volt. Valahogy nekem is nagyon jó a kedvem. Végig mosolyogtam az utat. Luc épp a csapathoz sietett, amikor megállította a csapattársa.
- Szia Lau- köszönt kedvesen.
- Szia kisku…. Timocska- nevettem rá.
A srácok beszélgetni kezdtek én pedig egy ideig figyeltem őket, majd mikor Timora pillantottam kitört belőlem a röhögés.
- Kicsim minden rendben van? Jól vagy?- kicsit aggódva érdeklődött a vőlegényem.
- Persze, persze csak…- nem tudtam befejezni újabb nevetés hullám tört rám.
- Laura! Hahó! Térj magadhoz- picit megrázott Lucas, de én tovább nevettem.
- Nos, fiúkák én most meglesem a többieket, legyetek jók és édes vigyázz arra a formás kis hátsódra- kacsintottam rá.
Elindultam a paddockba már szinte mindenki itt volt. Sőt a sajtó is, de hát ők mindenhol ott vannak. Mosolyogva sétáltam tovább, amikor egy szőke csajszi megállított.
- Bocsi, nem láttad véletlenül Timot?- érdeklődött.
- Timot???? Áhhh őt persze… arra van- közöltem vele röhögve.
- Köszi - kicsit furán nézett rá, és sietősen távozott.
Tovább folytattam a kis utamat, nem is tudtam, hogy hova kellene menni, így a Ferrari boxát pillantottam meg legelőször így benéztem a srácokhoz. Pár szerelő dolgozgatott az autón, de Fert nem láttam ezért kértem egy kis segítséget. Az egyik igen helyes srác útba igazított. Benyitottam a kis szobába ahol a spanyol barátom elég hiányos öltözetben volt, és Raqu is ott volt, aki szintén nem volt túl öltözött.
- Lau….te mit keresel itt?- zavarodottan kérdezte Nando.
- Én csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy és, hogyan álltok a kocsival, de ahogy elnézem te már elég jól ÁLLsz- kuncogtam.
- Lau jól vagy?- tápászkodott fel Raqu.
- Istenien vagyok, de tényleg nem zavarok tovább már megyek is, sziasztok - bazsalyogva léptem ki tőlük.
Fert már meglátogattam így tovább mentem. A következő célpont a Renault boksza volt. Itt sokkalta többen voltak és mikor megláttam a keresett személyeket szinte futottam hozzájuk.
- Itt van az én kedvenc szerelmes párom- öleltem meg őket.
- Mi is örülünk neked Laura- üdvözölt Bogyó.
- Annyira édes páros vagytok, el sem hiszem, hogy ti együtt vagytok.
- Köszönjük a bókot- válaszolt Vitaly.
- Jajj te nagy mackó gyere, már ide hozzám adni akarok egy puszit- böktem a mutató ujjam az oroszra.
- Azért ne vedd el tőlem- fenyegetett meg a barátnőm.
- Nyugi nem akarom.
Még egy kis ideig beszélgettem velük, de még mindig nagyon jó kedvem volt. Rég éreztem magam ilyen felszabadultnak. Dél körül „haza” indultam. Sebet nem találtam sehol se pedig beszélni szerettem volna vele, de szerencsére Mark itt volt.
- Szia Mark- üdvözöltem az ausztrál srácot.
- Szia Laura rég láttalak- kaptam tőle két puszit.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan.
- Az öreg nénikét hol hagytad?
- Hogy kit?- értetlenkedett a pilóta.
- A barátnődet- nevettem el magam.
- Jah, hogy ő. Most dolgozik és különben sem öreg- fedett meg.
- Ahhan értem. Biztos otthon kötöget vagy hasonlók, az ő korában már úgy is ezt csinálják a hölgyek- morfondíroztam el.
- Nah ezt most fejezd be, nincs senki más, akit esetleg boldogíthatnál a hülye kérdéseiddel?- kicsit kezdett mérges lenni.
- Nem kell így mellre szívni, kis kenguru és nem tesz jót neked, ha sokat ugrálsz- mosolyogtam rá.
- Én inkább megyek- pá-t intett és ott hagyott.
Felsétáltam apa irodájába fáradtnak éreztem magam. Szinte már vonszoltam magam és alig vártam, hogy a kényelmes díványon elnyúljak. Kipihenten keltem fel, bár még a szemeimet nem nyitottam ki mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Szépen lassan visszatértem a valóságba és az egész kis csapat ott állt ellőttem.
- Igazán maradhattál volna otthon, nem kellene ennyit repülnötök- simogatta meg az arcom Lucas.
- De, hát ennyi jó pasi nélkül nem bírnám ki- mosolyogtam rá.
- És még is kik azok a pasik?
- Hát először is te, bólogatós kiskutya, Vitaly, Jaime, Fer, Felipe stb- soroltam a neveket.
- Ki az a bólogatós kiskutya? Ismernem kellene?
- Ismered, hiszen Timo az- nevetve feleltem.
- Te lány, miket ki nem találsz- átölelt majd megcsókolt.
A szállodába gyorsan lepakoltunk, és indultunk is a pályára. Ahhoz képest, hogy november van egész jó idő volt. Valahogy nekem is nagyon jó a kedvem. Végig mosolyogtam az utat. Luc épp a csapathoz sietett, amikor megállította a csapattársa.
- Szia Lau- köszönt kedvesen.
- Szia kisku…. Timocska- nevettem rá.
A srácok beszélgetni kezdtek én pedig egy ideig figyeltem őket, majd mikor Timora pillantottam kitört belőlem a röhögés.
- Kicsim minden rendben van? Jól vagy?- kicsit aggódva érdeklődött a vőlegényem.
- Persze, persze csak…- nem tudtam befejezni újabb nevetés hullám tört rám.
- Laura! Hahó! Térj magadhoz- picit megrázott Lucas, de én tovább nevettem.
- Nos, fiúkák én most meglesem a többieket, legyetek jók és édes vigyázz arra a formás kis hátsódra- kacsintottam rá.
Elindultam a paddockba már szinte mindenki itt volt. Sőt a sajtó is, de hát ők mindenhol ott vannak. Mosolyogva sétáltam tovább, amikor egy szőke csajszi megállított.
- Bocsi, nem láttad véletlenül Timot?- érdeklődött.
- Timot???? Áhhh őt persze… arra van- közöltem vele röhögve.
- Köszi - kicsit furán nézett rá, és sietősen távozott.
Tovább folytattam a kis utamat, nem is tudtam, hogy hova kellene menni, így a Ferrari boxát pillantottam meg legelőször így benéztem a srácokhoz. Pár szerelő dolgozgatott az autón, de Fert nem láttam ezért kértem egy kis segítséget. Az egyik igen helyes srác útba igazított. Benyitottam a kis szobába ahol a spanyol barátom elég hiányos öltözetben volt, és Raqu is ott volt, aki szintén nem volt túl öltözött.
- Lau….te mit keresel itt?- zavarodottan kérdezte Nando.
- Én csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy és, hogyan álltok a kocsival, de ahogy elnézem te már elég jól ÁLLsz- kuncogtam.
- Lau jól vagy?- tápászkodott fel Raqu.
- Istenien vagyok, de tényleg nem zavarok tovább már megyek is, sziasztok - bazsalyogva léptem ki tőlük.
Fert már meglátogattam így tovább mentem. A következő célpont a Renault boksza volt. Itt sokkalta többen voltak és mikor megláttam a keresett személyeket szinte futottam hozzájuk.
- Itt van az én kedvenc szerelmes párom- öleltem meg őket.
- Mi is örülünk neked Laura- üdvözölt Bogyó.
- Annyira édes páros vagytok, el sem hiszem, hogy ti együtt vagytok.
- Köszönjük a bókot- válaszolt Vitaly.
- Jajj te nagy mackó gyere, már ide hozzám adni akarok egy puszit- böktem a mutató ujjam az oroszra.
- Azért ne vedd el tőlem- fenyegetett meg a barátnőm.
- Nyugi nem akarom.
Még egy kis ideig beszélgettem velük, de még mindig nagyon jó kedvem volt. Rég éreztem magam ilyen felszabadultnak. Dél körül „haza” indultam. Sebet nem találtam sehol se pedig beszélni szerettem volna vele, de szerencsére Mark itt volt.
- Szia Mark- üdvözöltem az ausztrál srácot.
- Szia Laura rég láttalak- kaptam tőle két puszit.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan.
- Az öreg nénikét hol hagytad?
- Hogy kit?- értetlenkedett a pilóta.
- A barátnődet- nevettem el magam.
- Jah, hogy ő. Most dolgozik és különben sem öreg- fedett meg.
- Ahhan értem. Biztos otthon kötöget vagy hasonlók, az ő korában már úgy is ezt csinálják a hölgyek- morfondíroztam el.
- Nah ezt most fejezd be, nincs senki más, akit esetleg boldogíthatnál a hülye kérdéseiddel?- kicsit kezdett mérges lenni.
- Nem kell így mellre szívni, kis kenguru és nem tesz jót neked, ha sokat ugrálsz- mosolyogtam rá.
- Én inkább megyek- pá-t intett és ott hagyott.
Felsétáltam apa irodájába fáradtnak éreztem magam. Szinte már vonszoltam magam és alig vártam, hogy a kényelmes díványon elnyúljak. Kipihenten keltem fel, bár még a szemeimet nem nyitottam ki mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Szépen lassan visszatértem a valóságba és az egész kis csapat ott állt ellőttem.
2010. június 5., szombat
49.rész
Ahogy vége lett az éneknek és az utolsó akkordot is eljátszotta Sebi, felpillantottam rá. A sírás nem szűnt kétségbeesetten néztem rá, de egyikőnk se mozdult. Nem tudom mennyi idő telt el, a könnyeim csak nem fogytak viszont a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot és a fal mentén lecsúszva tekintettem a nagyvilágba. Seb rögtön ott termet mellettem és felvett a karjai közzé. Bevitt a nappaliba próbált lerakni, de erősen kapaszkodtam nem akartam megszabadulni tőle.
- Seb ezt most miért csináltad?- elcsukló hangon kérdeztem.
- Csak ki szerettem volna fejezni azt, hogy mennyire szeretlek még mindig. Tudom, hogy nem engem választottál és ezt tiszteletben is tartom, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Hidd el bármit meg tennék csak azért, hogy újra barátként tudják rád tekinteni, de eddig még nem találtam egyetlen egy megfelelő módszert sem. Kérlek, ne haragudj rám, amiért sikerült felkavarnom az érzéseidet nem ez volt a célom. Igazából arra számítottam, hogy kidobsz a lakásból és elküldesz, de mást tapasztaltam és ezt még rosszabb átélni. Kérlek, bocsáss meg nekem, csak szeretlek ennyi a mentségem.
- Seb….én szeretlek- nyöszörögtem
- Gondoltam, de tudom, hogy Lucas mellett fogsz maradni. Nem kérhetem azt tőled, hogy hagyd ott, hiszen nem irányíthatlak és nem is akarlak- zárta le a mondani valóját.
- Csókolj meg kérlek- néztem rá könnyes szemekkel.
- De azt nem lehet- csóválta a fejét.
- Sebastian Vettel csókolj meg- kicsit erélyesebben rászóltam.
- Kicsim nem merem, mert lehet, nem tudnám magam visszafogni és több ostobaságot nem követhetünk el.
- Az utolsó csókunk legyen ez, könyörgöm.
- Rendben.
Kínzó lassúsággal hajolt az ajkaimhoz, ahogy az említett testrészek egymáshoz értek a levegő felforrósodott körülöttünk. Egyre jobban hozzásimultam már amennyire engedte a pocakom. A kezem vándorútra indult a testen, de megfogta kezem és eltávolodott az ajkaimtól.
- Csak csókról volt szó- levegő után kapkodva közölte.
- Tudom- hajtottam le a fejem.
- Köszönök mindent Lau, de jobb lesz, ha megyek, mielőtt még több hülyeséget követnék el.
- Rendben. Ha szépen megkérlek, felvinnél a szobámba?
- Persze.
Szépen lassan felballagott velem a szobámba és óvatosan elfektetett az ágyon egy apró puszit nyomott a homlokomra majd kisétált a szobából és talán az életemből is végleg. Újra sírni kezdtem, hiszen eddig se tudtam lezárni a Sebastiannal való kapcsolatomat és ezek után még nehezebb lesz. Miért ilyen nehéz a felejtés? El kell felejtenem, itt van Lucas és a kicsi ők a családom Seb csak egy szerelem volt a sok közül, de ez a szerelem hagyta a legmélyebb nyomott bennem. Próbáltam egy kicsit pihenni, de nem igazán jött össze. Előkaptam a laptopom és régi képeket néztem, ahol Seb és én még egy párt alkottunk. Egyszerűen ragyogtam mellette viszont most ez a ragyogás egyáltalán nem látszik rajtam. Közben kaptam egy sms-t Luctól, ma este a szállodában alszik. Most ennek egy kicsit örültem is. Egész sokáig maradtam fent nem tudtam pihenni. Amikor épp elaludtam volna, valaki rátenyerelt a csengőre, és nagyon nem akarta abbahagyni. Szépen lassan lesétáltam és meglepetésemre apa állt az ajtó túl oldalán.
- Te mit keresel itt?
- Köszönöm a kedves fogadtatást, amúgy hozzád jöttem.
- Hajnali 1-kor?- közben beljebb tessékeltem.
- Igen, mivel már órák óta figyeltem a házat és láttam, hogy sokáig világosság van, de mozgást nem, érzékeltem ezért jobbnak láttam, hogy átjöjjek és leellenőrizzek mindent- válaszolt apa nyugodtan.
- Várj, akkor te most kémkedsz utánam?
- Nem, csak Kiminél voltam és figyeltelek közbe.
- De mit kerestél te a finn srácnál?- felháborodva kérdeztem.
- A jövő évi szerződéséről beszéltünk, de igazad van, mert figyelni is akartalak, mert féltelek- ölelt át.
- Ahj apa, nem tudok rád haragudni.
- Viszont kérni szeretnék valamit. Vagyis inkább jó lenne, ha bele mennél- kicsit félve nézett rám.
- Mondjad, max nemet mondok- mosolyogtam rá.
- Arra gondoltam, hogy talán a nevemre vennélek. A lányom vagy és szeretlek, nem szeretném eltitkolni, hogy ilyen szép és okos lányom van. De, ha nem akarod, akkor se fogok megharagudni.
- Ez most kicsit meglepett, de szívesen leszek törvényesen is a lányod.
- Ohh ennek nagyon örülök, akkor 2-3 hét múlva be is adhatjuk a kérelmet, de nem lesz rövid idő, amíg mindent elintéznek. Még anyuddal is meg kell beszélni, az ő bele egyezése se ártana.
- Nah az még nehéz feladat lesz. Minden erejével azon van, hogy ártson neked és nekem- sóhajtottam fájdalmasan.
- Nem baj megoldjuk fel a fejjel kis lány!- ölelt át és kaptam két puszit.
- Köszönöm apa, nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled.
Egy kis ideig még beszélgettünk majd visszamentem aludni. Apró csókokra keltem fel, amelyek kényeztették az egész testem. Lassan kinyitottam a szemem és Lucas mosolygott rám.
- Jó reggelt angyalom- csókolt meg.
- Neked is szépfiú- hozzábújtam.
- Kérlek, öltözz fel és gyere le- ezzel ott hagyott.
Álmosan felkeltem majd fogmosás és zuhanyzás után tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. Mit vegyek fel? Végül a választásom egy kék rucira esett. Lassan elindultam lefele. A lépcsőt végig rózsaszirmok és gyertyák borították Lassan lépdeltem lefele, az egész házat átjárta a rózsa illat. A nappaliba még több virág volt, a hifiből egy halk zene szólt. Lucas ott állt velem szemben egy szál vörös rózsával a kezében. Elé léptem és kérdőn néztem rá.
- Ezt most miért csináltad?
- Cssss. Most én hagy beszéljek, kérlek.- letérdelt- Laura Martinez leszel a feleségem?
- Lucas én……
- Ha nem akarod, akkor várhatunk még- mosolygott rám.
- Nem Lucas, hozzád megyek- felhúzta a gyűrűt majd érzékien megcsókolt.
- Seb ezt most miért csináltad?- elcsukló hangon kérdeztem.
- Csak ki szerettem volna fejezni azt, hogy mennyire szeretlek még mindig. Tudom, hogy nem engem választottál és ezt tiszteletben is tartom, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Hidd el bármit meg tennék csak azért, hogy újra barátként tudják rád tekinteni, de eddig még nem találtam egyetlen egy megfelelő módszert sem. Kérlek, ne haragudj rám, amiért sikerült felkavarnom az érzéseidet nem ez volt a célom. Igazából arra számítottam, hogy kidobsz a lakásból és elküldesz, de mást tapasztaltam és ezt még rosszabb átélni. Kérlek, bocsáss meg nekem, csak szeretlek ennyi a mentségem.
- Seb….én szeretlek- nyöszörögtem
- Gondoltam, de tudom, hogy Lucas mellett fogsz maradni. Nem kérhetem azt tőled, hogy hagyd ott, hiszen nem irányíthatlak és nem is akarlak- zárta le a mondani valóját.
- Csókolj meg kérlek- néztem rá könnyes szemekkel.
- De azt nem lehet- csóválta a fejét.
- Sebastian Vettel csókolj meg- kicsit erélyesebben rászóltam.
- Kicsim nem merem, mert lehet, nem tudnám magam visszafogni és több ostobaságot nem követhetünk el.
- Az utolsó csókunk legyen ez, könyörgöm.
- Rendben.
Kínzó lassúsággal hajolt az ajkaimhoz, ahogy az említett testrészek egymáshoz értek a levegő felforrósodott körülöttünk. Egyre jobban hozzásimultam már amennyire engedte a pocakom. A kezem vándorútra indult a testen, de megfogta kezem és eltávolodott az ajkaimtól.
- Csak csókról volt szó- levegő után kapkodva közölte.
- Tudom- hajtottam le a fejem.
- Köszönök mindent Lau, de jobb lesz, ha megyek, mielőtt még több hülyeséget követnék el.
- Rendben. Ha szépen megkérlek, felvinnél a szobámba?
- Persze.
Szépen lassan felballagott velem a szobámba és óvatosan elfektetett az ágyon egy apró puszit nyomott a homlokomra majd kisétált a szobából és talán az életemből is végleg. Újra sírni kezdtem, hiszen eddig se tudtam lezárni a Sebastiannal való kapcsolatomat és ezek után még nehezebb lesz. Miért ilyen nehéz a felejtés? El kell felejtenem, itt van Lucas és a kicsi ők a családom Seb csak egy szerelem volt a sok közül, de ez a szerelem hagyta a legmélyebb nyomott bennem. Próbáltam egy kicsit pihenni, de nem igazán jött össze. Előkaptam a laptopom és régi képeket néztem, ahol Seb és én még egy párt alkottunk. Egyszerűen ragyogtam mellette viszont most ez a ragyogás egyáltalán nem látszik rajtam. Közben kaptam egy sms-t Luctól, ma este a szállodában alszik. Most ennek egy kicsit örültem is. Egész sokáig maradtam fent nem tudtam pihenni. Amikor épp elaludtam volna, valaki rátenyerelt a csengőre, és nagyon nem akarta abbahagyni. Szépen lassan lesétáltam és meglepetésemre apa állt az ajtó túl oldalán.
- Te mit keresel itt?
- Köszönöm a kedves fogadtatást, amúgy hozzád jöttem.
- Hajnali 1-kor?- közben beljebb tessékeltem.
- Igen, mivel már órák óta figyeltem a házat és láttam, hogy sokáig világosság van, de mozgást nem, érzékeltem ezért jobbnak láttam, hogy átjöjjek és leellenőrizzek mindent- válaszolt apa nyugodtan.
- Várj, akkor te most kémkedsz utánam?
- Nem, csak Kiminél voltam és figyeltelek közbe.
- De mit kerestél te a finn srácnál?- felháborodva kérdeztem.
- A jövő évi szerződéséről beszéltünk, de igazad van, mert figyelni is akartalak, mert féltelek- ölelt át.
- Ahj apa, nem tudok rád haragudni.
- Viszont kérni szeretnék valamit. Vagyis inkább jó lenne, ha bele mennél- kicsit félve nézett rám.
- Mondjad, max nemet mondok- mosolyogtam rá.
- Arra gondoltam, hogy talán a nevemre vennélek. A lányom vagy és szeretlek, nem szeretném eltitkolni, hogy ilyen szép és okos lányom van. De, ha nem akarod, akkor se fogok megharagudni.
- Ez most kicsit meglepett, de szívesen leszek törvényesen is a lányod.
- Ohh ennek nagyon örülök, akkor 2-3 hét múlva be is adhatjuk a kérelmet, de nem lesz rövid idő, amíg mindent elintéznek. Még anyuddal is meg kell beszélni, az ő bele egyezése se ártana.
- Nah az még nehéz feladat lesz. Minden erejével azon van, hogy ártson neked és nekem- sóhajtottam fájdalmasan.
- Nem baj megoldjuk fel a fejjel kis lány!- ölelt át és kaptam két puszit.
- Köszönöm apa, nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled.
Egy kis ideig még beszélgettünk majd visszamentem aludni. Apró csókokra keltem fel, amelyek kényeztették az egész testem. Lassan kinyitottam a szemem és Lucas mosolygott rám.
- Jó reggelt angyalom- csókolt meg.
- Neked is szépfiú- hozzábújtam.
- Kérlek, öltözz fel és gyere le- ezzel ott hagyott.
Álmosan felkeltem majd fogmosás és zuhanyzás után tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. Mit vegyek fel? Végül a választásom egy kék rucira esett. Lassan elindultam lefele. A lépcsőt végig rózsaszirmok és gyertyák borították Lassan lépdeltem lefele, az egész házat átjárta a rózsa illat. A nappaliba még több virág volt, a hifiből egy halk zene szólt. Lucas ott állt velem szemben egy szál vörös rózsával a kezében. Elé léptem és kérdőn néztem rá.
- Ezt most miért csináltad?
- Cssss. Most én hagy beszéljek, kérlek.- letérdelt- Laura Martinez leszel a feleségem?
- Lucas én……
- Ha nem akarod, akkor várhatunk még- mosolygott rám.
- Nem Lucas, hozzád megyek- felhúzta a gyűrűt majd érzékien megcsókolt.
48. rész
Az eljegyzést követően folytatódót a buli. Kimi tovább táncolt, de most már birtokba véve az asztalt is. Nem sokkal később két dekoratív hölgy jelent meg, akik pezsgőt kínáltak a vendégeknek. Sikeresen elcsentünk egy-egy pohár pezsgőt és épp bele kortyoltunk volna, amikor két kéz kiemelte a kezeinkből a poharakat.
- Nektek ezt nem lehet!- parancsolt ránk Eddie.
- De, egy kis pezsgőtől még nem lesz semmi bajunk se- próbálta győzködni a párját Móni.
- Akkor sem lehet!- helyeselt Luc.
- Ahj, Luc ne már- próbáltam én is kedveskedni a barátomnak, de nem sikerült.
- Tessék, ezt megihatjátok!- kaptunk egy-egy narancslével töltött poharat.
- Köszi- dünnyögtem halkan.
A fiúk eléggé sokat ittak, de most Lucas jó fiú volt, mert nem rúgott be annyira. Hajnal 2 körül visszaindultunk a szállodába, és gyalog. Mi lányok mentünk elől, a fiúk pedig követtek minket, bár egyszer kétszer találkoztak az utcákon lévő padokkal, és olyankor morogtak-, hogy került ez ide?- mi pedig jókat nevettünk rajtuk. Félúton Kimi és Fer egymásra találtak, énekelni kezdtek, egy finn-spanyol mixet hallgathattunk végig. Még sohasem láttam ilyen részegen a spanyol barátunkat, de vicces látvány volt. Szegény Raqu csak fogta a fejét. A szállodába beérve kicsit megijesztettük a recepciós csajszit, de mikor meglátta, hogy vannak a csapatban értelmes személyek is, megkönnyebbült. Nehéz feladat volt a srácokat lepakolni, Raqu bajlódott is a spanyol bikával rendesen, de végül csak belökdöste az ajtón. Sajnos nem sokat aludhattunk, mivel 9 órára már a repülőtéren kellett lennünk. Nem is kell mondanom, hogy az összes srác napszemüvegben jelent meg, bár szakadt az eső ők akkor se váltak meg tőle. Az úton szinte mindenki aludt, én egy kis idő elteltével felkeltem, de körülöttem mindenki más még álomvilágban járt. Előkerestem az MP3 lejátszómat, és épp bekapcsolni készültem, amikor két elég ismerős morgolódásra lettem figyelmes. Tudom nem szép dolog a hallgatózás, de most muszáj volt.
- Még mindig szereted Laut?- érdeklődött a finnek büszkesége.
- Hogy is ne szeretném-sóhajtott fájdalmasan Seb - de ezt szépen elcsesztem. Tudod még egyetlen egy lány iránt se éreztem ilyen szoros kötődést. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, vele minden más volt. De elkövettem egy hatalmas hibát, hidd, el mindent máshogy csinálnák, de az időt nem fordíthatom vissza. Most boldog, de nem mellettem, talán tényleg jobb így, mert lehet, hogy én csak fájdalmat tudnék neki okozni. Ahjj milyen jó lenne, ha az én kicsikémet várná, de nem. Bele kell törődnöm Kimi. Pedig pokolian szeretem- fejezte be a mondani valóját a kis német.
- Ezen még segíthetünk, van egy ötletem.
- Mégis mit akarsz csinálni?- hitetlenkedve kérdezte Sebi.
- Majd meglátod.
Még mindig szeret, és szenved. Hiába mutatja azt felém, hogy mindent elfelejtett és csak barátként néz rám, ha ez az egész hazugság. Miért teszi ezt velem? Nem értem. A fejem Luc vállára hajtottam, és álomba sírtam magam. Mikor felkeltem már nem a repülőn voltunk, ha jobban körül néztem máris ismerős volt a helyszín, mégpedig a szobánk volt az. Leballagtam a konyhába és ott volt az egész kis csapat, Sebi és Kimi hiányzott csak.
- Jó reggelt álomszuszék!- Luc a karjaiba zárt.
- Nektek is jó reggelt- válaszoltam álmos hangon.
- Kicsim nem baj, hogy ha maradnak egy párnapra a többiek?- érdeklődött Lucas.
- Nem. Sőt kérni akartam őket- mosolyogtam a többiekre.
Kicsit felfrissítetem magam és próbáltam emberi külsőt ölteni. Még mindig az a kis beszélgetés játszódott le újra és újra a fejemben. Miután ezt az érzést sikerült valamelyest elzárnom lementem a többiekhez. A csajok a nappaliban ücsörögtek, amíg a fiúk a konyhában beszélgettek.
- De rég voltunk így együtt négyen- sóhajtott Kira.
- Hát elég régen- helyeseltem.
- Lau! Itt van a kedvenc kis filmünk?- vidáman kérdezte Bogyó.
- Persze, már hozom is.
Pár percen belül már el is indult a DVD. A kedvenc filmünk a Valami Amerika 2. A srácok bejöttek, hogy megnézzék min nevettünk ilyen jól, de nem értettek belőle egy szót se. De a mai vacsorát rájuk bíztuk, kicsit meg is sértődtek. Eddie kiosztotta a feladatokat, de a többiek inkább engedelmeskedtek, nem mertek visszaszólni. Épp az egyik táncjelenetnél tartottunk, amikor beléptek a fiúk és megdermedve nézték a képernyőt. http://www.youtube.com/watch?v=8a5Xp-pdf10&feature=related
- Huhh ilyen rendőr én is lennék- mondta halkan Lucas.
- Komolyan?- kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha ilyen csajokat kell leszerelni és még meg így, simán elvállalnám- nevetett.
- Akkor figyelj szívem, ha egyszer is meglátom, hogy ilyesmiket csinálsz, a lányokkal akkor kasztrállak- mosolyogtam rá angyalian.
A többiekből kitört a nevetés, amíg Lucas eléggé elpirult, és gyorsan visszarohant a konyhába. Nagyon jó kis estét töltöttünk el a többiekkel, de most alkohol nélkül. A fiúk este pókereztek mi pedig kidumáltuk az összes jó pasit a környékünkön. Másnap egyedül maradtam, mert Lucasnak el kellett utaznia egy PR- vacsorára. A bólogatós kis kutya jött érte (Timo). Kicsit örültem is a csendnek. Előkaptam a kedven könyvem és leültem a kanapéra közben forró csokit kortyolgattam. Teljesen belemerültem az olvasásba, de halk zenére lettem figyelmes és nem bent szólt. Ki sétáltam a kertbe és egy gitározó Sebit pillantottam meg. Meglepődtem a látványtól, de mikor meghallottam, hogy magyarul énekel akkor végem volt, a könnyeimen nem tudtam tovább uralkodni, záporként hullottak a földre. http://www.youtube.com/watch?v=bB_ieUNy3j0
- Nektek ezt nem lehet!- parancsolt ránk Eddie.
- De, egy kis pezsgőtől még nem lesz semmi bajunk se- próbálta győzködni a párját Móni.
- Akkor sem lehet!- helyeselt Luc.
- Ahj, Luc ne már- próbáltam én is kedveskedni a barátomnak, de nem sikerült.
- Tessék, ezt megihatjátok!- kaptunk egy-egy narancslével töltött poharat.
- Köszi- dünnyögtem halkan.
A fiúk eléggé sokat ittak, de most Lucas jó fiú volt, mert nem rúgott be annyira. Hajnal 2 körül visszaindultunk a szállodába, és gyalog. Mi lányok mentünk elől, a fiúk pedig követtek minket, bár egyszer kétszer találkoztak az utcákon lévő padokkal, és olyankor morogtak-, hogy került ez ide?- mi pedig jókat nevettünk rajtuk. Félúton Kimi és Fer egymásra találtak, énekelni kezdtek, egy finn-spanyol mixet hallgathattunk végig. Még sohasem láttam ilyen részegen a spanyol barátunkat, de vicces látvány volt. Szegény Raqu csak fogta a fejét. A szállodába beérve kicsit megijesztettük a recepciós csajszit, de mikor meglátta, hogy vannak a csapatban értelmes személyek is, megkönnyebbült. Nehéz feladat volt a srácokat lepakolni, Raqu bajlódott is a spanyol bikával rendesen, de végül csak belökdöste az ajtón. Sajnos nem sokat aludhattunk, mivel 9 órára már a repülőtéren kellett lennünk. Nem is kell mondanom, hogy az összes srác napszemüvegben jelent meg, bár szakadt az eső ők akkor se váltak meg tőle. Az úton szinte mindenki aludt, én egy kis idő elteltével felkeltem, de körülöttem mindenki más még álomvilágban járt. Előkerestem az MP3 lejátszómat, és épp bekapcsolni készültem, amikor két elég ismerős morgolódásra lettem figyelmes. Tudom nem szép dolog a hallgatózás, de most muszáj volt.
- Még mindig szereted Laut?- érdeklődött a finnek büszkesége.
- Hogy is ne szeretném-sóhajtott fájdalmasan Seb - de ezt szépen elcsesztem. Tudod még egyetlen egy lány iránt se éreztem ilyen szoros kötődést. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, vele minden más volt. De elkövettem egy hatalmas hibát, hidd, el mindent máshogy csinálnák, de az időt nem fordíthatom vissza. Most boldog, de nem mellettem, talán tényleg jobb így, mert lehet, hogy én csak fájdalmat tudnék neki okozni. Ahjj milyen jó lenne, ha az én kicsikémet várná, de nem. Bele kell törődnöm Kimi. Pedig pokolian szeretem- fejezte be a mondani valóját a kis német.
- Ezen még segíthetünk, van egy ötletem.
- Mégis mit akarsz csinálni?- hitetlenkedve kérdezte Sebi.
- Majd meglátod.
Még mindig szeret, és szenved. Hiába mutatja azt felém, hogy mindent elfelejtett és csak barátként néz rám, ha ez az egész hazugság. Miért teszi ezt velem? Nem értem. A fejem Luc vállára hajtottam, és álomba sírtam magam. Mikor felkeltem már nem a repülőn voltunk, ha jobban körül néztem máris ismerős volt a helyszín, mégpedig a szobánk volt az. Leballagtam a konyhába és ott volt az egész kis csapat, Sebi és Kimi hiányzott csak.
- Jó reggelt álomszuszék!- Luc a karjaiba zárt.
- Nektek is jó reggelt- válaszoltam álmos hangon.
- Kicsim nem baj, hogy ha maradnak egy párnapra a többiek?- érdeklődött Lucas.
- Nem. Sőt kérni akartam őket- mosolyogtam a többiekre.
Kicsit felfrissítetem magam és próbáltam emberi külsőt ölteni. Még mindig az a kis beszélgetés játszódott le újra és újra a fejemben. Miután ezt az érzést sikerült valamelyest elzárnom lementem a többiekhez. A csajok a nappaliban ücsörögtek, amíg a fiúk a konyhában beszélgettek.
- De rég voltunk így együtt négyen- sóhajtott Kira.
- Hát elég régen- helyeseltem.
- Lau! Itt van a kedvenc kis filmünk?- vidáman kérdezte Bogyó.
- Persze, már hozom is.
Pár percen belül már el is indult a DVD. A kedvenc filmünk a Valami Amerika 2. A srácok bejöttek, hogy megnézzék min nevettünk ilyen jól, de nem értettek belőle egy szót se. De a mai vacsorát rájuk bíztuk, kicsit meg is sértődtek. Eddie kiosztotta a feladatokat, de a többiek inkább engedelmeskedtek, nem mertek visszaszólni. Épp az egyik táncjelenetnél tartottunk, amikor beléptek a fiúk és megdermedve nézték a képernyőt. http://www.youtube.com/watch?v=8a5Xp-pdf10&feature=related
- Huhh ilyen rendőr én is lennék- mondta halkan Lucas.
- Komolyan?- kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha ilyen csajokat kell leszerelni és még meg így, simán elvállalnám- nevetett.
- Akkor figyelj szívem, ha egyszer is meglátom, hogy ilyesmiket csinálsz, a lányokkal akkor kasztrállak- mosolyogtam rá angyalian.
A többiekből kitört a nevetés, amíg Lucas eléggé elpirult, és gyorsan visszarohant a konyhába. Nagyon jó kis estét töltöttünk el a többiekkel, de most alkohol nélkül. A fiúk este pókereztek mi pedig kidumáltuk az összes jó pasit a környékünkön. Másnap egyedül maradtam, mert Lucasnak el kellett utaznia egy PR- vacsorára. A bólogatós kis kutya jött érte (Timo). Kicsit örültem is a csendnek. Előkaptam a kedven könyvem és leültem a kanapéra közben forró csokit kortyolgattam. Teljesen belemerültem az olvasásba, de halk zenére lettem figyelmes és nem bent szólt. Ki sétáltam a kertbe és egy gitározó Sebit pillantottam meg. Meglepődtem a látványtól, de mikor meghallottam, hogy magyarul énekel akkor végem volt, a könnyeimen nem tudtam tovább uralkodni, záporként hullottak a földre. http://www.youtube.com/watch?v=bB_ieUNy3j0
2010. június 3., csütörtök
47. rész
A másnap reggel elég hisztisen indult, én épp a konyhában tevékenykedtem és próbáltam valami tápláló reggelit készíteni. Közben dudorásztam egy magyar dalt. http://www.youtube.com/watch?v=2X1HuowuW-0&playnext_from=TL&videos=TFOkKjgTZdE Halk lépteket hallottam a háló felől, így valószínű az enyhén másnapos barátom kelt fel. Leült velem szemben, de nem szólt csak nézett rám ártatlan boci szemekkel.
- Fáj a fejem – dünnyögte, közben a konyhapultra hajtotta a buksiját.
- Vegyél be gyógyszert. Különben is minek ittál annyit, ha nem bírod?- folytattam a reggeli készítést.
- De én nem is akartam inni, leitatott az az örült spanyol- mentegetőzött.
- Persze. Viszont mi jól szórakoztunk, nagyon kívánatosak voltatok az asztal tetején egy szál boxerben- oda léptem hozzá és megcsókoltam
- Szóval akkor jó este volt. Bár én alig emlékszek valamire- összegezte.
- Az se rémlik, hogy egy ideig Fer ölében ültél?- kérdeztem nevetve.
- Mi van? Mit csináltam én?- teljesen magához tért.
- Igen drágám ott ültél. Ugyanis a mi kis spanyol bikák elfáradt a táncba és leült, ti pedig nagyon nagyon jól éreztétek magatokat alig fértetek az asztalon. Elvesztetted az egyensúlyod és leestél egyenesen Nando ölébe, de aranyosak voltatok.
- Hmm akkor tényleg jó buli lehetett- nem bírta tovább besétált a nappaliba és elfeküdt a kanapén.
- Pihend ki magad, mert holnapután indulunk- a kezébe nyomtam egy nagy bögre kávét.
- Hova megyünk?- teljesen meglepődött.
- Japán. Suzuka. Verseny. Rémlik?
- Jah tényleg- visszadőlt és pihent.
Egész nap pihent Lucas, remélem, most már megtanulja, hogy ne igyon olyan, sokat mert nem bírja. Nem tudom, hogy a kis csapat többi tagja hogyan kelt fel. Délután Jaime küldött egy e-mailt, hogy menjünk együtt Japánba, és mindenkinek kötelező a megjelenés ugyanis vasárnap este tart egy kis bulit, ahol az összes barátnak ott kell lennie. Gyorsan elrepült ez a két nap, már a Svájci repülőtéren gyülekeztünk, vártuk a finn barátunkat, aki felajánlotta a magángépét erre a hosszú útra. Pár órán belül már úton is voltunk a felkelő nap országába. Fárasztó és hosszú út volt. Ami nagyon idegesített az Vitaly viselkedése volt. Egy szót sem szólt Bogyóhoz, sőt nem is akart a közelébe lenni. Sürgősen el kell vele beszélgetnem, ezt nem csinálhatja tovább. Rendben megbántotta, de akkor is. A japán rajongók szinte extázisba estek mikor meglátták mennyi pilóta érkezik egyszerre. Még Eddiet is meglátogatta pár rajongó, amin kicsit meg is lepődött, de örült is neki. A szállodába elég lassan jutottunk el, ugyanis szét akarták választani a kis társaságot, de mi nem hagytuk, így kerestünk egy új hotelt ahol együtt lehetünk. Egy egész emeletet elfoglaltunk. Nem is volt másra erőnk, így egy gyors vacsi és zuhany után mindenki nyugovóra tért. Másnap már jelenésünk volt a pályán, ez a sok japán férfi komolyan mondom, már hülyének éreztem magam. Bárhova néztem ugyanaz az arc tekintett vissza rám. Mindegy végül is már csak pár napot kell itt eltöltenem. Vidáman sétáltunk be a csapathoz, ahol nagy csend fogadott.
- Lau te itt?- apa teljesen meglepődött.
- Igen itt vagyok. Miért nem kellene?
- De, csak nem akartam, hogy ki gyere itt túl nagy a tömeg és féltem a babát és téged is- közben kivezetett Chris a boxból.
- De, apa már nagy vagyok, nem kell félteni- öleltem meg.
- Tudom, hogy nagy vagy, de akkor is féltelek téged is meg a picit is- kaptam két puszit.
- Nem kell aggódnod jól, vagyunk- mosolyogtam rá.
- Rendben, de holnap nem jöhetsz ki, te se és Móni se- parancsolt rám.
- Miért nem?
- Azért, mert mindketten babát vártok, és itt túl nagy tömeg meg az emberek kicsit furák stb. Ezt mondta Eddie is épp az előbb beszéltem vele.
- Ahj- szomorodtam el.
- Nincs apelláta. A szállodába maradtok és kész- mosolygott rám.
- Köszi apa- tovább durciztam.
- Amúgy bent vár egy nagy adag Milka csoki.
- Imádlak apa- a nyakába ugrottam, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglát.
Egésznap bent ültem a kis irodában nem mehettem ki az emberek közzé. Bár Móni se járt jobban ő ugyanis a Ferrarinál „raboskodott”. Alig vártam, hogy visszaérjünk a szállodába már untam ezt a bezártságot. Lucnak egy rendezvényre kellett mennie, így átmentem Mónihoz, aki szintén egyedül ücsörgött. Eddie is lelépett. Már mindenhol kerestük Bogyót és Kirát, de ők elmentek vásárolni. Egy kis idő elteltével nagy nevetések között megérkezett a másik két csajszi.
- Mi jót vetettek?- érdeklődtem.
- Majd mindjárt meglátjátok- válaszolt Kira, és már el is tűntek a fürdőben.
- Wáó ez dögös- véleményezte Moncsi.
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a8.jpg
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a6.jpg
- És mégis mire készültök ezekkel a ruhákkal?- érdeklődtem.
- Kicsit meglepjük a srácokat- közölte Kira.
- Én pedig visszaszerzem Vitalyt- mosolygott Bogyó.
- Ebben a ruciban könnyű lesz- kacsintott Móni az előbb említett leányzóra.
- Remélem is, már nagyon hiányzik.
Lassan mindenki visszament a szobájába, én egész hamar elaludtam még Lucast se vártam meg, kimerített a mai nap. Reggel nem sok kedvem volt felkelni, de összezártak minket a srácok. 3-3 könyvet nyomtak a kezünkbe, amik mind a gyereknevelésről szóltak. Pár óra alatt kiolvastuk, ugyanis egyik se volt több 100 oldalnál. Úgy döntöttük bejárjuk Tokió vásárló negyedét. Fogtunk egy taxit, de a sofőr, nem túl jól tudott angolul, de azért egy kis mutogatás segítségével csak eljutatott minket a célunkhoz. Tátott szájjal néztünk körül, itt minden olyan nagy és mindenből rengetek, dolog van. Egy kis templomszerű épület mellől indultunk el, ez volt a kiinduló hely. Rengeteg dolgot vettünk és sok-sok japán finomságot kóstoltunk meg. Két óra bolyongás után már fáradtnak éreztük magunkat így megpróbáltunk visszaindulni.
- Eltűnt a kis templom, és mi is eltévedtünk- ijedten néztem körül.
- Dehogy tűnt el, ott van- megfordult Móni is- Ez tényleg eltűnt- nyugtázta most már ő is.
- Hogy kerülőnk haza?- érdeklődött barátnőm.
- Nem tudom…. vagyis várj, felhívom, Kamuit ő csak tudja, hol is lehetünk pontosan- előkaptam a mobilom és már tárcsáztam
- Szia Laura vagyok
- Áhh Lau minek köszönhetem a hívásod?- érdeklődött a kis japán.
- Igazából segítened kellene, szerintem eltévedtünk, és nem nagyon akarnak segíteni a kedves járókelők.
- Hol vagytok most?
- Ha én azt tudnám, várj, van itt egy tábla. Nem tudom, mi van ráírva, de ha elmagyarázom, hogy mit is látunk, akkor lefordítod nekünk?
- Persze.
- Akkor figyelj. Szóval van itt egy ilyen szék formájú izé, aminek a teteje egy macskakaparáshoz hasonlít, és sok-sok vonal, és még egy ugyanilyen vonalak nélkül.
- Akkor ti a bevásárló központnál vagytok. Küldök, egy taxit 10 perc múlva ott van.
- Köszönöm
- Nah megyünk mindjárt haza- fordultam barátnőm felé.
- Ideje már. Unom ezt a sok japán embert, olyan kicsik meg mogorvák.
Igaza volt Kamuinak 10 perc múlva tényleg itt volt a taxi értünk, és nem sokára már a szállodában lehetünk. Kaptunk egy kis leszidást a párjainktól, de hát unatkoztunk és muszáj volt elmennünk egy kicsit. A hét további napjában jó kislányok voltunk, de a vasárnapot a pályán tölthettünk nagy nehezen sikerült kiharcolnunk. Elég izgalmas verseny volt, mivel a táv felénél leszakadt az ég. Mindenki rohant ki gumiért. Kisebb torlódás alakult ki a boxban, a McLaren csapat hibázott is egy kicsit, így Hamilton kereke két kör után megadta magát és elhagyva gazdáját gurult tovább. A kaotikus versenyt Webber nyerte, Button lett a második, míg Sebi a harmadik. Lucas 5 kör után kiállt. Ennyit a Virgin megbízhatóságáról. Pár óra múlva kezdődött Jaime bulija így mindenki egész hamar felszívódott a pályáról. 3 óra múlva már az egyik szórakozóhelyen voltunk, ami tele volt vendégekkel, igazából több mint felét ismertem, de volt, akit csak látásból. Leültem a narancslevem társaságában, amíg Lucas megtáncoltatta a lányokat. Az egyik mellettem lévő asztal felé tekintettem, ahol megláttam egy srácot, akit igazából nagyon is sajnáltam, de tiszteltem is. Ez a srác nem volt más, mint Nick Hamilton, Lewis testvére. Szegény srác már kis kora óta nagyon beteg, bár ezt nem mutatja a külvilág felé, hiszen mindig mosolyog és világot mindig a pozitív oldaláról nézi. Csodálom is, hogy honnan van ennyi ereje. Biztos rosszul eshet neki, hogy sose léphet a testvére nyomdokaiba, aki nagyon büszke rá. Nem egyszer nyilatkozta Lewis, hogy a testvére szeretettéből és biztatásából nyeri az erejét. Ezt eddig nem is értettem, de most már minden világossá volt, csak rá kell nézni erre a fiatal srácra, aki a betegsége ellenére tele van életkedvvel.
- Bocsi táncolsz velem?- lépett közelebb az említett srác.
- Persze nagyon szívesen.
Kellemes perceket töltöttem vele. Nagyon jó fej, jól nevelt srác. A tánc végeztével oda lépett hozzám Lewis.
- Köszönöm- súgta.
- Mit is?- értetlenül néztem rá.
- Azt, hogy táncoltál az öcsivel, ettől most nagyon boldog. Nicol sose fogalakozik vele, ezért nem is szokott próbálkozni pilóta barátnőkkel- magyarázkodott Lewis.
- Értem- csak ennyit tudtam mondani, ugyanis hirtelen az összes fény a színpadot világította meg.
Felcsendült a zene és a csajok bele kezdtek a táncukba. http://www.youtube.com/watch?v=RVrbVMYKc94 A srácok meg se tudtak szólalni, csak nézték a barátnőjüket, hogyan csábítják el őket újra és újra. Vitaly egy pillanat alatt megbocsátott barátnőjének hisz már csókkal köszöntötte. Végre minden rendbe jött. Jaime visszament a keverőpulthoz és újabb zenét játszott. Mindenki táncolt, de egyszer csak megszűnt a zene és Kirához lépett.
- Kérnék egy kis figyelmet- kiáltotta el magát bikuci.
- Now shut up and drive, Shut up and drive- énekelte tovább Kimi, közben táncolt, ám mikor eszmélt, hogy csak ő pörög abba hagyta.
- Szóval Kira, azt szeretném kérdezni- letérdelt- hozzám jössz feleségül?
- I… Igen- nyögte ki a barátnőnk, de rögtön a nyakába ugrott.
Egész este buliztunk, Kira teljesen a föld felett járt, de persze Jaime is nagyon boldog volt, hogy élete párja igent mondott.
- Fáj a fejem – dünnyögte, közben a konyhapultra hajtotta a buksiját.
- Vegyél be gyógyszert. Különben is minek ittál annyit, ha nem bírod?- folytattam a reggeli készítést.
- De én nem is akartam inni, leitatott az az örült spanyol- mentegetőzött.
- Persze. Viszont mi jól szórakoztunk, nagyon kívánatosak voltatok az asztal tetején egy szál boxerben- oda léptem hozzá és megcsókoltam
- Szóval akkor jó este volt. Bár én alig emlékszek valamire- összegezte.
- Az se rémlik, hogy egy ideig Fer ölében ültél?- kérdeztem nevetve.
- Mi van? Mit csináltam én?- teljesen magához tért.
- Igen drágám ott ültél. Ugyanis a mi kis spanyol bikák elfáradt a táncba és leült, ti pedig nagyon nagyon jól éreztétek magatokat alig fértetek az asztalon. Elvesztetted az egyensúlyod és leestél egyenesen Nando ölébe, de aranyosak voltatok.
- Hmm akkor tényleg jó buli lehetett- nem bírta tovább besétált a nappaliba és elfeküdt a kanapén.
- Pihend ki magad, mert holnapután indulunk- a kezébe nyomtam egy nagy bögre kávét.
- Hova megyünk?- teljesen meglepődött.
- Japán. Suzuka. Verseny. Rémlik?
- Jah tényleg- visszadőlt és pihent.
Egész nap pihent Lucas, remélem, most már megtanulja, hogy ne igyon olyan, sokat mert nem bírja. Nem tudom, hogy a kis csapat többi tagja hogyan kelt fel. Délután Jaime küldött egy e-mailt, hogy menjünk együtt Japánba, és mindenkinek kötelező a megjelenés ugyanis vasárnap este tart egy kis bulit, ahol az összes barátnak ott kell lennie. Gyorsan elrepült ez a két nap, már a Svájci repülőtéren gyülekeztünk, vártuk a finn barátunkat, aki felajánlotta a magángépét erre a hosszú útra. Pár órán belül már úton is voltunk a felkelő nap országába. Fárasztó és hosszú út volt. Ami nagyon idegesített az Vitaly viselkedése volt. Egy szót sem szólt Bogyóhoz, sőt nem is akart a közelébe lenni. Sürgősen el kell vele beszélgetnem, ezt nem csinálhatja tovább. Rendben megbántotta, de akkor is. A japán rajongók szinte extázisba estek mikor meglátták mennyi pilóta érkezik egyszerre. Még Eddiet is meglátogatta pár rajongó, amin kicsit meg is lepődött, de örült is neki. A szállodába elég lassan jutottunk el, ugyanis szét akarták választani a kis társaságot, de mi nem hagytuk, így kerestünk egy új hotelt ahol együtt lehetünk. Egy egész emeletet elfoglaltunk. Nem is volt másra erőnk, így egy gyors vacsi és zuhany után mindenki nyugovóra tért. Másnap már jelenésünk volt a pályán, ez a sok japán férfi komolyan mondom, már hülyének éreztem magam. Bárhova néztem ugyanaz az arc tekintett vissza rám. Mindegy végül is már csak pár napot kell itt eltöltenem. Vidáman sétáltunk be a csapathoz, ahol nagy csend fogadott.
- Lau te itt?- apa teljesen meglepődött.
- Igen itt vagyok. Miért nem kellene?
- De, csak nem akartam, hogy ki gyere itt túl nagy a tömeg és féltem a babát és téged is- közben kivezetett Chris a boxból.
- De, apa már nagy vagyok, nem kell félteni- öleltem meg.
- Tudom, hogy nagy vagy, de akkor is féltelek téged is meg a picit is- kaptam két puszit.
- Nem kell aggódnod jól, vagyunk- mosolyogtam rá.
- Rendben, de holnap nem jöhetsz ki, te se és Móni se- parancsolt rám.
- Miért nem?
- Azért, mert mindketten babát vártok, és itt túl nagy tömeg meg az emberek kicsit furák stb. Ezt mondta Eddie is épp az előbb beszéltem vele.
- Ahj- szomorodtam el.
- Nincs apelláta. A szállodába maradtok és kész- mosolygott rám.
- Köszi apa- tovább durciztam.
- Amúgy bent vár egy nagy adag Milka csoki.
- Imádlak apa- a nyakába ugrottam, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglát.
Egésznap bent ültem a kis irodában nem mehettem ki az emberek közzé. Bár Móni se járt jobban ő ugyanis a Ferrarinál „raboskodott”. Alig vártam, hogy visszaérjünk a szállodába már untam ezt a bezártságot. Lucnak egy rendezvényre kellett mennie, így átmentem Mónihoz, aki szintén egyedül ücsörgött. Eddie is lelépett. Már mindenhol kerestük Bogyót és Kirát, de ők elmentek vásárolni. Egy kis idő elteltével nagy nevetések között megérkezett a másik két csajszi.
- Mi jót vetettek?- érdeklődtem.
- Majd mindjárt meglátjátok- válaszolt Kira, és már el is tűntek a fürdőben.
- Wáó ez dögös- véleményezte Moncsi.
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a8.jpg
- http://www.cini.hu/images/egyiptomi%20fellepo/ciniszeraj-a6.jpg
- És mégis mire készültök ezekkel a ruhákkal?- érdeklődtem.
- Kicsit meglepjük a srácokat- közölte Kira.
- Én pedig visszaszerzem Vitalyt- mosolygott Bogyó.
- Ebben a ruciban könnyű lesz- kacsintott Móni az előbb említett leányzóra.
- Remélem is, már nagyon hiányzik.
Lassan mindenki visszament a szobájába, én egész hamar elaludtam még Lucast se vártam meg, kimerített a mai nap. Reggel nem sok kedvem volt felkelni, de összezártak minket a srácok. 3-3 könyvet nyomtak a kezünkbe, amik mind a gyereknevelésről szóltak. Pár óra alatt kiolvastuk, ugyanis egyik se volt több 100 oldalnál. Úgy döntöttük bejárjuk Tokió vásárló negyedét. Fogtunk egy taxit, de a sofőr, nem túl jól tudott angolul, de azért egy kis mutogatás segítségével csak eljutatott minket a célunkhoz. Tátott szájjal néztünk körül, itt minden olyan nagy és mindenből rengetek, dolog van. Egy kis templomszerű épület mellől indultunk el, ez volt a kiinduló hely. Rengeteg dolgot vettünk és sok-sok japán finomságot kóstoltunk meg. Két óra bolyongás után már fáradtnak éreztük magunkat így megpróbáltunk visszaindulni.
- Eltűnt a kis templom, és mi is eltévedtünk- ijedten néztem körül.
- Dehogy tűnt el, ott van- megfordult Móni is- Ez tényleg eltűnt- nyugtázta most már ő is.
- Hogy kerülőnk haza?- érdeklődött barátnőm.
- Nem tudom…. vagyis várj, felhívom, Kamuit ő csak tudja, hol is lehetünk pontosan- előkaptam a mobilom és már tárcsáztam
- Szia Laura vagyok
- Áhh Lau minek köszönhetem a hívásod?- érdeklődött a kis japán.
- Igazából segítened kellene, szerintem eltévedtünk, és nem nagyon akarnak segíteni a kedves járókelők.
- Hol vagytok most?
- Ha én azt tudnám, várj, van itt egy tábla. Nem tudom, mi van ráírva, de ha elmagyarázom, hogy mit is látunk, akkor lefordítod nekünk?
- Persze.
- Akkor figyelj. Szóval van itt egy ilyen szék formájú izé, aminek a teteje egy macskakaparáshoz hasonlít, és sok-sok vonal, és még egy ugyanilyen vonalak nélkül.
- Akkor ti a bevásárló központnál vagytok. Küldök, egy taxit 10 perc múlva ott van.
- Köszönöm
- Nah megyünk mindjárt haza- fordultam barátnőm felé.
- Ideje már. Unom ezt a sok japán embert, olyan kicsik meg mogorvák.
Igaza volt Kamuinak 10 perc múlva tényleg itt volt a taxi értünk, és nem sokára már a szállodában lehetünk. Kaptunk egy kis leszidást a párjainktól, de hát unatkoztunk és muszáj volt elmennünk egy kicsit. A hét további napjában jó kislányok voltunk, de a vasárnapot a pályán tölthettünk nagy nehezen sikerült kiharcolnunk. Elég izgalmas verseny volt, mivel a táv felénél leszakadt az ég. Mindenki rohant ki gumiért. Kisebb torlódás alakult ki a boxban, a McLaren csapat hibázott is egy kicsit, így Hamilton kereke két kör után megadta magát és elhagyva gazdáját gurult tovább. A kaotikus versenyt Webber nyerte, Button lett a második, míg Sebi a harmadik. Lucas 5 kör után kiállt. Ennyit a Virgin megbízhatóságáról. Pár óra múlva kezdődött Jaime bulija így mindenki egész hamar felszívódott a pályáról. 3 óra múlva már az egyik szórakozóhelyen voltunk, ami tele volt vendégekkel, igazából több mint felét ismertem, de volt, akit csak látásból. Leültem a narancslevem társaságában, amíg Lucas megtáncoltatta a lányokat. Az egyik mellettem lévő asztal felé tekintettem, ahol megláttam egy srácot, akit igazából nagyon is sajnáltam, de tiszteltem is. Ez a srác nem volt más, mint Nick Hamilton, Lewis testvére. Szegény srác már kis kora óta nagyon beteg, bár ezt nem mutatja a külvilág felé, hiszen mindig mosolyog és világot mindig a pozitív oldaláról nézi. Csodálom is, hogy honnan van ennyi ereje. Biztos rosszul eshet neki, hogy sose léphet a testvére nyomdokaiba, aki nagyon büszke rá. Nem egyszer nyilatkozta Lewis, hogy a testvére szeretettéből és biztatásából nyeri az erejét. Ezt eddig nem is értettem, de most már minden világossá volt, csak rá kell nézni erre a fiatal srácra, aki a betegsége ellenére tele van életkedvvel.
- Bocsi táncolsz velem?- lépett közelebb az említett srác.
- Persze nagyon szívesen.
Kellemes perceket töltöttem vele. Nagyon jó fej, jól nevelt srác. A tánc végeztével oda lépett hozzám Lewis.
- Köszönöm- súgta.
- Mit is?- értetlenül néztem rá.
- Azt, hogy táncoltál az öcsivel, ettől most nagyon boldog. Nicol sose fogalakozik vele, ezért nem is szokott próbálkozni pilóta barátnőkkel- magyarázkodott Lewis.
- Értem- csak ennyit tudtam mondani, ugyanis hirtelen az összes fény a színpadot világította meg.
Felcsendült a zene és a csajok bele kezdtek a táncukba. http://www.youtube.com/watch?v=RVrbVMYKc94 A srácok meg se tudtak szólalni, csak nézték a barátnőjüket, hogyan csábítják el őket újra és újra. Vitaly egy pillanat alatt megbocsátott barátnőjének hisz már csókkal köszöntötte. Végre minden rendbe jött. Jaime visszament a keverőpulthoz és újabb zenét játszott. Mindenki táncolt, de egyszer csak megszűnt a zene és Kirához lépett.
- Kérnék egy kis figyelmet- kiáltotta el magát bikuci.
- Now shut up and drive, Shut up and drive- énekelte tovább Kimi, közben táncolt, ám mikor eszmélt, hogy csak ő pörög abba hagyta.
- Szóval Kira, azt szeretném kérdezni- letérdelt- hozzám jössz feleségül?
- I… Igen- nyögte ki a barátnőnk, de rögtön a nyakába ugrott.
Egész este buliztunk, Kira teljesen a föld felett járt, de persze Jaime is nagyon boldog volt, hogy élete párja igent mondott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)