5. rész

Sziasztok! 
Köszönöm a kommenteket. Itt az új rész, most nem lesz kommnet határ, de azért remélem, hogy így is írni fogtok. 

Az elkövetkezendő napokban Jenni szolgának használt. Állítása szerint ezzel kiérdemelhetem majd a bocsánatát.

- Lahja gyere ide – hallottam meg a számomra már szinte fájdalommal felérő kiáltást.

- Megyek már – dünnyögtem magam elé.

- Miért csinálsz magadból hülyét? – sétált el mellettem Kimi. Tulajdonképpen igaza van, mert tényleg hülyét csinálok magamból. Nem szándékosan ütöttem le, és már amúgy se látszik semmi se a homlokán, szóval nem kellene ugráltatnia.

- Nah végre, hogy ideértél – szólalt meg dühösen Jenni.

- Figyelj, nem vagyok a szolgád és nem vagy halálos beteg sem, hogy nekem kellene kiszolgálnom. Ha valamire szükséged van, akkor azt intézd el magad – meg se vártam, hogy válaszoljon, megfordultam és távoztam a szobából. Távolról még hallottam a dühödt rikácsolását, de az ajtómat erősen becsapva jeleztem, hogy nem kívánom tovább hallgatni. Leroskadtam az ágyamra és egy kis ideig csak meredtem magam elé. Az elmúlt pár napban alig pihentem valamit. Amikor épp nem Jennit pátyolgattam, akkor munkát kerestem, illetve lakás után kutattam. Sajnos nem sikerült olyan sok pénzt felhalmoznom, hogy hosszabb távon megéljek munka nélkül. A legolcsóbb ház bérlésére rá ment volna a megtakarított pénzem fele, és ha még ki is béreltem volna, akkor munka nélkül talán 1-2 hónapot, ha tudtam volna benne éldegélni. Kimi azt mondta, hogy addig maradok, ameddig akarok ő örül annak, hogy itt vagyok, én is szeretek itt lenni, hisz imádom ezt a pasit, de Jennivel nem jövünk ki túl jól, illetve az se tetszik, hogy most Kimi tart el. Újra elővettem a laptopom, hogy munka után kutakodjak, de már az első lépésnél megakadtam. Ez a nyavalyás gép nem akart bekapcsolni. Minden egyes gombot végig nyomkodtam rajta, de eredménytelenül. Dühösen indultam le a nappaliba, ahol utoljára láttam a Jégembert.

- Kims merre vagy?

- A dolgozószobában – jött a válasz.

Mindenhol papír halmok hevertek és ezek egyik pillanatról a másikra csak nőttek. Kimi egymás után dobálta a lapokat.

- Inkább nem zavarlak, majd visszajövök később – épp távozni akartam, amikor felpillantott.

- Mit szerettél volna?

- Csak kölcsön kérni egy kicsit a géped, mert az enyém, felmondta a szolgálatot – az ajtónak dőltem és figyeltem az omladozó papírtornyokat.

- Vidd el nyugodtan, nekem most úgy sincs rá szükségem, épp keresek valamit – átadta a laptopját és visszatért a kis várába.

- Köszönöm, hozom vissza nem soká.

Letelepedtem a nappaliban, ölembe húztam a laptopot, és neki láttam a keresésnek. Szomorúan állapítottam meg, hogy tegnap óta semmilyen új munkalehetőség sincs. Bánatosan böngésztem az oldalakon, majd miután feladtam a keresést, megnéztem a leveleimet. Anyától kaptam egy jó hosszú üzenetet, aminek az elejét vidáman, majd a végét már kicsit szomorúan illetve mérgesen olvastam. Épp válaszoltam, amikor hirtelen egy kis chat ablak ugrott fel

Seb üzenete

Hellooooo :D

Kims üzenete

Szia!

Seb üzenete

Ezer éve nem beszéltünk. Mi újság? Hogy megy a csapat megszervezése?

Kims üzenete

Bocsi, de nem Kimi vagyok

Seb üzenete

Ohh.. akkor szia Jenni

Kims üzenete

Nem Jenni vagyok. Az én nevem Lahja.

Seb üzenete

Lahja!? Még nem hallottam rólad, biztosan Kimi új „barátnője” vagy

Kims üzenete

Nem vagyok a barátnője…

Seb üzenete

Csak az ágyasa ugye? :P :P

Kims üzenete

Az unokatestvére vagyok te idióta!!!!!

Seb üzenete

Bocsi, nem tudtam, és nem vagyok idióta!

Kims üzenete

Nincs kedvem veled beszélni, majd megmondom Kiminek, hogy kerested. Szia!

Seb üzenete

Rendben! Egy élmény volt veled beszélgetni. Szia!

Mérgesen léptem ki a beszélgetésből. Mit képzel magáról ez a srác? Még hogy én Kimi ágyasa? Persze abban igaza van, hogy sok nő megfordult már az unokatesóm ágyában, de akkor sem nevezhet holmi olcsó kis lotyónak. Öntelt majom. Dühösen sétáltam vissza Kimi dolgozószobájába, akinek egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben velem.

- Mi történt?

- A bunkó világbajnok haverod akart veled beszélni – a szemeimet forgatva közöltem vele.

- Melyik?

- Az a szőke herceg – gúnyosan ejtettem ki ezt a pár szót.

- Áhh akkor Sebre gondolsz - mosolyodott el Kims.

Csak most volt időm körbenézni az irodában a papírhegyek eltűntek, minden be volt mappázva, az asztalon rend uralkodott. Az előbbi zűrzavarnak már nyoma se volt. Már voltam párszor ebben a szobában, de még sohasem néztem körül. A polcokon könyvek sorakoztak szép sorban, aztán az egyik kis szekrényen Kimi díjai közül is itt volt egy – kettő azok, amik a legjobban a szívéhez nőttek. Az egyik könyvespolcon voltak fényképek is, gyerekkori képek, barátokkal közös képek, a világbajnoki cím után készült kép is helyett kapott, de egy dolgot hiányoltam, Jenniről nem volt kirakva kép. Oda sétáltam és leemeltem egy képet, ami nekem is nagyon sokat jelentett. Az összes arcon végig húztam az ujjam, s Kimi felé fordultam.

- Nem is tudtam, hogy neked is meg van ez a kép–, mosolyogtam rá.

- Miért ne lenne meg? Egyik legszebb nap volt az életem során, a Räikkönen testvérek nagy napja.

- Pontosan. Te, Rami, Emily és én – eszembe jutott az a meseszép nap, amikor még mit sem sejtettünk a jövőről. – Emily jelentkezett anyuéknál – fordultam Kimi felé.

- Hogy – hogy? Nem úgy volt, hogy végleg lelép?

- Az volt, de most újra megjelent. Félek, hogy megint az lesz, mint régen – lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a lassan felszínre törő könnyeimet.

- Gyere ide – nyújtotta felém a karját, én pedig engedelmeskedtem és szorosan hozzábújtam – nem engedem, hogy azt tegye veled, amit akkor azon a szörnyű napon tett.

- Köszönöm, de akkor is ott vannak anyuék. Őket még bánthatja – szipogtam, és úgy kapaszkodtam Kimibe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba.

- Ne is gondolj ilyenekre – eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

Hosszú percekig vigasztalt Kimi, mire valamennyire megnyugodtam.

- Mit szólnál hozzá, hogy ha elvinnélek az első futamomra? – vigyorodott el.

- Annak örülnék.

4. rész

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket és nem találtátok el pontosan, hogy mi is lesz a következő részben, de nem baj. A mostani komment határ 7 lesz. 

A Nap első sugarai cirógatták az arcomat mire megfordultam a másik oldalamra, hogy a telefonomat magamhoz tudjam venni. A kijelző még csak 6:10 percet mutatott. Az ablakomhoz sétáltam és széttártam a hatalmas függönyt. Az udvart hó borította, érintetlen hó. A ráeső fénycsóváktól gyönyörűen csillogott olyan látványt nyújtott, mintha milliónyi apró tündér lepte volna el a kertet. Hosszú percekig gyönyörködtem a természetben, majd a fürdőszobába sétáltam és vettem egy kényeztető fürdőt. Miután minden reggeli teendőmmel végeztem leindultam a konyhába. Kimi szobája mellett sétáltam el, az ajtó résnyire nyitva volt, és így rálátást nyerhetem a kedvenc finnem furcsa alvási formájára. Fejcsóválva folytattam az utamat. Lent is csend honolt, kihalt és steril volt a ház. Főztem magamnak egy bögre kávét és átsétáltam a nappaliba. Bekapcsoltam a TV-t, de semmi értelmes műsort nem találtam ezért ki is kapcsoltam. Csendben ücsörögtem a kanapén, a lábamat felhúztam és ráhajtottam a fejem. Teljesen elmerengtem csak, akkor eszméltem fel, amikor nyílt a bejárati ajtó és valaki be akart osonni. Lassan elindultam a folyosó felé közben az asztalon lévő kis szobrot felkaptam, hiszen ha betörő jár erre, akkor ezzel leüthetem. A léptek elcsendesedtek, ahogy közelítettem, majd végül teljesen a falhoz simultam és onnan vártam az érkező következő reakcióját. Egyszer csak újra lépteket hallottam én pedig előre léptem és egy határozott mozdulattal fejbe vágtam a szobrocskával. A személy hangos puffanással esett össze, a szobor darabkák pedig körülötte szóródtak szét. Ahogy megpillantottam az áldoztatott felkiáltottam meglepettségemben.

- Te jó ég Jenni – a szám elé kaptam a kezem, és úgy figyeltem a földön fekvő nőt.

Lehajoltam hozzá, elsöpörtem az arcába hulló hajtincseket és megpróbáltam felébreszteni. A homlokán egy vékony seb tátongott, amiből szép lassan szivárogni kezdett a vér. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem ezért óvatosan megemeltem, és a nappaliig húztam. Felfektettem a kanapéra és egy vizes ruhával letöröltem a vért az arcáról. Hiába szólongattam nem válaszolt. Rémülten szaladtam fel Kimihez, aki még mindig az igazak álmát aludta.

- Kimi kérlek, kelj fel – megsimogattam az arcát, mire morgott egyet és a másik oldalára fordult.

- Ne csináld ezt velem, kelj fel – könyörögtem neki, közben megjelentek az első könnycseppek az arcomon.

- Mi a baj? – csukott szemmel felém fordult.

- Leütöttem Jennit egy szoborral, és nem tudom felébreszteni.

- Hogy mit csináltál? – ült fel rémülten.

- Lent van a nappaliban – elindultam az ajtó felé közben letöröltem a könnyektől nedvessé vált arcom.

Lefutottunk Jennihez, aki még mindig nem volt magánál. Kimi rögtön oda szaladt hozzá és megpróbálta ébresztgetni, majd tárcsázta a mentőket. Én a fal mellett álltam és tovább sírtam. A Jégember elém sétált és szorosan magához ölelt. Én pedig tovább zokogtam.

- Én nem akartam… azt hittem, hogy egy betörő… de tényleg nem akartam – szipogtam szorosan hozzábújva.

- Csss – simogatta a hajam - nem lesz semmi baj sem, de én most gyorsan felszaladok, és felöltözök, mindjárt jönnek a mentősök.

Oda sétáltam Jennihez, aki még mindig eszméletlenül feküdt a kanapén. Ahogy Kimi leért megérkeztek a mentősök is. Kimi a feleségével tartott a kórházba, amíg én itt maradtam és összeszedtem a porcelán darabokat.

Remegő kezekkel készítettem magamnak egy nyugtató teát, ami nem igazán hozta meg a várt hatást. Fel-alá járkáltam a lakásban percenként néztem ki az ablakon, hogy mikor érkezik meg Kimi, a kezemben lévő telefont is sűrűn figyeltem, de nem akart megszólalni. Én nem akartam bántani, az egy dolog, hogy nem kedvelem, de azért sose tudnám bántani, vagyis ez nem igaz, hisz mégis tudtam bántani. Lassan maratoni távot tettem meg a nappaliban, amikor nyílt az ajtó és egy vidám Kimi jelent meg a nappali bejáratánál.

- Jenni? – rémülten kérdeztem.

- Jól van – megvonta a vállát és a velem szemben lévő fotelba leült.

- Bővebben? – szúrós tekintettel néztem rá.                                

- Nyugi túl éli, agyrázkódása van, illetve össze kellett varrni a homlokán lévő sebet. Még ma délután hazajöhet.

- Miért nem vártad meg?

- Nincs nekem arra időm, hogy őt megvárjam, és nem akarom hallgatni a nyávogását. Ismeri a taxit és hazajön – úgy válaszolt, mintha nem is a kórházban lenne a kedves felesége – sajnos – tette hozzá halkan.

- Meg fog ölni, ha hazaért – sóhajtottam fel bánatosan.

- Az biztos, hogy leordibálja majd a fejedet – vigyorgott rám Kimi.

A délelőtt további részében nem történt semmi különös sem. Kimi bevonult a dolgozószobájába, hiszen még rengeteg elintézni valója volt az idén debütáló csapatával kapcsolatban. Én pedig nem akartam zavarni ezért felvonultam a szobámba és a laptopom segítségével új munkahely után kezdtem kutakodni. Megnéztem jó pár lakberendező üzletet, de sehol se találtam arra utalást, hogy esetleg új munkaerőt vennének fel. Egyetlenegy céget találtam, ami elnyerte a tetszésemet, de miután utána olvastam, rájöttem, hogy egyáltalán nem éri meg ide jelentkezni, hisz temérdek adósságot halmoztak fel az elmúlt 1-2 évben. Szomorúan kapcsoltam ki a gépemet, majd eldőltem az ágyamon, és a plafont kezdtem el tanulmányozni. A gondolataim visszakanyarodtak az otthoni kis világomba. Az iskola után rögtön felvettek álmaim munkahelyére az életem olyan volt, mint egy tündérmese. De ez élet, mint tudjuk nem egy álom. Kezdtem elszenderedni, amikor meghallottam a csengőt. Rögtön felpattantam és elindultam a nappali felé. Mire leértem Jenni már a nappaliban volt, és valamit magyarázott a férjének finnül, amiből én egy szót sem értettem. Hiába vagyok én is finn, a szüleim kiskorom óta spanyolul és angolul szóltak hozzám. Megálltam a bejáratnál és a falnak dőltem.

- Nah, itt van már a kis bajkeverő is – fordult felém Jenni.

- Szia, hogy vagy? – félénken válaszoltam neki.

- Még van képed megkérdezni, hogy hogy vagyok? – a fején lévő kötésre mutatott.

- Én nem akartam azt hittem, hogy betörő járkál a lakásban – védekezően felemeltem a kezeimet.

- Hinni a templomban kell – megindult felém, de mielőtt elém ért volna Kimi megállította – takarodj a házamból – sziszegte.

- Egyenlőre ez még ez én házam – szólt közbe Kimi – és nem fog elmenni, baleset volt.

- Miért állsz mellé? – fordult a férje felé – én vagyok a feleséged – rikácsolta dühösen.

- Inkább pihenj le, hülyeséget beszélsz – a lépcső felé kezdte terelni a feleségét, aki először ellenállt, de miután Kimi felkapta a vállára már nem tiltakozott. Pár perc elteltével egy mosolygós Kimi tért vissza hozzám.

- Miért vagy ilyen vidám?

- Szegény feleségem megőrült ezt hiszi, hogy veled csalom meg. Pedig már reménykedtem benne, hogy ettől az ütéstől normális lesz, de sajnos nem – sóhajtott fel bánatosan.

- Ne legyél már ilyen szemét vele – dorgáltam meg játékosan – én se kedvelem, de azért nem jó érzés lehet összevarrt fejjel közlekedni.

A híres Jégember válasza erre csak egy vállrándítás volt.         

Előzetes

Sziasztok! 
Köszönöm a kommenteket és holnap hozom is az új részt, de addig is itt van egy kis előzetes. Kíváncsi vagyok, hogy ti mire gondoltok mi fog történni :D Hozzászólásban vagy chatben várom a tippeket. :) 

3. rész

Sziasztok! 
Köszönöm szépen a kommikat nagyon jól esnek, Meghoztam a következő részt, ami nem lett túl hosszú. A jövőhét elején pedig megpróbálok újra egy új részt hozni! 

- Ha nem gond, akkor felmennék a szobámba.

- Menj csak nyugodtan nekem még van egy kis dolgom, amit el kell intéznem – meglóbálta a kezében lévő mobilt.

- Jó munkát – intettem neki, majd elindultam az emelet felé.

A bőröndjeim és a sporttáskám ugyan ott állt, ahol néhány órája hagytam. Hozzákezdtem a kipakoláshoz. A hatalmas szoba ablaka a medencére nyújtott remek kilátást, ami ilyenkor télen ugyan nem tartogat túl sok izgalmat, de nyáron remek lehetőséget nyújt arra, hogy a srácokat figyelemmel tartsuk. Igazából sehogy se találtam otthonosnak ezt a házat. Mindenképpen beszélni fogok Kimivel, hogy alakítsuk át. Épp a fürdőszobába pakoltam be az oda való dolgokat, amikor kopogtattak.

- Bejöhetek? – az én drága barátnőm, Jenni volt az.

- Persze, hisz ez a te házad – visszasétáltam a szobába.

- Tudom – nevetett fel, de elég erőltetettre sikeredett ez a nevetési kísérlet.

- Mit szeretnél?- a falnak dőltem.

- Igazából azt szerettem volna megtudni, hogy most miért is vagy itt. Nem zavarsz, nehogy azt hidd, csak nem tartjátok annyira a kapcsolatot Kimivel – félresöpörte az ágyon lévő plüssöket, majd leült.

- Hetente beszélünk telefonon, vagy e-mailben, szóval tartom vele a kapcsolatot. Egyébként azért jöttem ide, mert új életet akarok kezdeni. Kirúgtak a munkámból egy jóakarómnak köszönhetően, és Kimi felajánlotta, hogy addig, amíg nem találok egy lakást lakjak itt.

- Ahan, értem – nyugtázta a hallottakat. – Nekem egyszer se említette, hogy jössz – vonta meg a vállát.

- Arról nem tehetek, hogy ilyen rossz a viszonyod a férjeddel – az épp leeső plüssmacim után kaptam.

- Ne avatkozz bele a kapcsolatunkba - sziszegte mérgesen, miközben megragadta a karom és közelebb húzott magához.

- Semmi esetre sem – feleltem gúnyosan, s közben kirántottam a kezem a karmai közül.

Farkasszemet nézett velem, majd egy lesújtó pillantás után kiviharzott a szobából. Az ajtó hangos csapódással zárult be. Megfogtam a macimat és visszatettem az ágyra. Csak tudnám, hogy mivel tartja sakkban Kimit. Idegesítő egy nő ráadásul nem érdekli semmi más sem, csak saját maga. Nem akartam még jobban felhúzni magam, ezért inkább bekapcsoltam a gépem és írtam egy e-mailt anyunak, hogy minden rendben van velem. Átnéztem néhány hírportált is, majd kikapcsoltam a gépet és elindultam zuhanyozni. A meleg víz minden egyes cseppje felüdülést nyújtott a testemnek. Biztosan áztattam magam egy félóráig. Még mielőtt elnyomott volna az álom, megkerestem Kimit. Lesétáltam a nappaliba, ahol senkit sem találtam, majd átkutattam a ház minden szegmensét mire megtaláltam a dolgozó szobájában.

- Nah, végre meg vagy – léptem be mosolyogva.

- Eddig is itt voltam – mosolygott vissza rám egy halom papír közül.

- Még mindig dolgozol? – leültem az asztallal szemben lévő bőrfotelbe.

- Most már csak átnézem, majd holnap befejezem – egy mappába rendezte őket. – de úgy látom nem csak én akarom elrakni magam holnapra – mért végig.

- Hosszú volt ez a nap, ráadásul a kedves nejed is lefárasztott - vontam vállat.

- Nem tán beszéltél vele?

- Nem túl rég feljött és vallatni kezdett, hogy miért is vagyok én itt – felhúztam a lábaimat és a térdemre hajtottam a fejemet.

- Mi köze van hozzá, hogy én kiket hívok meg? – horkantott fel dühösen.

- A feleséged, szóval van beleszólása.

- Feleségem – ízlelgette ezt a szót – már rég nem illik rá ez a jelző.

- Azt valahogy gondoltam, de ezt az eszme cserét folytassuk holnap, oké? – feltápászkodtam a fotelból elnyomva egy ásítást.

- Rendben. – felállt az asztaltól és felmentünk az emeletre.

- Akkor jó éjszakát - ölelt magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Neked is! – viszonoztam a puszit.

Csak arra emlékszem, hogy elterültem a hatalmas ágyon és magamhoz öleltem a macikámat.

2. rész

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni ezt a 10 kommentet. Nagyon-nagyon örülök neki, sose írtatok még ennyien. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni  fog nektek. Most nem lesz komment határ, de bízom benne, hogy aki írt az első részhez az ír most is. Ne feledjétek minél több kommentet írtok annál hamarabb lesz rész!  Puszi 

Január 3-át írunk, és én itt állok a repülőtéren a szüleimmel. Izgatott vagyok, de valahol szomorú is. Itt születtem, ebben az országban, itt nőttem fel igaz, párszor már jártam külföldön, de akkor is, ez most más lesz. Elköltözöm egy idegen országba, ahol a napsütés sokkalta kevesebb, mint itt, Spanyolország szívében.  Ez egy kicsit hiányozni fog, illetve a szüleim is, de miután a legjobb barátnőm ilyen aljas módon átvert, már nem köt ide semmilyen fontos dolog. Bemondták, hogy hamarosan indul a gépem.

- Vigyázz magadra, angyalom – ölelt szorosan magához anya.

- Megpróbálok. Nagyon fogtok hiányozni, ha oda értem hívlak titeket - mindkettőjüket megpusziltam, és megöleltem még utoljára.

- Add át üdvözletünket Kiminek – szólt utánam apa.

- Rendben. Sziasztok – elindultam a tömegbe.

Ezt a pár órás repülőutat végig aludtam. Szükségem volt egy kis pihenésre, sajnos az elmúlt időszakban nem igazán volt időm rá. Zürichbe érve, megcsörgettem Kimit, hogy merre van. Ahogy ismerem biztosan a felismerhetetlenségig be van öltözve.

- Szia, megérkeztem merre vagy? – próbáltam utat törni magamnak a tömegben.

- Hello, itt vagyok mögötted – érződött a hangján, hogy mosolyog.

Megfordultam, és egy napszemüveg mögé bújó, magas srácot láttam.

- Ezer éve nem láttalak – a nyakába ugrottam.

- Te is hiányoztál már. Gyere, menjünk – megfogta a csomagjaimat, és a kijárat felé indult. Ahogy elhagytuk az épületet, megcsapott a hideg levegő.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hideg van – összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.

- Pedig most még jó idő is van – mosolygott rám Kimi.

Az út további részében csendben ültünk, de nem azért, mert nem volt miről beszélni, hanem egyszerűen ez most így volt jó. Kb. fél órát, utaztunk mire megérkeztünk Kimi villájához. A környék legnagyobb és legszebb háza volt.

Amint kinyílt előttem az ajtó rögtön a nappaliba rohantam, hogy az óriási kandalló melege felolvassza, megfagyott végtagjaimat.

- Nem hiszem el, hogy ennyire fázol – jött utánam Kimi a fejét rázva

- Elszoktam a hidegtől – szép lassan megváltam a kabátomtól – egyébként Jenni merre van?  - elterültem a padlón.

- Fogalmam sincs – vont vállat olyan „Kimisen”– már lassan két napja nem láttam – leült mellém a földre.

- Akkor ezek szerint minden olyan, mint volt – felnéztem rá.

- Jah – hosszasan fürkésztük egymás tekintetét, így egy dolgot sikerült felfedeznem, még pedig azt, hogy a szép kék szemek a szomorúságtól és a csalódottságtól csillogtak.

- Gyere ide – felültem és felé nyújtottam a kezem, ő pedig magához ölelt. Pár percig szorosan tartott, már kezdtem aggódni, hogy ha így tart még egy kis ideig, akkor el fogok ájulni.

- Nah, elég volt az érzelgőségből – eltolt magától, majd feltornázta magát álló helyzetbe - felviszem a cuccaidat, illetve megmutatom melyik lesz a te szobád, de ha nagyon szeretnéd, akkor itt is alhatsz, a kandalló előtt.

- Inkább egy ágyban szeretnék aludni, de köszönöm a kedvességed – követtem az emeletre.

A szobámban ugyanúgy, mint a lakás többi részében, a hideg színek domináltak. Inkább mondható ez az épület egy bemutató teremnek, mint otthonnak. Remélem, még itt leszek lesz rá alkalmam, hogy egy kicsit átalakítsam. Lepakoltam a cuccaimat, majd vettem egy forró fürdőt. A fürdőszoba, ami a szobámhoz tartozott, szintén óriási volt. Habár ez a helyiség még mondhatni otthonos is volt. Miután végeztem, lementem Kimihez. Leérve a nappaliba tanácstalanul álltam, hiszen azt se tudtam, hogy merre keressem a Jégembert.

- Hol vagy? – tettem fel a kérdést tanácstalanul, miközben körbe fordultam párszor.

- A konyhában – jött a válasz a lakás keleti részéből, majd, hogy még jobban nyomatékosítsa mindezt egy edény a földre zuhant és hangos csörömpöléssel ért földet.

- Most csak káprázik a szemem, vagy tényleg főzöl? – a konyhapultnak támaszkodtam.

- Muszáj valakinek – vont vállat. Utáltam, amikor ilyen hamar le akarja zárni a dolgokat. Talán a médiánál bejött ez a stílus, de nálam nem. Sokkal jobban ismerem annál, hogy ennyivel lerázzon.

- Jenni nem szokott neked főzni? – kivettem egy almát a gyümölcsös tálból.

- Nem igazán. Általában csak magának főz, de azt se mondanám főzésnek, hiszen csak salátát eszik – fintorgott, miközben a számomra még felismerhetetlen ételt kavargatta.

- A minta feleség – mondtam gúnyosan – egyébként mit készítesz? – kíváncsiskodtam.

- A nevét  azt nem tudom, de láttam az egyik szakácskönyvben, és gondoltam elkészítem. Eddig nem túl bizalomgerjesztő, de ha ehetetlen lesz, akkor rendelünk, majd valamit – tovább kavargatta a névtelen finomságot.

- Hát remélem, nem fogok kórházba kerülni miattad – sóhajtottam fel színpadiasan és kinéztem az ablakon, ami a hátsó kertre nézett, ahol egyetlenegy szerelme, Ajax játszadozott.

- Eddig még senkit se szállítottak ételmérgezéssel kórházba, csak szólok – megbökte a vállam.

- Jó, jó elhiszem – mosolyodtam el – segíthetek esetleg valamiben?

- Megteríthetsz, mert szerintem ez az izé mindjárt kész.  Abban a szekrényben vannak a tányérok – mutatott az egyik fémes kék színben pompázó bútorra. Mire végeztem a terítéssel megfőtt az étel is.

- Jó étvágyat! – ült le velem szemben Kimi.

- Neked is!

Csendben eszegettünk, és be kell vallanom, hogy egész ehetőre sikeredet. Nem azt mondom, hogy ezt fogom most már mindig követelni, hogy főzze meg nekem, de alkalom adtán szívesen elfogyasztom.

- Köszönöm, és azt is, hogy nem haltam meg –összeszedtem a tányérokat, és a mosogatóba helyeztem őket.

- Nincs mit – jött utánam.

Egy autó megállt a ház előtt, majd pár perc elteltével kinyílt a bejárati ajtó.

- Megjöttem – hallottam Jenni - semmihez sem hasonlítható - nyávogását.

- Oh,  Lahja szívem, te is itt vagy? – mosolyogva közeledett felém, hogy megölelhessen – ezer éve nem láttalak – adott két puszit.

- Én is rég láttalak – felvettem az ilyenkor szokásos bájvigyort.

- Jajj de most rohanok, remélem, még beszélünk – intett és elhagyni készült a helyiséget, mikor utána szóltam.

- A férjed is itthon van.

- Szia Kimi – kissé lenézően köszönt, majd eltűnt.

Mindig is utáltam a csajt, de a mostani viselkedése végképp kiverte a biztosítékot nálam. Hazajön a férjéhez, és egyszerűen még egy köszönésre se méltatja. Nem tudom, hogy miért ragaszkodik ehhez a házassághoz Kimi, de ki fogom deríteni. Azt is megmerem kockáztatni, hogy valamivel zsarolja ez a nőszemély. 

Kimi konyhája 

Szédító szerelem 1. rész

Sziasztok! 
Amint látjátok felkerült az új kinézet és ezzel együtt meghoztam az új történet első részét is. Idővel még fognak felkerülni képek a szereplőkről, de nem szeretnék egyenlőre több embert leleplezni. A második részt akkor hozom, ha meg lesz az 5 komment! Jó olvasást! 

Már csak pár perc választ el minket az újévtől. Az emberek nagy része levonult a tengerpartra, hogy ott várja a 2011-es évet. Én viszont fent maradtam az erkélyen, hiszen itt is remekül lehet látni mindent. A kezemben lévő pezsgőspoháron néhányszor végig húztam az ujjam, de véletlenül sem ittam bele. Nagyon szeretek bulizni, de mondhatni ez családi hagyomány. Igaz még a nevemet se tudjátok, akkor itt az idő, hogy bemutatkozzam. Lahja Räikönnen vagyok. A híres Kimi Räikönnen rokona, konkrétan az unokahúga. Ezért úgy gondolom, hogy arról nem kell, meséljek mennyire társasági lény vagyok. Most mégis egyedül ácsorgok itt. Szükségem van egy kis magányra, noha sohasem szerettem egyedül lenni. A legjobb barátaim lent táncolnak, énekelnek, amiken jót szórakozom, de most nem érzem azt, hogy ott kellene lennem. Pár napja találkoztam egy asszonnyal, aki megállított, hogy kérjen egy kis segítséget. Fura kinézete volt, de nem szoktam külső alapján ítélni. Mikor elkísértem a keresett helyre megállított, hogy valami fontosat kell mondjon. Megszorította a kezem, és mélyen a szemembe nézet:”Vigyázzon, hogy kivel köt barátságot. Valaki nagyon át fogja verni. Kérem, legyen óvatos. „Nem vagyok babonás, és nem hiszek a boszorkányságban sem, de ez egy kicsit elgondolkodtatott. Már egyszer átéltem egy hasonlót, és nagyon nehezen tudtam csak összeszedni magam Az elmúlt napokban is, ezen gondolkodtam. Minden barátomat gondosan megfigyeltem, de nem vettem észre semmit sem. Pontosan a mai napig. A legjobb barátnőm, Kelly átvert. Olyat tett, amit sohasem fogok neki megbocsátani. Sokan talán arra gondolnak, hogy biztosan a barátommal feküdt le. Nem, erről szó sincs. Csupán annyit tett, hogy kirúgatott a munkahelyemről. Álmaim munkahelyéről. Kiskorom óta lakberendező szerettem volna lenni. Rengeteget tanultam, gyakoroltam és szenvedtem azért, hogy az ország legnevesebb cégéhez jussak Tavaly nyáron meghirdettek egy felvételt, amire úgy lehetett jelentkezni, hogy kaptunk egy hatalmas hangárt, amit egy adott stílus szerint kellett berendezni. Éjt nappallá téve dolgoztam, és végül elértem a célom, felvettek. Iszonyat boldog voltam, elértem azt, amiért ennyit szenvedtem. Ezt Kelly is tudta, és eleinte még támogatott is, de miután sokkalta, kevesebb időm maradt a barátokra, kezdett megváltozni. Ezt először annak tudtam be, hogy összeköltözött a barátjával, és túl sokat veszekednek. Azt hittem, hogy ő is örül annak, hogy végre boldognak lát. Amikor szakítottam Jesse-vel, akkor is ott volt mellettem, és jelét sem mutatta annak, amire készült. A december nálunk is a pangásról szól, habár sok ember érkezik Barcelonába, hogy itt töltse az ünnepeket, akkor is, a bérelt házak berendezése közel se nyújt akkora  élvezetett és munkát, mint egy vadonatúj épület berendezése. A hónap felénél tartottunk egy évbúcsúztató bulit, ami számomra nem épp úgy sült el, ahogy szerettem volna. A főnököm, Lucas behívott az irodájába.

- Ülj csak le nyugodtan – kínált hellyel.

- Inkább állnék – mosolyogtam vissza rá.

- Rendben, ahogy szeretnéd. Lahja, ugye tudod, hogy te vagy az egyik legjobb ember a cégnél?– Bólogattam – Viszont a napokban kaptam egy levelet pár képpel. Nem engedhetem, hogy ezek napvilágot lássanak, és azt se, hogy miattad, kerüljön veszélybe a cég hírneve. Sajnálom, de muszáj lesz, hogy elhagyd a céget.  – Elébem tolt egy papírkupacot, amiről már csak az én aláírásom hiányzott. Remegő kézzel írtam alá a papírt, és pár könnycseppet letöröltem az arcomról.

- Köszönöm, hogy itt dolgozhattam, ez volt életem legszebb időszaka – próbáltam visszatartani a sírást – a cuccaimért, majd holnap délelőtt bejövök. Most ha nem haragszol, akkor mennék – elindultam az ajtó felé, majd elhagytam a hatalmas épületet. Alig vártam, hogy haza érjek, és végre kisírhassam magam. Egy kiadós sírás után megpróbáltam rájönni, hogy honnan kerültek elő azok a képek. A múltam ezen részére nem vagyok büszke. Még a gimnázium alatt készült rólam pár pikánsabb kép, ami nem jelent meg egyetlenegy újságban sem. Csupán egy, akkor még kezdő fotósnak álltam modellt. Mára ez a srác nagy hírnévnek örvend. Viszont sehogy se tudtam rájönni, hogy miért most mutatta meg ezeket a képeket. Kellyt felhívtam, de nem igazán érdekelte, még ezt sem vettem akkor észre. Ahogy, teltek a napok úgy lett egyre feszültebb kettőnk között a hangulat, míg végül kinyögte, hogy ő hozta el a képeket, és adta át a főnökömnek Abból az okból, hogy túlságosan sokat töltök már a munkámmal, és kezdek nemzetközileg is elismert lenni. Egy világ dőlt össze bennem. Én eddig úgy tudtam, hogy egy igaz barátnő annak örül, ha a másiknak sikerül elérni azt, amiért annyit küzdött. De ezek szerint ezzel nem volt tisztábban az állítólagos, legjobb barátnőm. Rettenetesen haragudtam rá. Igaza lett az öreg hölgynek.

Úgy döntöttem, hogy új életet kezdek, és ehhez új helyszín is párosul. Svájcba költözök. Ugyan még házam nincs, de lesz hol laknom, hiszen Kimi megengedte, hogy addig náluk lakjak. Holnap után már indulok is. A cuccaim nagy részét már összepakoltam, így minden útra készen vár. Amíg elmeséltem az eddigi életem el is telt az a pár perc 2010-ből.

- Boldog újévet mindenkinek! Remélem sikeresebb lesz, mint az előző.