Sziasztok!
Hosszú idő után meghoztam az új részt :) Nagyon örülnék, hogy ha kapnák pár véleményt,az meggyorsítaná a következő rész érkezését :$
Puszi, Nikíí
Hosszú idő után meghoztam az új részt :) Nagyon örülnék, hogy ha kapnák pár véleményt,az meggyorsítaná a következő rész érkezését :$
Puszi, Nikíí
Az a telefonhívás nem tőle jött,
hanem az egyik lakberendezési üzlettől, kicsit csalódott voltam, de valahol
mélyen tudtam, hogy ez pont így van jól. Azóta eltelt két hét, és nem beszéltem
vele. Próbált hívni, írt sms-t, kaptam e-mailt, de egyikre se válaszoltam tudom
ez nagyon gyerekes viselkedés, de nem voltam rá felkészülve, hogy beszéljek
vele. Sajnos nem húzhatom túl sokáig,
hiszen holnap utazunk a Monacoba. A múlthét elejéig úgy volt, hogy Patrick is
velem jön, de sajnos a családi zűrzavar miatt, nem tud velem utazni, amit
nagyon bánok. Kimi baráti társaságával vágok neki a Monacoi útnak, de nem fogom
velük tölteni az egész hétvégét. Kimi és én is a Red Bull vendégeiként
érkezünk, de az unokatestvéremet ismerve
ő inkább a yachtján marad és ott bulizza át a hétvégét. Kedd délelőtt indultunk
és ekkor találkoztam először Kimi barátaival, akik számomra egy kicsit furcsák
voltak és megpróbáltam nem zavarni őket ezért én az egyik sarokba leültem és
figyeltem.
A keddi napot a fiúkkal
töltöttem, de az estét már az előre lefoglalt szállodában. Szerda reggel mosolyogva
hagytam el a szállásomat, de tudtam jól, hogy ez a mosoly nem sokáig fog
tartani, hiszen nem húzhatom tovább találkoznom kell Sebbel Ahogy beléptem a pálya területére,olyan volt,
mintha hazaérkeztem volna. Nagyon hiányzott már ez a közeg, az emberek, az
autók a hangok egyszóval minden, ami a száguldó cirkuszra jellemző. Sok ismerős
arccal találkoztam, de ugyanakkor nagyon sok ismeretlen embert is felfedeztem. A Red Bull boxát
céloztam meg, amikor valaki megérintette a karomat.
- Szia – lépett elém egy barna
hajú srác, hatalmas mosollyal az arcán.
- Fernando! – azonnal megöleltem
– ezer éve nem láttalak!
- Ugyanezt elmondhatom én is.
Hogy-hogy itt vagy?
- A Red Bull vendégeként
érkeztem.
- Egyedül? – nézett rám hatalmas
szemekkel.
- Nem, igazából Kimivel, de ő
nincs itt , viszont ott megtalálod– a kikötő felé mutattam.
- Értem – vigyorgott – most
mennem kell, majd még összefutunk – adott két puszit és már el is tűnt én pedig
folytattam az utam a vörös bikákhoz. A bejáratnál megláttam Sebet, hirtelen
pánik lett úrrá rajtam. Pár perccel később már ott állt előttem.
- Végre megvagy. Az elmúlt
időszakban egyszerűen nem tudtalak utol érni. – szokásához híven mosolygott.
- Bocsánat, hogy eltűntem, de egy
kis időre volt szükségem – kerültem a tekintetét.
- Miért? Tettem valami olyat,
amivel megbántottalak? – közben beinvitált a boxba.
- Nem – ráztam meg a fejem – gondolkodnom
kellett egy-két dolgon – halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Remélem semmi baj sincs –
megsimogatta a karom.
- Nincs – adtam meg neki a
megnyugtató választ.
Amíg ő a mérnökei társaságában bejárta
a pályát addig én a vendéglátó egységben foglaltam helyett és csak vártam. Pár
szerelősrác csapódott hozzám, egész jól elbeszélgettem velük és
megállapítottam, hogy egy nagyon összeszokott kis csapatba csöppentem. Ez idő
alatt nem volt időm a saját hülyeségeimen rágódni egyszerűen csak kikapcsoltam
és élveztem, hogy itt lehetek, és hogy ilyen emberek vesznek körül. Egy ideig
az se tűnt fel, hogy Sebastian is visszatért hozzánk csak, akkor, amikor mellém
húzott egy széket és leült.
- Látom jól elvoltál – mutatott a
fiúkra.
- Igen, remek társaságom volt! –
nevettem.
- Ráérsz egy kicsit, beszélni
szeretnék veled – hirtelen komorrá vált a hangja.
- Persze – felállt és hátra
vezetett, a pihenőjébe.
- Erről csak veled beszélhetek –
becsukta mögöttünk az ajtót.
- Hallgatlak – felé fordultam és
megfogtam a kezét, egy halvány reménysugár villant fel, talán valami olyasmit
fog mondani, ami megváltoztatja, majd ezt a kapcsolatot.
- Az elmúlt időszakban közel
kerültél hozzám, aminek tényleg nagyon örülök, hiszen egy csodálatos lány vagy.
Ott voltál velem, amikor szakítottam
Hannaval és ezt köszönöm neked. Úgy érzem neked kell először megtudnod ezt a hírt. Találkozgatok egy
lánnyal, nagyon kedves és egyáltalán nem érdekli, hogy ki vagyok, megszeretne
ismerni. – mosolyodott el.
- Ez nagyszerű – csak ennyit
tudtam kinyögni, fájt, hogy ezt mondta, pedig nem szabadna.
- Ugye? Ha minden jól megy a
hazai futamomra velem jön. Szeretném, hogy ha megismernéd, biztosan jól
kijönnének.
- Biztosan – magamra erőltettem
egy mosolyt – ha nem haragszol most megyek, megbeszéltem Kimivel, hogy
találkozunk. Szia – intettem és elhagytam a boxot. Minél hamarabb a pályán
kívül akartam lenni, nem akartam, hogy bárki is sírni lásson. Az első
könnycseppet viszont nem tudtam visszatartani ezért gyorsan egy zsebkendőért
kutattam a táskámban, aminek az lett a következménye, hogy neki ütköztem
valakinek egy gyors bocsánat kérés után távozni szerettem volna, de
megállítottak.
- Lahja, mi a baj? – Fernando aggódó
arcával találtam szemben magam.
- Semmi – szipogtam.
- Ezt nem veszem be – átnyújtott egy
zsebkendőt, hiszen nem találtam meg a táskámban.
- Köszönöm. Erről most nem
szeretnék beszélni, ha nem baj.
- Persze, megértem és nyugodj
meg- megsimogatta a karomat és szabadon engedett.
Szinte futva tettem meg azt a kis
utat a szállodáig, a szobámba érve felszínre törtek az érzéseim. Igazából
magamat sem értem, hiszen nem alkotunk egy párt sohasem voltunk együtt nincs
jogom ennyire kiakadni, amiért ő boldog, joga van hozzá. Miután kicsit
megnyugodtam magamhoz vettem a laptopomat és egy kicsit a munkával foglalkoztam
ez segített kikapcsolni és ekkor tudtam meg azt is, hogy az elkövetkezendő két
ralin nem vesz részt Kimi, szóval egyedül megyek. Ennek bevallom nagyon örülök,
kell egy kis szabadság és kikapcsolás, minden közeli ismerőstől távol,
szükségem van erre.
Nem mentem le vacsorázni, inkább
felhozattam az ételt és magányosan elfogyasztottam azt. Sebastian hívott
párszor, de nem vettem fel, írtam neki egy üzenetet, hogy korán lefekszek és
azzal a lendülettel ki is kapcsoltam a mobilom. Lefeküdni készültem, amikor is
a portáról telefonáltak fel, hogy valaki vár lent. Magamra kaptam egy
normálisabb ruhát és lementem, fogalmam sincs, hogy kinek jutottam az eszébe,
talán Kimi az? Seb biztosan nem, miért akarna velem beszélni? Meglepődve
tapasztaltam, hogy Fernando az.
- Szia – köszönt, amikor
meglátott – remélem nem baj, hogy megkerestelek.
- Szia, nem egyáltalán nem.
- Csak tudni szerettem volna,
hogy hogy vagy. Délután nagyon zaklatott voltál.
- Akkor épp nem voltam a helyzet
magaslatán, de már most jobban vagyok, csak szükségem lenne valakire, akivel
beszélhetek.
- Én itt vagyok, ráérek,
hallgatlak – mosolygott.
- Ez kedves tőled, de nem itt
szeretném elmondani – körbe tekintettem – inkább egy csendesebb helyen.
- Menjünk el sétálni? – ajánlotta
fel.
- Igen az jó lenne.
Percekig némán sétáltunk egymás
mellett, nem tudtam, hogy hogyan kezdjek is bele.
- Ez olyan nehéz – sóhajtottam fel
– hol is kezdjem?
- Talán az elején?
- Ott kellene. Szóval most van
egy barátom Patrick, Kimi által ismertem meg. Nagyon szeretem és jó vele együtt
lenni, tényleg önmagam tudok lenni, ha ott van mellettem, de..
- De van valaki más is ugye?
- Valahogy úgy… konkrétan nincs,
mert ez egyértelműen csak egyoldali szeretett.
- Valószínűleg ismerem a másik
srácot.
- Ezt most honnan…?
- Délután a boxutcából távoztál
zaklatottan ebből gondoltam.
- Egyébként igen ismered –
lehajtottam a fejem.
- Sebastian az, ugye?
- Igen – suttogtam – de én nem
akarom ezt, nem szabad kiakadnom rá, neki is lehet barátnője én nem vagyok neki
senkije csak egy barátja – újra felszínre törtek a könnyeim.
- Gyere – kitárta a karjait és én
hozzábújtam és úgy sírtam tovább – Ő tudja mit érzel? – suttogta.
- Nem, de egyértelmű, hogy ő mást
szeret.
- Amíg nem mondod el neki nem
tudhatod biztosra.
- Ma mondta, hogy van egy új
barátnője.
- Az más. Jajj te lány mindig
belekeveredsz valamibe.
- Én már csak ilyen vagyok –
vontam meg a vállam.
Ezután kicsit vidámabb témákról
beszéltünk, majd visszatértünk a szállodába, hiszen neki holnap reggel
kipihentem kell megjelennie a pályán.