2012. január 24., kedd

29. rész

Sziasztok! 
Meghoztam az új részt, ami ugyan nem lett túl hosszú, de remélem tetszeni fog. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy mikor lesz következő rész, de igyekszem és addig is örülnék, hogy ha írnátok pár kommentet! 
Puszi: Nikíí


 Másnap katasztrofálisan néztem ki, de ez most annyira nem érdekelt, hiszen a párom karjai közt ébredhettem fel. A reggel mindkettőnknek nehezen indult, mert nem túl sokat aludtunk az éjjel. Mielőtt elindultunk volna a pályára beszereztünk mindketten egy-egy adag forró kávét. A parkolóban elbúcsúztunk és én elindultam a Ford sátrai felé. A srácok már dolgozgattak az autókon, a versenyzőink meg, mint minden versenyhétvége első napját a főnök irodájában kezdték egy megbeszéléssel. Első utam a vendéglátó egységünkbe vezetett egy újabb kávéért illetve valami harapnivalóért. Miután sikeresen beszereztem őket leültem az egyik asztalra és a gondolataimba merültem, a telefonom rezegni kezdett az asztalon.
- Igen?
- Végre, hogy felveszed – Kims volt az, de nem épp nyugodt hangon beszélt velem.
- Hívtál már korábban is?
- Reggel óta hívogatlak – jegyezte meg – na de mindegy, akkor ki tudsz menni Noncsiért?
-  Igen azt hiszem, bár még nem beszéltem Malcolnal, de biztosan elenged.
- Rendben, az én kocsimmal menj.
- Oké.
Fél órával később már a reptér felé tartottam. Kicsit hamarabb érkeztem, így amíg várnom kellett vettem egy újabb adag kávét, valahogy ébren kellett magam tartanom. Ahogy bemondták a gép érkezését azonnal talpra ugrottam és előre verekedtem magam, hogy biztosan észre vegyen. Pár perccel később már meg is pillantottam és integetni kezdtem.
- Szia – öleltem magamhoz. – Jól utaztál?
- Szia, igen köszönöm nagyon jól – mosolygott rám.
- Ennek örülök, gyere menjünk, mert a szőke herceged megöl, hogy ha nem szállítalak időben hozzá – nevettem és magam után húztam.
- Köszönöm, annyira örülök, hogy itt lehetek – az övét kapcsolta be, én pedig szép lassan kigurultam a parkolóból.
- Kims is örül – tettem hozzá mosolyogva – de most már ugye mindent tudsz? – félve tettem fel a kérdést.
- Igen – bólintott egy aprót – Most már…
- Nem akarlak ezzel felzaklatni szóval nem kell válaszolnod, hogyha nem akarsz – félbeszakítottam.
- Már azt hiszem feldolgoztam, hogy egy ideig csak a szeretője voltam – gondolkodott hangosan – csak még egy kicsit nehéz bíznom benne – tette hozzá halkan.
- Lenne kedved este meginni velem egy italt, csapnák egy kis csajos estét?
- Ez nagyon jó ötlet – mosolygott rám.
- Remek – leállítottam a kocsit – megérkeztünk.
Elkísértem a párjához és utána szaladtam is a csapatomhoz. Várt rám egy kisebb sajtó anyag, így a gépem társaságában bevonultam a versenyzőknek kialakított kis pihenőbe és neki láttam a munkának. Egy monitoron keresztül közben figyelemmel követtem a versenyt és nagyot dobbant a szívem, amikor egy másodpercre mutattak Patrickot. Eldőltem a kis kanapén és úgy csináltam tovább a dolgomat, de egy idő után nagyon elnehezedtek a szemhéjaim és elaludtam, amikor felébredtem már nem voltam egyedül. Jari-Matti a kis asztal mellett ült és  egy papírt böngészett.
- Vége a mai napnak? – megmozgattam a végtagjaimat.
- Igen Csipkerózsika – fordult felém nevetve.
- Kapd be! – hozzádobtam egy párnát.
- Amúgy kint vár a lovagod – bökött az ajtó felé.
- Akkor már megyek is, de miért nem ébresztettél fel? – összeszedtem a cuccaimat.
- Aranyosan aludtál – vonta meg a vállát.
- Azért máskor szólj, szia – adtam neki egy puszit és már el is hagytam a kamiont.
- Végre, már azt hittem itt éjszakázol – zárt a karjaiba Patrick.
- Nem állt szándékomba – megcsókoltam – ugye nem baj, hogy ha ma estére egy kicsit egyedül hagylak? – az autóm felé sétáltunk.
- Miért hova kell menned?
- Megbeszéltük Noncsival, hogy tartunk egy csajos estét.
- Rendben, de ne maradj túl soká, még terveim vannak veled – egy pajkos mosoly jelent meg az arcán.
- Majd megpróbálok igyekezni – húztam az agyát.
- Megőrjítesz ugye tudod?
Csendben autóztunk vissza a szállodába, úgy terveztem, hogy gyorsan lezuhanyozok, de ezt a tervemet Patrick meghiúsította így röpke 20 perces késéssel indultam el a megbeszélt találkozóra.

2012. január 15., vasárnap

Közlemény !

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni a kommenteket, amiket az előző részhez írtatok. Van számotokra egy nem túl jó hírem. Sajnos nem tudom, hogy mikor hozom az új részt ugyanis mostanában nem túl sok időm volt írni. Végzős vagyok szóval az időm nagy részét a tanulás, az érettségi és a továbbtanulás kérdése teszi ki. Amint lesz egy kis időm ígérem hozok nektek olvasni valót!
Köszönöm a megértéseteket!
Puszi, Nikíí