30. rész

Reggel apró csókokra keltem fel, amik az egész testemet kényeztették. Sebi épp a hasamat halmozta el csókokkal, amikor hirtelen felkacagtam. Felemelte a fejét, rám nézet majd feljebb kúszott és megcsókolt.
- Minden reggel szeretnék így kelni- mosolyogtam rá.
- Ez megoldható- közben a hajamat simogatta.
- Bocsánat, hogy tegnap csak úgy eltűntem, de ez nekem sok- mondtam elcsukló hangon.
- Ugyan kicsim semmi baj, tudom, hogy ez most nagyon nehéz, de én itt vagyok és melletted állok- végig a szemembe nézett, és látszott rajta, hogy komolyan gondolta.
- Köszönöm- csókoltam meg.
Még kb. fél óráig szórakoztunk az ágyban, majd ideje volt felöltözni és indulni. A pályára kiérve pár szerelő elég furán nézett rám. Ez kezdett kicsit idegesíteni. Beérve a csapathoz nagy csend fogadott. Sebi is csodálkozott ezen. Leültem az egyik gumi halomra és onnan figyeltem a srácok munkáját. Mindenki tekintete rám szegeződött. Leugrottam a gumikról és a boksz elejéhez sétáltam.
- Most miért bámul mindenki? Mi rajtam olyan fura?- kiabáltam el magam, majd a választ meg se vártam elrohantam.
Elindultam a bokszutcában a két Ferrari épp a rajtot próbálgatta, elég szép gumi nyomokat hagytak az aszfalton. Közelebb sétáltam ki akartam őket kerülni, ez nem sikerült a legjobban. Hisz Fernando épp akkor indult el. Szerencsém volt, hogy gyorsan rálépett a fékre és nem ütött el. Megijedtem.
- Laura ilyet ne csinálj többet, szerencséd, hogy jó a reflexem és sikerült megállnom kicsit mérges volt Fer.
- Bocsi- mosolyodtam el.
Sebi a mérnökével és Tommival már a pályán volt. Gyorsan utol értem őket. Sebit átöleltem hátulról, erre ő megfordult és megcsókolt.
- Mit csinált az előbb Fer? Olyan nagyot fékezet- érdeklődött a német.
- Ááá semmi különöset- próbáltam hazudni.
- Biztos?
- Igen.
- Laura, Christian szeretne veled beszélni, az irodájába megtalálod- mondta Tommi.
- Okés majd bemegyek, ha visszaértünk- közben megszorítottam Seb kezét.
Én egész jól elszórakoztam, felszedtem pár kavicsot és azt dobáltam a pályára. El is találtam az egyik McLarenes-es mérnök lábát. Gyorsan Sebi mögé rejtőztem így nem láttak meg. Ahogy visszaértünk elmúlt a jó kedvem. A szívem a torkomba dobogott. Nem akartam vele szembe nézni, de muszáj. Bekopogtam az ajtón majd meghallottam Chris nyugodt hangját.
- Szia, beszélni akartál velem?- neki dőltem az ajtónak.
- Szia, igen szerettem volna- kicsit ideges volt.
- Sajnálom, hogy tegnap leléptem, de ez nagyon váratlanul ért- egy belső hang vezérelt és oda léptem hozzá megöleltem.
- Semmi baj, engem is váratlanul ért- megpuszilta a buksim.
- Én… én…- szipogtam.
- Nyugi, nem fogok semmit se erőltetni, hisz ez mindkettőnknek nehéz. Nem kell apának szólítanod. Nem is kérhetem ezt tőled. Csak annyit akarok, hogy ne haragudj és tényleg nem tudtam arról, hogy édesanyád teherbe esett. Minden másképp alakult volna, ha elmondja- még mindig a karjai közt voltam és ez jól esett.
- Köszönöm- suttogtam.
- Igazán nincs mit lányom- mosolyogott zavartan.
Ketten léptünk ki az irodából. Úgy érzem, egy nap talán tudom apának szólítani. Vidáman sétáltunk ki a többiekhez. Mikor viszont Seb felé néztem megfagyott bennem a vér. Egy szőke hajú lánnyal volt és nem beszélgettek.
- Sebastian- szólalt meg Christian.
- Igen- levegő után kapkodott.
- Ki ez a lány?- kérdezte kicsit mérgesen.
- Ő Hanna a volt barátnőm, de nem én tehetek róla ő mászott rám- próbált mentegetőzni.
- Én is itt vagyok- léptem ki könnyes szemmel Chris árnyékából.
- Laura ez nem úgy volt- próbált átölelni, de én eltoltam magamtól.
Visszaindultam a szállodába. Nem hittem el, hogy ezt meg meri csinálni. Az összes férfi bunkó. Sírva mentem vissza, legszívesebben elmenekülnek, de nincs hova. Jaime küldött egy e-mailt, ma este egy kisebb bulit tart és minket is meghívott. Előszedtem a bőröndből a kedvenc koktél ruhám. Gyorsan elmentem zuhanyozni, a hajamat kivasaltam és belebújtam a fehér kis ruhába. Épp a szandálomat csatoltam be, amikor nyílt az ajtó, Seb lépett be rajta http://www.youtube.com/watch?v=w55Nib4uf1U&playnext_from=TL&videos=cD2tJtaQFkY
- Hova mész?- kérdezte kicsit lehangoltan.
- Bulizni- vontam meg a vállam.
- Jaime bulijára?
- Igen, miért baj?- kérdeztem félvállról.
- Én nem megyek- a cuccát ledobta az ágyra.
- Nincs szükségem rád.
- Laura értsd meg nem én csókoltam meg- kicsit felemelte a hangját.
- Ahan persze, a pasim egy idegen csajt csókolgat, és mikor szólnak neki haláli nyugodt. Azt hittem benned megbízhatok. De te se vagy egy fokkal se jobb. Most derült ki, hogy az apám a főnököm, összetörtem, te meg rögtön egy másik lány karjaiba vetted magad. Kösz ebből nem kérek- az ágyon lévő kis párnát hozzádobtam.
- De hadd magyarázzam meg, kérlek- elkapta a karom és nagyon megszorította.
- Engedj el- kirántottam a kezem s bevágtam magam mögött az ajtót.
Eldöntöttem ma este befogok rúgni. Amint megérkeztem már rendeltem is a vodkát. A hangulat nagyon jó volt, egész este Jaime szolgáltatta a zenét. Rengeteg ember volt, pár ismerős arc is feltűnt. Lucas felkért nem is egyszer táncolni. Nagyon jó volt vele lenni.
Egy nagyon szép lassú szám következett nem sok kedvem volt, de szó szerint magával ráncigált a táncparkettre. http://www.youtube.com/watch?v=eD3yV16oYzg&playnext_from=TL&videos=VA2SpK7I1gI
Ahogy közel húzott magához, szinte izzott köztünk a levegő. A karjaimat körbe fontam a nyaka körül, ő pedig szorosan magához húzott. A keze lecsúszott a csípőmről egészen a fenekemig. A zene végénél közelebb hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam, őrjítő volt ez a csók. Még többet akartam, de ő is. Lassan kilopóztunk az épületből és a szálloda felé vettük az irányt. Egész úton csókolgatott. A sofőr pedig élvezhette a látványt…..

29. rész

Amikor megláttam az anyámat rögtön az jutott az eszembe, hogy biztos ki akar rúgatni. Miért ne tenné meg, hisz otthonról is kidobott. Chris kicsit ideges volt. Ez látszott az arcán, és azon is, hogy fel- alá járkált a kis szobában.
- Nos, Chris mit szeretnél mondani?- kérdeztem kedvesen. Anyámról tudomást se vettem.
- Laura én nem is tudom, mit kellene mondanom- még mindig az előbbi mozgást végezte.
- Azt én sem tudom- mosolyogtam rá, erre csak egy halvány mosoly volt a válasza.
- Arról már meséltem neked, hogy ismerem az édesanyádat. Nem túl rég felkeresett és elmondott egy elég fontos dolgot.
- Mégis mit?- lenézően néztem az anyámra.
- Háááát, ajj olyan nehéz ezt elmondani- az arcát a tenyerei közzé temette.
- Csak nem lehet akkora baj- végre megszólalt Sebi is.
- Nem, nem baj vagyis.
- Bökd már ki mi az - kicsit felemeltem a hangom.
- Jó, akkor elmondom.
- Ideje lenne- motyogtam halkan.
- Laura, te az én lányom vagy- érezhető volt a hangján, hogy megkönnyebbült.
- Miiiiii?- a hangom kb. 2 oktávval feljebb szólalt meg.
- Igen, a lányom vagy. Ugyanis nekem régen anyukáddal volt egy futó kalandom. Nem tudtam, hogy teherbe esett. Nem szólt. Hidd el, ha tudtam volna, tartottuk volna a kapcsolatot. Mindig is egy lányra vágytam. És te egy tökéletes nő vagy. Szép, okos, jól nevelt. Pont, mint az apukája- a végén egy picit elmosolyodott.
Nem tudtam semmit se mondani. Teljesen ledöbbentem. Anyám persze meg se szólalt csak vigyorgott, mint a vadalma. Nem bírtam tovább oda léptem hozzá és csak ennyit mondtam.
- Még jobban gyűlöllek- a többiek felé fordultam és egy-, sziasztok, elhagyta a számat majd kirohantam a kis irodából.
Nem tudtam sírni még nem. Ahhoz túl nagy dühöt és fájdalmat éreztem. A kocsimhoz siettem és szinte visszarepültem vele a szállodába. Még mindig Christian szavai zengtek a fejemben. A lánya vagyok. És az anyám nem volt képes elmondani. Vajon, ha nem keveredek bele a száguldó cirkuszba, akkor sose tudom meg? Utálom ezt a nőt. Nem érdemli meg az anya jelzőt. Úgy döntöttem kiszellőztetem a fejem. Elő kerestem az MP3 lejátszómat és lesiettem. Alig indultam el az eső szakadni kezdet. Remek.
- Neked is most kell esned?- a tekintettem az ég felé emeltem.
Egyre jobban esett, de ez most engem nem érdekelt. A lejátszómban felcsendült az a szám, amire mindig tudtam sírni. http://www.youtube.com/watch?v=lKuwsfL-y1I Egy közeli parkhoz értem. Szó szerint lecsúsztam az egyik padra, és a könnyeim záporként hullottak a földre. Minden könnycsepp a szívem egy aprócska darabját szimbolizálta. Az eddigi életem nem is az enyém. Már azt se tudom, ki vagyok. Eszembe jutott apa, igen ő mindig az marad. Ezért hagyta ott azt a nőt. Nem tudom többet anyának nevezni. Benne mindig bízhattam, pedig nem is a vér szerinti lánya vagyok és mégis többet törődött velem.
A hideg esőtől már reszkettem így jobbnak láttam visszamenni. Mire felértem a szobánkba Sebi már aludt. Gyorsan lezuhanyoztam, csak a forró vizet folyattam magamra, mégis nagyon fáztam. Befeküdtem Sebi mellé, észrevette, hogy megjöttem ezért átölelt és egy puszit nyomott a buksimra. Nem szólt, mert tudta most nem akarok róla beszélni. Nagy nehezen sikerült elaludnom.

28. rész

Lassan kezdet kitisztulni minden, de a fejem és a szám iszonyatosan fájt. Megérintettem az említett testrészemet és „örömmel” tapasztaltam, hogy véres. A látásom is kezdett visszatérni, és a két srácot pillantottam, meg akik aggódva méregetnek.
- Lau jól vagy?- rögtön a karjaiba kapott Gyula és az egyik székre leültetett.
- Igen, azt hiszem csak a fejem és a szám fáj- dünnyögtem.
- Tessék - nyújtott át Sebi egy vizes ruhát, de elég szótlan volt csak nézett.
- Add ide!- Gyula kirántotta a kezéből a ruhát és letöröltem a számról a vért.
- Mégis melykőtök volt az a nagyon okos, aki leütött?- kicsit ingerültem kérdeztem, bár sejtettem.
Egyik srác se válaszolt, csak egymást bámulták. Az előbbi verekedés helyett inkább segélykérően pillantottak a másikra.
- Na, elmondanátok? Vagy egész este itt ülünk- egyre türelmetlenebb voltam.
- Én voltam- vallotta be Seb lehajtott fejjel.
- Valahol sejtettem- oda léptem hozzá és megcsókoltam.
- Ezt most miért?
- Azért mert egy barom vagy, de imádlak- nevettem rajta.
Még mindig értetlenül pislogott én pedig Gyulával együtt nevettem. Ahogy elnéztem, rendesen elrendezték egymást. Gyula száján is egy hasonló seb volt, mint az enyémen, illetve a szemöldöke felszakadva és egy elég szép ütés a bal szeme alatt. Sebinek az orra volt betörve illetve a szeme alatt egy kisebb ütés nyom. Pár perc néma csend állt be. Majd végül Gyula eszmélt először és ő szólalt meg.
- Fiatalok én most megyek, Lau vigyázz magadra és erre, kölyökre – Sebire mutatott- majd ez előbb említett személlyel kezet fogott.
- Remélem, még találkozunk- mosolygott Seb.
Végig az ajtót bámultam és azon gondolkoztam, hogy vajon hány óráig feküdhettem eszméletlenül. Olyan volt mintha ezer éve ismernék egymást. Túl nagyot üthetett Sebi és valószínű ezért láthatok rosszul.
- Mi a baj kicsim?- közbe az ölébe húzott.
- Csak annyi, hogy te meg Gyula, úgy váltatok el, mint a jó barátok- értetlenül néztem rá.
- Tudod nálunk, férfiaknál már csak így van, először picit lerendezzük egymást utána már szent a béke- vigyorgott.
- Értem, vagyis nem, de mindegy. Inkább menjünk vissza a szállodába és utána utazunk haza.
- Okés.
Nem értem a férfiakat. Még 2 napot töltöttünk otthon Svájcban. Sebi arcán már semmi se látszott. Bezzeg az enyémen még mindig látszik. Duzzogva indultam el Monzába. Sebi vidáman vágott neki ennek a versenyek. Úgy érezte most mindkét Ferrarinál gyorsabb lesz, és talán visszaveheti az első helyett Fernandotól. Nagyon jó barátok, de a munkában nem ismernek barátságot, mindenki ugyanolyan ellenfél. Sebinek egy szponzori rendezvényen kellett rész vennie, így úgy döntöttem beülök a csapat büféjébe. Épp a kedvenc salátámat falatoztam, amikor megjelent előttem a főnököm.
- Szia, Laura- köszönt kedvesen.
- Szia - hellyel kínáltam.
- Jó étvágyat!- mosolyogott rám.
- Köszönöm- mondtam az utolsó falat előtt.
- Mi történt veled?- aggódva kérdezte.
- Miért?
- A szád- mutatott a szép kis sebemre.
- Jah, csak elestem- mondtam vállat vonva.
- Ugye nem bántott?- Seb felé biccentette a fejét, aki épp akkor lépett be.
- Nem- mosolyogtam rá, ekkor két kéz került a szemem elé.
- Sebastian, szeretnék még látni- nevetve közöltem.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Láttam, ahogy bejössz, meg neked van olyan hideg kezed- megcsókoltam, elég szenvedélyes csókká sikeredet, Chris köhögése szakított félbe minket.
- Fiatalok ezt majd inkább este.
- Viszont a mai nap végén gyertek, be az irodámba beszélni akarok veled Laura, de jobb lesz, ha Seb is ott lesz- majd felállt és ott hagyott minket.
Sebbel még egy kicsit beszélgettünk. Lassan elkezdődött az első szabadedzés, és igaza lett az én szőke hercegemnek tényleg gyorsabb volt a két Ferraris srácnál. A második edzésnél is hasonló eredmények születtek. Sebi első, Fer negyedik, Felipe ötödik, Robert kilencedik. Sebastian átöltözött és már indultunk is Christianhoz. Meglepő látvány fogadott ugyan is ott volt az anyám

27. rész

Visszabújtam Sebi mellé és próbáltam megnyugodni, de nem sok sikerrel. Hogy merészel az szemét ilyen sms-t írni. Eddig még tiszteltem is, de most már nem. Nem hittem volna, hogy ilyen gerinctelen tud lenni. Tovább szipogtam, Seb mocorogni kezdett mellettem.
- Kicsim, mi a baj?- rémülten kérdezte.
Nem válaszoltam csak a telefonomat nyújtottam neki. Éreztem, ahogy megfeszül mellettem.
- Megölöm azt a fickót- sziszegte.
- Miért csinálja ezt?- még mindig zokogva kérdeztem.
- Nem tudom, de ha találkozok, vele utána már nem fogja, ebben biztos vagyok- közben apró puszikkal próbált nyugtatgatni.
- Sajnálom- közben szorosan hozzá bújtam, nyugtató volt a közelsége.
- Mégis mit? Azt, hogy egy ilyen .. nem találok rá szavakat kihasznált?
- DE én is hibás vagyok.
- Ilyet ne mondj, nem te léptél le, vagyis nem te mondtad meg neki, hogy ideje lépnie- most már kedvesebb hangnemre váltott.
- Ez igaz- bólogattam.
- Gyere, főzök neked egy teát okés?- húzott maga után.
- A szüleid nem fognak felkelni? Még hajnal van- kérdeztem halkan miközben követtem.
- Nyugi jó alvók, régen mindig ilyenkor jártam haza és sosem buktam le- vigyorgott rám.
Egész finom teát főzött. Ettől tényleg megnyugodtam egy kicsit. Seb felvettette az ötletet mi szerint találkoznom kellene a volt „szerelmemmel” és akkor Ő egy kicsit helyre tenné. Féltem ettől az ötlettől, mert én úgy gondolom erősebb az én kis szőkémnél. Gyorsan visszaosontunk a szobánkba. Dél körül keltünk fel. Az ebéd után összepakoltunk és visszaindultunk Svájcba. Út közben felhívtam a titkos szeretőmet és megbeszéltünk egy időpontot az egyik pesti kávézóba. Próbáltam úgy választani, hogy ha véletlenül balhé lesz, akkor se kerüljünk az újságok címlapjára.
- Olyan fura nyelven beszéltél- hátulról átölelt a kis német.
- Ez magyar szívem- adtam neki egy csókot.
- Akkor is fura- nevetett tovább.
- Mert a német mennyivel jobb- piszkálódtam.
- Én tudok egy nyelvet, amit mind ketten értünk- szenvedélyen megcsókolt.
Másnap reggel indultunk pestre. Ideges voltam, féltem, hogy mi lesz, ha újra látom. Kicsit hiányzik, de már undorodok tőle. Amíg a kávézó felé tartoztunk a szívem próbált nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Ő egy távolabbi asztalnál foglalt helyet, és egy újsággal álcázta magát. Feszültem doboltam az ujjaimmal az asztalon, ekkor jelent meg Ő. Most is elvarázsolt.
- Szia kicsi lány- két puszit nyomott az arcomra, a parfümje megint megbolondított.
- Szia Gyula- próbáltam higgadt maradni.
- Tudtam, hogy hiányzok- egy sunyi mosoly jelent meg az arcán.
- Nem, nem hiányoztál, sőt utállak egy gerinctelen alak vagy- nem bírtam tovább és felpattantam.
- Jajj Cica ne csináld ezt- megragadta a karom és közel húzott magához, ha Sebi nem jelenik, meg akkor újra megtörténik a csók
- Enged el Laurát- parancsolt rá.
- Áhh a kis tehetség- gúnyosan mondta.
- Te ki vagy? – szinte meg se hallotta, amit az előbb mondott.
- Czollner Gyula- nyújtott kezet.
- Sebastian Vettel- Sebi a kéznyújtás helyett egy hatalmasat bemosott neki.
A két srácot alig tudták szétszedni. Én már zokogtam, rossz volt látni két olyan embert, akiket szeretek és most épp péppé verik egymást. Igen Gyulát is szerettem még mindig hiába bántott meg. Próbáltam volna megközelíteni őket, de hirtelen elsötétült előttem a világ….

26. rész

Kis idő elteltével már nyugodtan vettük a levegőt, de Sebi még mindig rajtam feküdt. Rám nézett majd hosszasan megcsókolt. Legördült mellém és szorosan átölelt.
- Köszönöm- suttogtam.
- Mit is?- értetlenül nézett rám.
- Hogy sikerült elfelejtetned velem azt az éjszakát- elcsuklott hangon mondtam.
- Ne aggódj én sosem foglak elhagyni- megpuszilta a nyakamat és haladt volna egyre lejjebb, de a telefonja megzavarta.
- A francba- morogta.
- Halló- szólt bele rekedtes hangon. Felállt és kisétált a fürdőbe.
Vidáman tért vissza. Igaz még mindig nem volt rajta ruha ezért vágyakozóan tekintettem rá. Ezt észre is vette és vigyorogva közeledett felém. Újabb csodálatos órát töltöttünk együtt. Már kezdett besötétedni mikor kikászálódtam az ágyból és összeszedtem az eldobált ruháimat. Sebi még mindig feküdt és figyelt, ahogy próbálom a ruhadarabokat visszaszerezni.
- Egyébként ki hívott?- közben felvettem a szoknyámat.
- Anya, meghívott minket holnap ebédre- nyújtózkodott egy nagyot.
- És megyünk?
- Remélem igen- csókolt meg.
- Egyébként kedvesek a szüleid- mosolyogtam rá.
- Te ismered őket?- teljesen meglepődött.
- Igen, vagyis csak telefonon beszéltem velük, ők segítettek, hogy eljussak hozzád.
- Ja értem- mosolygott rám sejtelmesen.
- Éhes vagyok- szólaltam meg.
- Nem voltam elég?- nevetve kérdezte.
- Most valami ételre lennék éhes nem rád- simogattam végig az izmos hasán.
- Akkor menjél és főzzél valamit- utasított.
- Milyen kedves vagy- felvettem a sértődött ábrázatot és levágtattam a lépcsőn.
Elő kerestem egy pizza étlapot és tárcsáztam is a közeli étterem számát. Nem fogok neki vacsorát főzni, arra még várhat: P Kb. fél óra múlva csengettek és meg is jött a finom vacsora. Előkészítettem majd, felvittem a szobába ahol Sebi nem meglepő módon spongya bobot nézett.
- Tessék itt a vacsora- adtam egy puszit az arcára- megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
- Bocsánat, nem akartalak megsérteni csak vicceltem- simogatta a hajam.
- Semmi baj, nem sértődtem meg csak eljátszottam- nevettem rajta.
- Ezért még kapsz- rádobott az ágyra és egy pillanat alatt megszabadított a ruhámtól.
A vacsorából nem lett semmi. Nem volt erőnk enni, inkább aludtunk. Másnap reggel, vagyis inkább már délelőtt keltünk fel. Sietnünk kellet, hiszen Seb szülei délre várnak minket és nem akartunk késni, így inkább a külön zuhanyzást választottuk. Kicsit izgultam az első találkozás előtt, bár beszéltem már velük, de látni még nem láttak. Lehet nem is olyan kedvesek, mint a telefonba voltak? Ezen gondolkoztam egész úton. Egy egyszerű családi ház előtt álltunk meg óriási kerttel, ami csodálatos virágoktól pompázott.
- Kicsim megjöttünk- érintette meg a kezem Sebi.
- Okés- mosolyogtam rá.
- Ne izgulj, nem esznek embereket- biztatott a szőkém miközben beléptünk az ajtón.
- Sziasztok, megjöttünk- szólalt meg Sebi.
- Kisfiam, végre olyan rég láttalak- sietett ki a konyhából a mamája.
- Én is rég láttalak- ölelte át az anyukáját.
- Be szeretném mutatni a barátnőmet, Laurát- mosolygott rám és az anyukájára is.
- Laura Martinez- nyújtottam kezet.
- Susanne Vettel- ő viszont azonnal át is ölelt.
- Mi ez a nagy hangzavar- jött be a nappaliba Norbert.
- Áhh fiam haza találtál- üdvözölte rég nem látott gyermekét.
- Nagyon szép a barátnőd- közben kaptam tőle két puszit.
- Köszönöm- mosolyodtam el. Úgy érzem semmi baj nem lesz a családdal.
- Fabian hol van?- kíváncsian kérdezte Sebi miközben besétáltunk a konyhába.
- Mindjárt jön, az egyik barátjánál van- válaszolt Norbert.
- Rendben már hiányzik a kis tökfej- vigyorodott el a kis német.
- Fiam azért beszélhetnél normálisan is az öcsédről- dorgálta meg a mamája.
Én csak nevettem rajtuk. Mintha egy kis gyerek lenne. Nem sokára megérkezett Fabian is és neki kezdtünk az ebédnek. Rengeteg finom falat közül válogathattunk isteneim főz Susanne. Miután végeztünk a fiúk beültek beszélgetni, amíg én segítettem elpakolni illetve elmosogatni a kedves anyós jelöltemnek. Nagyon jól elbeszélgettünk és rengeteget nevettünk, sok-sok dolgot mesélt Sebastianról. Igazi rosszcsont volt. Úgy döntöttünk ideje lenne megnézni a férfiakat. Elég vicces látvány tárult elénk. Sebastian feküdt a kanapén, Fabian pedig a csípőjén ült és úgy ütötte egy párnával.
- Ti mit csináltak?- nézett rájuk szigorúan a mamájuk.
- Ő kezdte- mutattak egymásra.
- Most tényleg Sebastian kezdte- állapította meg Norbert.
- De fiam, komolyan mondom nem is látszik, hogy 23 éves vagy- dorgálta tovább Susanne.
- Anyu, miért mindig én vagyok a hibás?- nézett boci szemekkel rá Seb.
- Apád mondta- rántotta meg a vállát a kedves mami.
Én csak nevettem rajtuk. Milyen bolondos család. Nekem sose volt ilyen, bár testvérem sincs. Nálunk nem lehetett még az unokatesókkal se így játszani anya mindig ránk szólt. Az elmélkedésemből Sebi keze hozott vissza, ami a combomon pihent meg,
- Mi a baj?- kérdezte suttogva.
- Csak egy régi emlék- adtam egy apró puszit a szájára.
- Tényleg bátyus mikor feküdtél le utoljára Laurával?- kérdezte mosolyogva a legkisebb Vettel.
- Nah de Fabian ez már mindennek a teteje, így kell bemutatkoznotok- hüledezett az anyukájuk.
- Ez nem tartozik rád törpe- nyújtotta Seb a nyelvét Fabira.
- De az biztos, hogy nekem több barátnőm volt, mint neked eddig- kötözködött tovább a legkisebbik férfi.
- De az is csak miattam, ha én nem lennék híres, akkor neked se lenne barátnőd- folytatta tovább a nagyobbik.
- Ez nem igaz. Én sokkalta helyesebb vagyok, mint te.
- Ahan, persze.
- Fabian ideje lenne megcsinálnod a házi feladatod, holnap suli- mondta Norbert.
- Nem lehetne később apa?- kérlelve nézett rá.
- Nem- felelte határozattan a legöregebb Vettel.
- Haha neked még tanulnod kell- nevetett rajta Seb.
- Utállak- morogta Fabi.
Miután elment az öcsi, pár komolyabb témáról is beszélgettünk. Szóba került a családom, elmondtam nekik mindent, hisz így a legjobb, ha tőlem tudják és nem újságíróktól. Szerencsére nagyon megértők voltak, szerintük is jól tettem, hogy ott hagytam anyám. Bár beszélnem kellene vele ezt tanácsolták. De én nem akarok, ő bántott meg, ha valamit akar, akkor kezdeményezzen ő. Estig beszélgettünk majd mindenki ment aludni. Sebi szobája nagyon kisfiús volt. Pár autó még mindig ott állt a polcán ezen elmosolyodtam. Egész hamar elaludtunk. Hajnalban a telefonom csipogására keltem fel. Kimásztam Seb öleléséből és megnéztem a kis készüléket. Ismeretlen számról kaptam sms-t amiben ez állt.

Szia Cica

Ma egy éve, hogy együtt voltunk. Csodálatos volt, jó lenne megismételni. Hiányzol te is meg a csodálatos tested is.
Szeretlek

A telefon kiesett a kezemből, és a könnyeim elkezdtek potyogni.

25. rész

Szépen teltek a napok, próbáltam hozzászokni, hogy Sebi milyen kis lökött a mindennapokban is. Mondjuk mi másért, szerettem volna bele?
Éppen Sebihez tartok, egy kis meglepetés-látogatást terveztem neki, mert már nagyon hiányzik a drága. Amint átléptem – jobban mondva gurultam – a német határon, nagy levegőt vettem, félreálltam a kocsival és felhívtam egy telefonszámot. A torkomban dobogott a szívem, miközben vártam a válaszra. Egyszer csak felvették végre!
- Hallo? Itt Norbert Vettel. – szólt bele a kagylóba egy kedves férfihang.
- Öhm. Jó Napot, Laura Martinez vagyok. Én…. – nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbeszóltak.
- Apjuk, hangosítsd ki a telefont! – jelent meg egy izgatott női hang is. – Szia Laura! Én Sebastian mamája vagyok, Susanne Vettel.
- Én pedig az apukája, Norbert. Gondolom a családnevet már nem szükséges elismételnem. – kuncogott Sebi papája. Kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen kedvesek. Sóhajtottam egy nagyot.
- Mi ez a nagy sóhaj? – érdeklődött a kedves mama.
- Ó, ez csak a megkönnyebbülés hangja. – válaszoltam neki mosolyogva. Bár ezt ő nem láthatta, de reméltem érzékeli a hangszínemen. – Féltem ettől a hívástól, mert igazából a segítségükre lenne szükségem.
- Először is: nyugodtan tegezz minket. – ajánlotta fel Norbert. Norbi?:D – Másodszor pedig: miben segíthetünk?
- Hááát.. Igazság szerint nem igazán tudom, hogy Heppenheimben merre felé navigáljak. Mindjárt beérek a városba és onnantól nem tudom, hogy merre-hány méter Sebi lakása.
- Nahát! Megleped Sebastiant? – örült meg a hírnek Susanne. – Rá fér, mert már úgyis olyan nyűgös, hogy 3 napja nem találkoztatok! A Fatus pedig mindjárt elmondja, hogy jutsz el a legegyszerűbben hozzá!

Norbert elmagyarázta elég érthetően, hogy hogyan jutok el a fiához, így csevegtünk még pár percig, majd utána útnak indultam. Újra a torkomban dobogott a szívem, hogy vajon a kedvesem mit fog hozzám szólni. Nem vagyok híve az ilyen spontán dolgoknak, de hát nagyon hiányzott már. Azért remélem örülni fog egy kicsit…
A Vettel szülőknek hála, azt is megtudtam, hogyan juthatok be a kis német lakásába úgy, hogy azt még ő sem vegye észre. Hasznosítottam is ezt a tudást és máris beértem a nappaliba. Ahol igencsak érdekes nyögések ütötték meg a fülemet…
Kezdtem a legrosszabbra gyanakodni, így elindultam a hang forrása felé. A nappaliból nyíló kisebb szobából szűrődtek ki a zajok, így óvatosan benyitottam. Nem várt látvány tárult elém.

Egy konditeremben találtam magam, ahol Sebastian éppen az evezőpadot gyűrte maga alá és közben nagyokat nyögött. Teljesen beleélte magát az edzésbe, én pedig a látványba. Haja az arcába lógott, a nyelve hegyét kidugta a száján… Eddig elég nevetséges a leírás, de most jön a java: izmos felsőteste meztelen volt, látszódott az izmok munkája…
Ebbe remegtek bele a térdeim.
Egyszer csak megfordult és eltátotta a száját. Így legalább a nyelve alapállásba került, viszont még mindig ittam magamba a látványt. Teljesen a hatalmába kerített a vágy. Ezt Sebastian is látta rajtam, hiszen egy huncut, féloldalas mosolyra húzta a száját.
Kb. három lépéssel odavágtatott hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, amit én viszonoztam. Kicsit nyújtózkodtam is, hogy minél jobban elérjük egymást, amit a németem úgy díjazott, hogy gyengéden a popsim alá nyúlt és felhúzott az ölébe. A lábaimmal átöleltem a derekát, így indult meg velem a hálószoba felé.
Amint beértünk, egyből az ágy felé vettük az irányt, mert tudtuk-éreztük, hogy itt és most meg fog történni a dolog. Egymáséi leszünk.
Az eddigi hevességnek ellentmondva, roppant gyengéden tett le az ágyra és kis puszik-csókok kíséretében kezdett el megszabadítani a feleslegessé vált ruhadaraboktól.
Először a szoknyámat húzta le rólam, miközben végig csókolta a combom belső részét, apró nyögéseket csalva az ajkaimra. Utána visszatért a felső testemhez, ahonnan a topomat és a melltartómat próbálta meg lebányászni rólam. Amikor már teljesen meztelen voltam, a bugyim kivételével, a melleimet kezdte el csókolgatni, miközben a combom közét simogatta, újra.
Egyre jobban kívántam őt, így én is elkezdtem csókolgatni, szívni a nyakát, beletúrtam a hajába, majd végigszántottam ujjaimmal a gerincvonalán. Erre felhördült és szinte letépte rólam a bugyit.
Persze azért figyelt arra, hogy ne nagyon durvuljon el a dolog, minden, amit tett, roppant gyengéden csinálta. Két ujjával ellenőrizte, hogy már be tudom-e őt fogadni, majd óvatosan belém hatolt.
Roppant lassan kezdett el mozogni bennem, de mélyre döfött, minden egyes mozdulattal. Nem sok kellett hozzá, hogy szinte sikítsak az élvezettől… Fokozatosan emelte a tempót, közben pedig csókolt, ahol ért: a szemeimet, a számat, a nyakamat, a melleimet… Nem kellett sokat várni arra, hogy eljussunk a csúcsig: mind a ketten egyszerre élveztünk el, a gyönyör átjárta minden porcikánkat. Lassan omlottunk egymásra és csak pihegtünk, hosszú perceken át….

24. rész

Reggel a telefonom ébresztett fel. A párnám alatt pihent, és arra lettem figyelmes, hogy valami rezeg alattam. Zavartan ugrottam fel Sebi kezét óvatosan lehámoztam magamról. Majd kibotorkáltam a fürdőbe közben azon mérgelődtem, hogy ki zargat ilyen korán. Még mindig nem néztem a képernyőre, csak miután becsuktam az ajtót. A kijelző Felipe nevét mutatatta akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
- Hallo- álmosan szóltam bele a készülékbe.
- Szia Lau, felkeltettelek?- érdeklődött kedvesen.
- Igen, de te már ilyen korán fent vagy?- mondtam két ásítás között.
- Lau drága már 11 óra van- nevetett a vonal túlsó oldalán.
- Komolyan?- csodálkozva kérdeztem.
- Igen. És azért hívtalak, mert megyek ki a reptérre és előtte el szerettem volna búcsúzni.
- Jah, rendben. Mikor mész?- kérdeztem már teljesen magamhoz térten.
- 10 perc múlva indulok a szállodából- vágta rá.
- Akkor mindjárt felöltözök és megyek- majd megnyomtam a telefonomon a kis piros telefont ábrázoló billentyűt.
Gyorsan felöltöztem és próbáltam emberi arcot varázsolni magamnak. Kilopóztam a szobából mivel Seb még mindig aludt. Amíg lejutottam a portára pár ismerőssel összefutottam. Szinte mindenki indult haza. Nagy meglepetésemre Jenson és Jessica csak úgy falták egymást. Elfoglalták az egész folyosót így muszáj volt egyet köhögnöm, hogy elengedjenek. Jenson hátra fordult egy hatalmas mosoly kíséretében elengedet így futottam tovább a lifthez. Felipe már a bőröndjeivel lent állt és a telefonját nyomkodta.
- Szia – köszöntem vidáman.
- Áhh szia Lau- köszönt a kis pösze.
- Remélem nincs harag köztünk- ölelt meg a kis brazil.
- Nincs- viszonoztam az ölelését.
- Vigyázz a kölyökre Lau, szeret téged- súgta a fülembe.
- Remélem is, hogy szeret-mosolyogtam rá.
- Nekem tényleg mennem kell- pillantott az órájára Felipe.
- Okés- adtam neki két puszit.
- Várj- fordult vissza a szálloda ajtajából- ez a tied- nyújtott át egy tábla epres milkát és egy szál fehér tulipánt.
- Köszönöm- vigyorogtam rá.
- Megérdemled a sok rossz utána, amit veled tettem- ölelt át.
Megnéztem, ahogy kilép az épületből majd visszaballagtam a szobámba. Próbáltam halk lenni nehogy felkeltsem a szőke hercegem. Viszont az ajtó előtt már lehetett hallani, hogy bent spongya bob szól. Mosolyogva léptem be, és egy aranyos kép tárult elém. Sebi a tv előtt ült és szinte nem is pislogott annyira figyelte a műsort.
- Jó reggelt- köszöntem vidáman.
- Cssss- szólt rám.
Leraktam a virágot és a csokit az asztalra. Majd a bőröndökhöz léptem és a maradék ruhát és a kiegészítőimet elpakoltam. Miután végeztem ki ültem az erkélyre az egyik kedvenc könyvem kíséretében. Teljesen bele merültem az olvasásba. Két meleg kéz ölelését éreztem a derekamon és mosolyogva fordultam meg.
- Bocsi kicsim csak spongya bob volt- súgta a fülembe.
- Fontosabb nálam spongya bob?- közben megfordultam az ölelésében.
- Nem, csak már rég nem láttam ráadásul ezt a részt még nem is láttam- mosolyogott rám.
- Értem- bújtam hozzá.
- Nem lenne jobb, ha bemennénk?
- Miért akarsz bemenni tök jó idő van- állapította meg.
- Talán azért mert rajtad csak egy boxer van, és nem szeretném, hogy az utcáról a lányok az én pasimat lesnék- közben a kezem lecsúszott a fenekére és rácsaptam egyet.
- Hééé te kis vadmacska ezét még kapsz- magához húzott és megcsókolt.
Mire sikerült rá vennem, hogy ideje lenne felöltözni már dél is elmúlt. Megebédeltünk, Sebi átment a szobájába összepakolni és 3 órakor együtt hagytuk el a szállodát. Sebivel tartottam Svájcba meg akarta mutatni a házát. Úgy döntöttünk nem repülünk, hanem autóval megyünk.
- Chris beszélni akar majd veled- a kocsiban mondta Seb.
- Miről?- döbbentem meg.
- Nem tudom, azt mondta fontos és ez a te érdeked- vont vállat.
- Értem, vagyis nem- röhögtem el magam.
Bekapcsoltam a rádiót és épp az egyik kedvenc Kat De Luna számom szólt. http://www.youtube.com/watch?v=eG7JHcwkOyA&feature=related vele énekeltem a zenét. Sebi egy kaján mosolyt küldött felém.
- Most mi a baj?- néztem rá értetlenül.
- Szexi a hangod- még jobban mosolygott.
- Köszi tudom- nyújtottam rá a nyelvem.
Az út további részében is énekelgettem nagyon jó kedvem volt. Éjszaka valamikor megérkeztünk, szét se néztem a lakásban csak egyenesen a háló felé vettük az irányt. Reggel arra keltem, hogy egyedül vagyok. A szobából kiérve megéreztem a finom kávé illatot így követve azt lejutottam a konyhába. Sebi egy spongya bobos boxerben állt a konyhapultnál.
- Te tényleg spongya bob mániás vagy- nevettem el magam majd megcsókoltam.
- Csak egy picit- egy apró puszit nyomott az orromra.
Még két napig élveztük egymás társaságát, elmentünk futni, amiből persze gyaloglás lett. Sokat tv-ztünk, vagy amikor nem találtunk értelmes műsort akkor dvd-ztünk. Sebinek haza kellett repülni Németországba, mert Tommi kitalálta, hogy ideje lenne kicsit edzeni. Egyedül hagyott ebben az óriási lakásban. Szép ez meg jó is, de egyedül? Még csak 3 napja ment el, de nem bírtam nélküle. Utána repültem egy kis meglepetésnek csak örül.

23. rész

- Ugye tudod, miről akarok beszélni?
- Sejtem- a hajamat simogatta.
- Nekem ez a tempó egy kicsit gyors, pár napja még egy jó barátnak tekintettelek most meg egyszerűen nem tudom, mit érzek. Szeretlek- még közelebb bújtam hozzá.
- Ezt nem akartam neked elmondani, de mikor már megláttalak, akkor elcsavartad a fejem viszont nem mertem közeledni főleg akkor nem mikor Felipével együtt voltatok. Próbáltalak elfelejteni, de nem ment, amikor meglátogattalak akkor se csajozni mentem, hanem veled akartam lenni- megcsókolt.
- Szeretlek cicám!- suttogta.
- Kérlek, ne hívj így-kirázott a hideg, amikor meghallottam ezt a szót.
- Miért? Rossz emléked van erről?- végig simított a karomon.
- Igen.
- Elmondod?
- Tudni szeretnéd?- kérdeztem félve.
- Persze, és ha valaki bántott megverem ennyi- vigyorgott rám.
- Lökött- mondtam alig halhatóan.
- Szóval?- érdeklődött.
- Az egész tavaly nyáron történt. Egy buliban voltam ahol kicsit híresebb emberek is voltak. Az alaphangulat nagyon jó volt. Csak sajnos nekem egyetlenegy barátnőm vagy ismerősöm se tudott eljönni. Egyedül is éreztem magam, majd egy 20 évvel idősebb srác jött oda hozzám. Először nem ismertem fel, és nem azért mert annyit ittam volna, hanem nem volt tényleg nagyon híres. Sokan utálják, sokan szeretik és én abba a kategóriába tartoztam, akik kedvelték. Egész jól elbeszélgettünk és egyre jobban egymásra hangolódtunk. Megismerkedésünk után 1-2 órával már mondhattak minket egy párnak is, hiszen egy percre se engedtük el egymást. Voltak páran, akik furcsán néztek ránk. Ez érthető volt hiszem nem minden napi látvány, hogy egy 18 éves lány és egy 38 éves srác egymással enyeleg. Még aznap este lefeküdtünk, kívántuk egymást. Másnap reggel viszont nem azt az arcát mutatta, amit este megismertem. Csak ennyit mondott: Köszönöm Cica az estét, de nekem csak ennyire kellettél. Először mérges voltam, majd rájöttem, hogy én talán bele is szerettem, ne, ne mondj semmit se. Tudom korai volt stb, de akkor érzelmileg elég labilis voltam. Azóta ha meghallom azt a szót, hogy cica akkor mindig ő jut az eszembe- a végére egy picit sírtam is.
- Ismerhetem azt a fickót? – kicsit mérgesen kérdezte.
- Nem, nem hiszem. Otthon ismert, de erre fele nem annyira vagy nem tudom.
- De, hogy lehetett ilyen- hüledezett.
- Van ilyen, ezt kell elviselni, de lépjünk túl ezen a témán. Oké?- mosolyogtam rá.
- Rendben- majd megcsókolt, és kezei vándorútra indult.
- Sebi…. Ne… én még nem akarom- picit ellöktem magamtól.
- Okés, pedig én, kívánlak- nézett rám boci szemekkel, amiktől legtöbb esetben el is olvadok.
- Azt érzem- kuncogtam.
- Jól van, felizgatsz aztán meg így hagysz- durcizott.
- Még várnod kell rám durci uraság, inkább gyere, menjünk vacsorázni- húztam, volna fel, de nem sok sikerrel.
- Sebastian állj, már fel végre- picit megemeltem a hangom.
- Én már rég állok- nevette el magát.
- De, én nem úgy gondoltam- nevettem én is.
- Akkor most már felemelnéd a hátsó feled, és lemennénk, mert éhen halok- nyávogtam tovább.
- Rendben, de én rád vagyok éhes- és beleharapott a nyakamba.
- Most nem akarok vámpírost játszani- toltam el magamtól.
- Csak tudnám mit szeretek én rajtad- sóhajtott majd követett.
Vacsora közben, újra tett pár megjegyzést mi szerint jobb lettem volna én vacsorára. Este nálam aludt. Nem akart egyedül hagyni. Azért fürdéskor, bezártam a fürdőszoba ajtaját és hallottam is, ahogy morog. De én nem akartam még, sajnos volt már ilyen tapasztalatom és ezt nem akarom még egyszer átélni. Zuhanyzás közben újra láttam magam előtt azt a férfit, akiért mindent ott hagytam volna. Sebi még azért este bepróbálkozott, de sikerült leállítanom és így csak aludtunk.

22. rész

A bentről kiszűrődő hangokat hallgatva ültem tovább a földön. Egyre dühösebb volt Christián, még sose hallottam ilyenek. És ez mind miattam van. Legszívesebben elmenekültem volna, de nem tehetem ezt meg újra elég volt egyszer. Az egyik szerelő srác oda jött és behívott a bokszba így is mindenki minket figyelt. Kár volt bemenni itt mindent jobban hallottam.
- Mégis mit képzelsz magadról?- kiabált Chris.
- Ezt muszáj volt megtennem- mentegetőzött Sebi.
- Mégis miért?- még mindig üvöltözött Horner úr.
- Mert szeretem Laurát és nem hagyom, hogy ez a szemét kihasználja- őrjöngőt Sebi.
- Szerencséd, hogy nagyon jó pilóta vagy és nem rúglak ki- már nyugodtabb hangnemben válaszolt Chris.
- Köszi- válaszolt Sebi, de akkor nyílt az ajtó és ki is viharzott rajta a kis bika.
Elment mellettem, de nem nézett rám. Egyedül éreztem magam. Neki dőltem a falnak és néztem, ahogy a szerelők próbálják összerakni a kocsit, vagyis már amennyi maradt belőle. Pár szerelő káromkodott is, és engem szidott, de ez nem izgatott fel, hiszen igazuk van, mind ez miattam történt. Az emberek szaladgáltak előttem, de nem vettek észre, mintha levegő lennék. Christian meg jelent és behúzott az irodájába. Tudtam mi fog következni meg köszöni az eddigi munkámat, szívesen lát majd a futamokon, bejöhetek, bármikor a csapat bokszába csak hagyjam itt a munkámat.
- Laura beszélnünk kell- az eddigi mindig mosolyogós férfit egy sokkalta komolyabb váltotta fel.
- Tudom- lehajtott fejjel mondtam.
- Miért nem mondtad meg, hogy Sebastiannal viszonyod van?- kedvesen kérdezte.
- Nincs vele viszonyom, tegnap megcsókolt és én visszautasítottam ezért tette ezt- egy könnycsepp legördült az arcomon.
- Értem- bólogatott.
- Most tudom, hogy ki fogsz, rúgni ezért összeszedem a cuccaimat és holnap leadom őket.
- Miért rúgnálak ki? Azért mert visszautasítottál egy srácot? Nem, ennyiért nem rúghatlak ki- mosolygott rám.
- Komolyan?- megdöbbenve kérdeztem.
- Nem szoktam viccelni, de most jobb lenne, ha ezzel az ovissal elbeszélgetnél, nekem meg jelenésem van FIA-nál szülői értekezlet- majd intet és kilépett.
Követtem Chritiánt csak én a kocsimhoz mentem és visszaindultam a hotelbe. Belépve a hatalmas épületbe mindenki furán nézett rám. Gyorsan elkértem a kulcsot és már indultam is fel a szobámba. Lezuhanyoztam majd beültem a laptopom elé, begépeltem a mai nap anyagát és elküldtem Chrisnek. Bekapcsoltam a tv-t, de egy értelmes műsort se találtam. Így úgy döntöttem az egyik zene csatornánál maradok, hátha az felvidít. Elkezdtem a bőröndömbe pakolni holnap megy a gépem haza Spanyolországba. Olyan fura ezt mondani, hogy haza és főleg, hogy Spanyolországra mondhatom ezt, pedig én egy magyar lány vagyok. De már sajnos semmi nem köt a hazámhoz. A gondolkodásomat egy kopogás törte meg. Senkit nem vártam mára. Meglepődve álltam az ajtó előtt. Felipe volt a vendégem, Ő is kapott Sebitől egy pár ütést hisz a szeme enyhén zöldes-kékes árnyalatban pompázott. (http://www.youtube.com/watch?v=5aJJ8TURJ8g)
- Bejöhetek?- érdeklődött.
- Persze- elálltam az ajtó elől így betudott jönni és leült a kanapéra.
- Beszélnünk kell- pár perc elteltével megszólalt.
- Igen az jó lenne- válaszoltam halkan.
- Először is bocsánatot szeretnék a tegnap estéért, nagyon ideges voltam nem akartalak megijeszteni. Elgondolkodtam azon, amit mondtál, vagyis megtudtál, és be kell ismernem tényleg nem komolyan gondoltam az elején. Mikor megjelentél és féltékeny voltam az se a szerelő srác miatt volt, hanem Sebastian miatt. Korban közelebb áll hozzád meg talán máshogy is, és ezt nem tudtam elviselni. Szeretlek, de úgy érzem, van valaki más, aki jobban szeret, mint én. Nekem ott van Rafaela még ha nem is olyan, mint régen, de ott van.
- Valahogy én is így érzek, szerintem mi nem jövünk ki jól- mosolyodtam el.
- Pontosan, de remélem, azért még barátok lehetünk- odaült mellém és megölelt.
- Igen azok még lehetünk- megsimogattam az arcát, amikor egy kicsit érzékenyebb területnél húztam végig az ujjam felszisszentet.
- Fáj?
- Igen kicsit, nem gyenge a kis Kölyök- nevetette el magát.
- Lehet- szomorodtam el.
- Beszéld meg vele, ti összeilletek és ez nem csak az én véleményem, hanem Brunoé is- mosolygott rám.
- Ti kibeszéltétek a magán életem Brunoval?
- Háááát……. – nevetett tovább.
- Pletykások- játszottam a sértődöttet.
- Most egyedül hagylak, gondolkozz, és ne feledd, beszélj Sebbel- adott két puszit majd elment.
- Rendben- becsuktam a szoba ajtaját.
Tényleg beszélnem kellene vele? Miért mondják azt, hogy összeillünk? Igaz nagyon jól érzem magam, ha vele vagyok. Teljesen felszabadultam és múltkor ott a parkban mikor felém hajolt valamit éreztem belül. A szívem gyorsabban kezdett el verni, teljesen összezavarodtam és arra vártam mikor csókol meg. Ez lenne a szerelem? Eddig még egy pasi se váltotta ki ezt belőlem. Remélem, jól van és nem haragszik már rám. Összeszedem magam és megkeresem, ezt meg kell beszélnünk. Épp elkészültem mikor újra kopogtattak, de aki kívül volt elég türelmetlennek tűnt. Hiába kiabáltam ki, hogy egy perc akkor se hagyta abba. Kicsit fel is mérgelt, így szinte feltéptem az ajtót, hogy megtudjam kinek ilyen sürgős a bejutás hozzám. Meglepetésemre Sebi állt előttem. Nem tudtam megszólalni, ezt ő is észrevette és kapott az alkalmon megcsókolt. Az eddigi érzéki lágy csókok helyett egy sokkalta szenvedélyesebb nyelvcsata következett. Egyre jobban hátráltunk a szoba felé, Sebi a lábával behajtotta az ajtót, majd én átnyúlva rajta bezártam.
Elfektetett az ágyon. Egyre jobban kívántuk egymást, megszabadítottam a pólójától és most láttam először az izmos felsőtestét, amitől még jobban beindultam. Ő sem tétlenkedett levette rólam a felsőmet és a melltartómtól próbált megszabadítani. Kisebb nagyobb sikerrel, az ajkaink egy pillanatra se váltak el. Amikor már egyre lentebb kezdet el simogatni megfogtam a kezét és felültem. Riadtam nézett rám.
- Mi a baj?- kérdezte levegő után kapkodva.
- Csak egy emlék- visszavettem a felsőmet és kimentem a fürdőbe.
- Minden rendben?- jött utánam.
- Persze, de ez a tempó még amúgy is gyors nekem- majd megcsókoltam.
- Beszélnünk kellene nem?- kérdezte miközben leült a kanapéra és az ölébe húzott.
- De- a fejemet a mellkasán pihentettem.
- Amúgy az én felsőmet vetted fel- kuncogott.
- Tényleg- döbbenten néztem végig magamon.
- El is felejtettem ezt neked hoztam- egy kinder csoki húzott elő a zsebéből.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára.
- Kérlek, beszéljük ezt az egészet meg- felálltam és szemébe néztem.
- Rendben, de legalább ülj vissza, hiányzol- nézett rám kisfiúsan, nem tudtam neki ellenállni így visszaültem a helyemre és bele kezdtem.

Új rész

Sziasztok
Eddig nem nagyon kaptam visszajelzést, hogy tetszik-e a sztori, így úgy döntöttem, hogy addig nem lesz friss, amíg nem kapok egy-két véleményt.
Nem kérek kis regényeket, csupán annyit, hogy tetszett e vagy sem.
köszönöm :)