23. rész

A hét további része nagyon gyorsan eltelt és egészen jó hétvégét zárhattunk, hiszen Jari-Mattinak sikerült megkaparintania a dobogó második fokát, Mikko pedig a negyedik helyen végzett. A csapatnál mindenki elégedett volt, mert úgy érkeztünk ide, hogy már, akkor is elégedettek leszünk, hogy ha meg lesz a negyedik-ötödik hely. Álmodni se mertünk róla, hogy egyik pilótánk dobogóra állhat. Kimi a hatodik helyen végzett, ami nagyon jó eredménynek számít főleg, hogy ha azt nézzük, hogy nem tudott 100%-osan a versenyre koncentrálni. Vasárnap késő este indultunk haza és már a hétfő reggelt otthon kezdtük. Csak dél körül sikerült kimásznom a pihe-puha ágyikómból. Lezuhanyoztam és hajat mostam, majd újult erővel indultam le a konyhába valami ehető dolgot összedobni. Meglepetésemre Jennivel futottam össze az említett helyiségben.

- Még mindig itt vagy – megfordult és lenézően végig nézett rajtam.

- Igen, de hogy örülj már nem sokáig – fintorogtam és a hűtőhöz sétáltam.

- Nagyon otthonosan mozogsz – jegyezte meg miután előkészítettem pár edényt az ebéd elkészítéséhez.

- A konyhában? – ellöktem magam a pulttól és a tűzhelyhez sétáltam – Tudod nekem nem törik le a körmöm, hogy ha főznöm kell – mosolyogtam rá negédesen.

- Én is tudok főzni – sziszegte.

- Salátát? Ahhoz nem kell túl sok főzőtudomány sőt elárulok valamit ahhoz még főzni se kell tudni – kacsintottam rá. Válaszként ledobta a kezében lévő pletykalapot és elrohant. Felnevettem, amikor elhagyta a konyhát. Régebben sosem mertem piszkálni, hiszen tiszteletben tartottam, hogy ő Kimi felesége, és hogy szereti, de ma már ebből csak annyi igaz, hogy a felesége.

- Mi ez a jó kedv? – lépett be egy szőke finn a konyhába.

- A feleségedet kiakasztottam – vigyorogtam rá.

- Okos kislány – megsimogatta a hajam – de ne hívd a feleségemnek – fenyegetett meg játékosan.

- Igenis uram! – szalutáltam – de akárhogy is nézzük, amíg nem válsz el a feleséged – vontam vállat.

- El fogunk válni – jelentette ki magabiztosan.

- Remélem is, hozzád egy olyan lány való, mint Noncsi. Tényleg, minden rendben van köztettek?

- Persze, csak már rég találkoztunk – vont vállat és felült a pultra – Mi jót főzöl?

- Gazpacho-t és paella-t , de az utóbbiból kihagytam a rákot ugyanis az nincs itthon és én se szerettem annyira.

- Hiányoznak a hazai ízek – jelentette ki mosolyogva.

- Igen, egy kicsit. Tudod ott minden más volt, nem voltam ennyire önálló oké külön éltem anyuéktól, de akkor is, hogy ha valami bajom volt, akkor mehettem hozzájuk most pedig csak telefonon tudok velük beszélni. Egyedül vagyok – megkavartam a levest – persze itt vagy nekem te és Patrick is, de akkor is hiányoznak egy kicsit – az első felszínre törő könnycseppet letörölte, majd magához ölelt.

- Megértelek – simogatta a hátam – nekem sem volt könnyű, amikor először költöztem idegen országba.

- Köszönöm – eltávolodtam tőle és letöröltem a könnyeimet, majd folytattam a főzést.

Csendben elfogyasztottuk az ebédünket és miután Kims felajánlotta, hogy elmosogat a nappaliba vonultam a gépem társaságában. Válaszoltam pár fontosabb e-mailre köztük az anyuéra, ami most ugyan nem volt olyan hosszú, mint szokott lenni, de megnyugtatott, hogy otthon minden rendben van. Az Emilytől érkező leveleket egyszerűen csak töröltem, nem érdekel és nem is fogok miatta többet idegeskedni. Ezek után felkerestem pár ingatlanokkal foglalkozó oldalt és szomorúan vettem tudomásul, hogy egyetlen egy nekem való ház sem eladó a környéken. Jó van egy-két, de az mind óriási és nem mellesleg rámenne egy éves fizetésem is.

- Ez nem lehet igaz – sóhajtottam fel lemondóan.

- Mi a baj? – jelent meg előttem az unokatestvérem.

- Nem találok egy normális lakást, egyébként, hogy kerülsz ide már mint az előbb még mosogattál.

- Már vagy 10 perce itt ülök veled szemben – nevetett fel – csak túlságosan is elfoglalt voltál. Mondtam neked, hogy tudok egy házat nem értem miért akarsz még egyet keresni – ingatta meg a fejét.

- És mikor nézhetném meg? – néztem rá boci szemekkel.

- Azért ennél kicsit közölhetted volna kedvesebben is, hogy el akarsz húzni – jelent meg az arcán az a tipikus Kimis vigyor.

- Nem úgy értettem – szabadkoztam – csak tudod kicsit égő, amikor Patrick jön hozzám,jobb lenne, hogyha a saját otthonomban fogadhatnám – teljesen elpirultam.

- Értem. Mindjárt felhívom a srácot és megkérdezem, hogy mikor tudnánk megnézni a házikót.

- Köszönöm – felugrottam és megöleltem.

- A nagy családi összeborulás – újra a körünkben köszönhettük Jennit.

- Már csak te hiányoztál – suttogtam magam elé.

- Mit mondtál? – felém emelte a tekintetét.

- Neked semmit sem – felvonultam a szobámba. Az első dolgom az volt, hogy felhívtam a barátomat, igaz még csak egy napja nem láttuk egymást, de máris hiányzott a közelsége. Kb. fél órát beszéltünk és igazából még beszéltünk volna többet is, de le kellett tennie, mert megérkezett a nővére és a keresztlánya. Ledőltem egy kicsit és próbáltam valami értelmes műsort keresni a TV-ben, de sajnos ez az akcióm kudarcba fulladt.

- Bejöhetek – Kims állt az ajtóban.

- Persze.

- Felhívtam a srácot akár most is mehetünk.

- Tényleg? – azonnal felugrottam az ágyról.

- Igen – bólogatott – ha elkészültél gyere le és indulunk.

- Rendben  - farmert és egy egyszerű felsőt vettem fel, a hajamat pedig leengedtem.

- Kész vagyok – sétáltam le a lépcsőn.

Meglepődtem, hiszen 10 perc alatt megérkeztünk. Egy családi ház előtt parkoltunk le, nem volt túl nagy és nem is volt túl kicsi, ráadásul egész nagy udvar tartozott hozzá.

- Eddig tetszik – mosolyogtam Kimire.

- Ennek örülök.

A srác már várt ránk és körbevezetett minket az épületben, minden helyiséget részletesen végig néztünk és egyszerűen beleszerettem.

- Imádom – suttogtam Kimsnek, aki csak mosolygott.

- Nos, miután megkaptam a foglaló teljes díját még a múlthéten ezért akár már holnap is költözhet.

- De én még nem fizettem -  néztem rá hitetlenkedve.

- Mr. Raikkönen már gondoskodott róla.

- Értem.

- Akkor én most mennék is, ha nem baj, viszlát – az autójához sétált és elhajtott.

- Miért voltál olyan biztos benne, hogy tetszeni fog?

- Mert, már ezer éve ismerlek.

- Köszönöm – megöleltem.