5. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy rég volt friss, de a gépemmel volt egy kis probléma. Valószínű holnap hozok az enyémhez is részt. 

Miután ezt is megbeszéltük Seb megmutatta a szobámat, ami az ő szobájával szembe volt. Kipakoltam a szekrénybe, addig Seb a konyhában eltűnt. Mivel bent meleg volt átöltöztem és felvettem egy kockás térdnadrágot és egy fehér trikót, amin valami francia felirat volt. Megnéztem a telefonomat csaknem harminc darab nem fogadott hívásom volt, hol anya és a legközelebbi rokonok, hol a koszorús lányaim, hol Jaime hívtak. Szegények biztos nagyon aggódnak miattam, de még nem akarom nekik elmondani, hogy Sebinél vagyok. Meg kell, hogy nyugodjak és túl kell tennem magam ezen az egész Fernando és esküvő ügyön. Legjobb lesz, ha új életet kezdek.. Lassan félórája, hogy Sebit egyedül hagytam a konyhában. Meg kéne néznem, mert lehet, hogy a konyha már lángokban áll. Lesiettem a lépcsőn és nyugodtan álltam meg a konyha ajtajában. Életemben nem láttam még pasit ilyen precízen főzni. Semmi kupi a pulton, megterítve az étkezőben és a koszos edények a mosogatóban.

-Hol tanultál meg főzni?-vigyorogtam.
-Van egy olyan könyv, hogy szakácskönyv. Na, abból!-nevetett.
-Ügyes vagy, engem nagymamám tanított.-álltam meg mellette.
-Ügyes? Az túlzás..-mosolyodott el.-De egyébként nekem is segített a nagyi, meg anyu is.. Ha egyedül lakik az ember, akkor tudni kell főzni.. De végre nem fogok egyedül lakni!-húzott magához.
-Látod még hasznomat is veszed.-nevettem, majd megöleltem.
-Reméljük.-nyújtotta ki a nyelvét.-Egyébként el fogsz kísérni a futamokra?-kérdezte.
-Ha akarod és nem zavarok, ott leszek!-mosolyogtam.-Majd maximum maszkot húzok, hogy ne ismerjenek fel..
-Bujkálni akarsz?
-Lehet, hogy addig még elárulom, hogy itt vagyok.. Még nem tudom, hogy mit akarok..-hajtottam le a fejemet.
-Nem is kell most döntened.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Egyébként Kimi előtt is titkolni akarod, hogy itt vagy?
-Hogy jön a képbe ő?
-Hát tudod ő is itt lakik, már mint nem nálam, hanem nem messze tőlem és át szoktunk járkálni egymáshoz..
-Ja igen.-csaptam a fejemre, majd el kezdtem gondolkozni.
-Benne megbízhatsz! Egyébként a Forma1ből csak velem beszél szóval nem mondaná el senkinek..
-Oké, majd ha beszélsz vele vagy átjön vagy nem tudom, akkor megmondjuk neki.
-Kész a kaja!-vigyorgott.-Remélem ízleni fog.-mondta pár perc múlva, amikor az asztalra rakta az edényt.
-Figyelj, reggel óta alig ettem szóval bármit is raknál elém, megenném!-nevettem, majd már is szedtem magamnak.-Hmm, jól néz ki.-mondtam és már is megkóstoltam.-Ez isteni!-szólaltam meg néhány falat után.
-Köszi.-mosolygott szerényen a szöszi.