Elmosolyodtam a kis üzeneten és az egyik szál virágot felemeltem és mélyen beszippantottam az illatát. A többi virágot összeszedtem és három váza meg is telt. Viszont nem tudom ki küldhetett nekem ennyi virágot. Sebi, biztos nem. Sose vett nekem virágot, és a viselkedéséből ítélten nem hiszem, hogy szeretne már velem bármiféle kapcsolatot. El fog, el kell neki felejtenie, hisz ugyanezt teszem én is. A következő jelölt Lucas. Őt még nem ismerem olyan jól, mert egy éjszaka alatt nem tudtam kiismerni, főleg azért mert nem túl sokat beszéltünk. Talán ő küldte, de ugyan minek. Felipe? Tőle már kaptam virágot, de vele végleg megszakadt a kapcsolatom, nem hiszem, hogy újra velem akar lenni, és állítólag olyan pletykák járnak, hogy jön a kis trónörökös. Már csak Bruno maradt a jelöltek közül. De ő egész nap velem volt, nem hiszem, hogy lett volna ideje ilyenekre. Egész este ezen gondolkodtam, és így is aludtam el. Reggel kicsit később keltem fel, így sietnem kellet. Épp befutottam a harmadik szabadedzésre. Seb rám pillantott. Még mindig a meggyötört szomorú Sebastiannal találtam magam szembe. És egyre jobban közeledett. Féltem. Vajon mit akarhat? Tűnjek el az életéből? Igen az lenne a legjobb.
- Lau beszélnünk kell- lágyan megcsókolt.
- Seb… én nem tudom, miről kellene beszélnünk- tetettem a hülyét.
- Tudod te jól angyalom- megsimogatta az arcom.
Egyedül álltam az autója mellett. Még utoljára rám nézett és kihajtott a garázsból. Felmentem Chrishez, aki épp a mai híreket olvasta. És, mint ahogy gondoltam én és Bruno voltunk a címlapon. Jót kacagtam rajta. Viszont, ahogy észrevettem a főnököm épp ezt a cikket olvasta.
- Laura, most akkor ki is a barátod?- nézet rám értetlenül.
- Nem tudom, Seb megcsókolt- ültem le vele szemben.
- Igen és gondolom már le is feküdtetek, szóval nem akarlak felvilágosítani- nevetett fel.
- De MOST csókolt meg.
- Akkor szent a béke?- vidáman kérdezte.
- Meg fogjuk beszélni és lehet, kibékülünk- közben elolvastam a cikket rólunk.
- Bruno és közted van valami?- komolyan kérdezte.
- Nincs. Csak barátok vagyunk. Rég óta ismerem. Az egyik barátnőm vett rá, hogy írjak neki a hivatalos oldalán. Egyre többet beszélgettünk és egyre bizalmasabb témákról, már-már barátnak tekintettük egymást. Az otthoni gp2-es versenyére meghívott. Ott végre találkoztunk személyesen is, egész éjszakát átbeszélgettük, így lettünk nagyon jó barátok.
- Áhh értem… ennek örülök.
Az egész szabadedzést átbeszéltük. Sebi első lett. Örömében felkapott és megpörgetett. Nem értettem, hogy most miért ilyen velem, hisz elméletileg mi haragszunk egymásra. Amíg neki megbeszélés volt a csapattal, addig úgy döntöttem elmegyek egy kicsit vásárolgatni. Red Bull party lesz az este, mire visszaértem már elkezdődött az időmérő. Igazából semmi érdekes nem történt. Minden a megszokott volt. Seb indul a pole pozícióból mellőle Fer rajtól, majd mögötte pedig Felipe. Nagyon örült az újabb első helynek, és úgy érezte most újra tud győzni. Miután elintéztük a kötelező dolgokat, visszaindultunk a szállodába. Egész úton meg se szólaltunk. Az én szobámba mentünk.
- Miről szeretnél beszélni?
- Rólunk- a szemembe nézett.
- És mégis ezen belül miről?- próbáltam kemény maradni.
- Nekem ez nem megy, nem tudok nélküled élni. Hülye voltam, szólnom kellett volna Hannáról, de azt hittem, hogy békén fog hagyni. Tévedtem. Én téged szeretlek és veled akarok lenni. – oda ült mellém és megölelt.
- Értem- mondtam semleges hangon.
- Meg tudsz nekem bocsájtani?- azok a gyönyörű kék szemek újra elvarázsoltak.
- Meg- engedtem a csábításának és hagytam, hogy megcsókoljon.
Egyre jobban elmélyültünk egymásban, de ellöktem magamtól. Értetlenül nézett rám.
- Mi a baj?- végig simított a karomon.
- Baj az nincs, csak lassan indulni kell a partyra- felálltam és birtokba vettem a fürdőszobát.
Egy egyszerű, de mégis szép rózsaszín rucit öltöttem magamra. Sebastian már idegesen topogott az ajtóm előtt. Amikor kiléptem elállt a lélegzete és csak ennyit mondott.
- Nem akarunk mégis itthon maradni?
- Nem, én bulizni akarok.
Mire odaértünk már az egész mezőny itt volt. Jó volt látni, hogy mindenki felszabadult és bulizik, úgy, mint egy átlagos ember. Mi leültünk az egyik távoli kis asztalkához. Sokat beszélgettünk és nem túlzok, ha azt mondom ki se szálltunk egymás szájából. Egy hatalmas puffanásra lettünk figyelmesek. Megérkezett Lucas elég spicces állapotban. Az asztalban felbukva közénk esett. Kicsit féltem, hisz részegen kikotyoghat egy-két titkot.
- sziiiasztok- tápászkodott föl.
- Szia Luc—köszöntünk neki.
- Olyan jó ez a buli, meg olyan szuper itt minden- felállt az asztal tetejére és táncolni kezdett.
- Igen jó, de jobb lenne, ha lejönnél onnan- figyelmeztette Seb.
- Nem, apuci nem akarok, hagyjál- nyávogott, majd elkezdett vetkőzni.
- Öltözz már fel, nem akarom, hogy Laura rosszul legyen a látványodtól- Seb próbálta visszaöltöztetni.
- Ugyan attól nincs rosszul, sőt egészen beindul tőle, már volt rá példa- mosolygott kajánul.
- Mi van?
- Nem mesélte a kis barátnőd, hogy milyen jó kis estét töltöttünk együtt, igazi vadmacska…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése