Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon.. de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány
Megdermedve álltam a két srác között. A levegő megfagyott körülöttünk. A két srác tekintette rám szegeződött. Sebi értetlenül, amíg Lucas elég mérges ábrázattal meredt rám. Tudtam, hogy meg kell szólalnom és lehetőleg az igazat mondani. Hazudni úgysem tudok jól. Szembe kellett néznem a hibámmal. Még mindig engem méregettek kezdett egyre zavaróbb lenni, hogy egyikőjük se szólal meg. Úgy döntöttem ideje elmondanom ezt az egészet tovább nem húzhatom. Megköszörültem a torkom majd megszólaltam.
- Igazat mondott, lefeküdtem vele, akkor, amikor te Hannával-könnyes tekintettel néztem fel Sebire.
- Értem- mondta minden érzelem nélkül, majd távozott a társaságunkból.
Ez a néma hallgatás és elrohanás mindennél rosszabb volt Inkább kiabált volna velem, azt is jobban elviselném. Sírva roskadtam le a mögöttem lévő bőr bútordarabra. Lucas oda csúszott mellém és átölelt. Sorra rendeltem az italokat, de mintha csak vizet ittam volna semmit nem éreztem. Lucasnak viszont csak alkoholmentes italokat rendeltem. Nem szóltunk egymáshoz. Lucas, ahogy kezdett józanodni úgy döbbent rá, hogy mi is történt. Éjfél körül döntöttem úgy, hogy visszamegyek a szállodába. Bár abban biztos vagyok, egy külön szobában kell töltenem az éjjel további részét. Szóltam Lucasnak, jöjjön ő is ideje lepihennie. Ahogy kiléptünk az épületből, a hideg levegő teljesen beburkolta a testemet, a szívem is így kezdett egyre kihűlni. Minden egyes lépés fájt, szembe kellett néznem Sebivel. És tudtam, hogy itt is most mindenek vége lesz. A szállodába belépve már minden kihalt volt. Fellifteztem a 4- re. Próbáltam minél lassabban menni, de így is hamar oda értem a szobához. Benyitottam, és Sebit pillantottam meg a fotelben ülve láthatólag sírhatott és az utolsó könnycseppet akkor törölte le mikor beléptem. Oda sétáltam hozzá, megérintetem az arcát. Felnézett rám, de azok a gyönyörű kék szemek, most fájdalmasan pislogtak vissza rám. A kezemet elemelte az arcától, majd halkan megszólalt.
- Laura beszélnünk kell.
- Tudom- hajtottam le a fejem.
- Ez nekünk nem megy. Nem tudok benned megbízni. Szeretlek, de egyszerűen ez nem mehet így tovább. Te is megcsalsz és én se vagyok hűséges. Utálom magam emiatt, viszont ez lesz mindkettőnknek a legjobb. Ki kell mondanom, tűnj el az életemből.
- Azt hittem, te más vagy, de újra és újra tévednem kellett. Eltűnjek, tényleg ezt akarod?- a könnyeimmel küszködve kérdeztem.
- Igen, bár ez lehetetlen, hisz az apád a főnököd, ő meg biztosan nem rúgná ki a kis lányát- keserűen felnevetett.
- Ezt is a fejemhez vágod?- kicsit felemeltem a hangom.
- Én ugyan nem, de ha egyszer ez az igazság.
- Tehetek én róla, hogy Christian az apám????- most már nem érdekelt, kiabáltam vele.
- Nem, csak tudnám minek bukkantál fel. Minden egyszerűbb volt, amíg nem jelentél meg- ő is kiabált.
- Én sem tudom. Amióta ide keveredtem az óta se találtam meg a boldogságot.
- Na, látod én sem. De egy ilyen kis szajha, mint te az nem is fogja- a szemeiben düh tükröződött.
- Nem vagyok szajha- oda léptem és pofon vágtam, majd összepakolva az összes cuccom ott hagytam.
Pár perccel később egy másik szoba ajtajánál kopogtattam bizakodva abban, hogy még nem alszik az illető. Egy-két perc múlva nyílt az ajtó és Lucas egy szál boxerben állt előttem. Kitárta az ajtót, majd beljebb tessékelt. Mindent elmeséltem neki. Próbált vigasztalni, nem sok sikerrel. Az utolsó mondatomnál megcsókolt. Nem tudtam az érzelmeimnek parancsolni. Kis idő elteltével már a ruháinktól is megszabadultunk. Igen, újra lefeküdtem vele. Most sem bántam meg. Szorosan hozzábújtam és próbáltam átlépni az álomvilágba. Nem sikerült. Viszont Lucas pár pillanat múlva már álmok útján járt. Kimásztam az öleléséből, a táskámból elővettem az MP3 lejátszómat, és a hatalmas ablakhoz sétáltam. Elhúztam résnyire a függönyt s leültem az ablakhoz. Fülembe felcsendült az a szám, ami most segített egy kicsit feldolgozni az elmúlt pár óra történéseit. http://www.youtube.com/watch?v=ckvfEBIOI5E A könnyeim utat törtek maguknak. A fejemet az ablaküvegnek támasztottam és ebben a pillanatban az eső is elkezdett esni. Az ég is minket sirat. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben. A megismerkedésünk lejátszódott a fejemben, ezen elmosolyodtam, majd az első csók és az első együttlétünk is felelevenedett. Minden olyan jól indult, de úgy látszik minket nem egymásnak teremtetettek. Viszont itt van Lucas, akit szeretek, de nem szerelemből, vagyis néha vannak olyan fellángolásaim, amik arra utalnak, de olyankor mindig felrémlik Sebi mosolygós arca. Tudom, hogy hiba, de nem tudok nélküle élni. Szükségem van rá. Örökre a szívembe zárom, és talán egyszer újra harcolhatok a szerelméért.
Ébredni, újból a te ölelésedben
Itt érezni téged a szívem mellett
Élni tudni az új napok fényéve
Ez az oka annak, hogy várok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése